Sosem voltam szabadulószobában, sosem terveztem, pláne azután, hogy öt fiatal lány az életét vesztette egy ilyen móka során, amikor tűz ütött ki a lezárt szobában (szerencsétlenek eleinte biztos azt hitték, hogy a lángok is az attrakció részei), de a film az film, ami ott történik, az nem is igazi. Kivéve persze, ha megtörtént eseményeket dolgoznak fel, de Will Wernick munkája olyan valószínűtlen, hogy nehéz belőle bármit is elhinni, még akkor is, ha Oroszországban játszódik, ahol tényleg bármi megtörténhet.

Wernick neve esetleg horrorrajongó körökben lehet ismerős, a rendező jegyezte ugyanis a #kövessbe előtt a Szabadulószoba (2017) című filmet. És itt felkapja az ember a fejét, hogy ez a pasi tényleg lehúzott egymás után két szabadulószobás horrort? Hát lehúzott, de csak van a kettő között valami különbség, csak rakott a másodikba néhány csavart, nem igaz? Hát, a legvégéig várnunk kell, hogy erre a kérdésre megtudjuk a választ, de addig megismerjük Cole-t, napjaink gyermekét. Ő az Instagram királya, menő vlogger egymillió követővel, aki tíz év alatt ért fel a csúcsra, akinél minél extrémebb a műsor, annál több a követő, és aki bármilyen őrült kihívásban benne van. Azt pedig meg kell ünnepelni, hogy tíz éve nyomja, és barátaival, illetve szíve szerelmével egy kőgazdag orosz rajongó meghívására Moszkvába utazik, hogy kipróbáljanak egy exkluzív, személyre szabott szabadulószobát. És mondtuk már, hogy Oroszországban tényleg bármi megtörténhet?

Ahhoz képest, hogy horrorfilmet nézünk, elég lassan érünk a kaszabolós, ijesztgetős részhez. Előbb megismerjük az egyébként szimpatikus Cole-t (Keegan Allen), egy kis montázsban megtudhatjuk, hogyan lett belőle az, ami (a szülei folyamatosan filmezték kiskorától, aztán ő is önmagát), majd ő és szerelme (Holland Roden) kicsit bejárják az orosz fővárost, este meg buliznak a haverokkal és az orosz cimborával egy menő klubban, és kiderül, hogy a helyi aranyifjúnak vannak ellenségei. Mintha kicsit elfeledkeztek volna róla, de végül csak eljutnak a szabaduló komplexumba is, ami olyan, mint egy régi börtön, itt pedig Cole-nak kell kiszabadítania barátait a különbözők  csapdákból, miközben az egészet élőben streamelik, a rajongók pedig lelkesen kommentelnek, hogy hú, de menő ez az egész. Aztán beüt a gebasz.

Egy horrorfilmnek sosem tesz jót, ha sokáig nem történik semmi, ráadásul úgy nem történik semmi, hogy közben nem épül a feszültség, a műfaj legalapvetőbb hozzávalója; de a #kövessbe még egy dologban felejti el azt, amit ő maga vállalt be, már a címével is. Merthogy ez egyfajta médiatanulmány is lenne, a modern közösségi média „fogyasztói szokásait”, tartalomszolgáltatását állítaná pellengérre, vagy, hogy kevésbé sznob hangzású szavakkal operáljunk, azt néznénk, hogy mit raknak ki magukról az instacelebek, mit tesznek meg azért, hogy azt kitehessék, és mit zabálnak ezen a népek. Ez elég nagy vállalás alapjáraton is, viszont össze lehetett volna hozni valami penge társadalomkritikát (lett volna alapja bőven), de mindössze annyi jött össze az egészből, hogy a képernyőn megjelenik a kommentáradat, ami speciel nem egy különösebben új technikai megoldás.

Ami marad: az amerikai fiatalok túlélése (vagy halála?) a lepukkant orosz szabadulószobákban, ahol egyre több különös alak bukkan fel, és nem mondom, hogy ott nem történnek ijesztő vagy izgalmas dolgok, vannak jó csavarok is, de a karaktereket egyrészt nem igazán kedveljük meg, sőt, másrészt olyan későn csavarják fel a horrorfaktort, hogy addigra már kicsit eluntuk magunkat. És igen, a főhősnek vannak olyan teljesen logikátlan döntései, amik miatt majdnem rákiabálna az ember a mozivászonra…

Értékelés: 5/10