A szerencsétlen ősemberek találkozása a magasabb kultúrával és a futballal a stop motion animáció mestereitől nem hozta meg a várt eredményt: mi egyszerűen untuk.
Én speciel imádom Nick Park és cége, az Aardman animációs stúdió munkáit, így aztán nagyon vártam az Ősember - Kicsi az ős, de hős!t. Ami így nem igaz. Mert az első előzetes után már aggódtam, mi lesz, ha nem lesz vicces, és unni fogom? Ha az összes poént elsütötték már az amúgy sem túl vicces beharangozóban? És sajnos így legyen legközelebb ötösöm a lottón, ha egyszer elszánom magam, és veszek egy szelvényt, mert neandervölgyi hőseink focikalandjai a bronzkoriak között sajnos laposra és fantáziátlanra sikerült – pont olyan alkotóktól, akik kreativitásukról és fantáziájukról voltak híresek.
Érdekes módon ez a heti bemutatók közül a második, amelyben mindent egy meteorbecsapódás indít el, ám míg a Fekete Párducban egy hihetetlenül értékes nemesfém érkezik az űrből, addig itt az első focilabda, vagyis kicsi völgyünkből indul a futball-láz, amely meghódítja a világot. Csakhogy a völgy maga nem fejlődik együtt a világgal, lakói még mindig előemberek, és bár körülöttük tüzes pusztaság terül el, kicsit arrébb már dúl a bronzkor. Ahonnan egy nap hódítók érkeznek, kiebrudalják az alulfejlett, még a nyúlvadászathoz is inkompetens társaságot, és bányát nyitnak. Csakhogy az egyik völgylakó, Öcsi elkeveredik a bronzkoriak városába, és a véletlenek sorozata után megállapodik a város urával: ha legyőzik azok sztárcsapatát, akkor visszakapják a völgyet, ha nem, mennek életük végéig a bányába robotolni.
Merthogy itt a foci nagy dolog, ráadásul angol filmet nézünk, szóval ezzel lehetett volna mit kezdeni, de felteszem, a készítők megijedtek, hogy ha nagyon belemennek a témába, akkor elveszítik azokat, akiket ez a sport hidegen hagy, például szinte minden kislányt és anyukát. Ezért szépen fogták magukat, és azon túl, hogy a kötelező felkészülés, majd meccs bemutatásán túl, beleértve a szintén kötelező köröket – csaló ellenfél, részrehajló bíró, sérülés, olyan beálló játékos, aki eddig labdához sem ért – semmit sem kezdenek a témával. Jó, ellövik az okoskodó, favicceket elsütő sportkommentáros poént is, de ki az, aki nem számít ilyesmire? Ja igen, és mivel hősünk neve Öcsi, a neki segítő lány csodacsatár neve Puska, értik! Az eredetiben a Puska egyébként Gunna, gondolom ez meg amolyan félszeg Arsenal poén volt.
Szóval nincs min szórakozni. Az ősemberes viccek zömét már a Frédi és Béniben ellőtték, erre nem igazán lehet haladni – tessék csak a Jack Black és Michael Cera főszereplésével készült, nagyot bukó A kezdet kezdetére gondolni -, a focival nem tudtak mit kezdeni, a törzs, akikért izgulnunk kéne, az egy Öcsi kivételével valójában nem kap igazi arcot, szóval mi marad? A magát kutyának képzelő vaddisznó, akit Kutylacnak hívnak? Vagy a küldönc madár, aki mindent visszamond, amit hall, ha kell, ha nem? Én nem nagyon tudok visszaidézni igazán vicces jelenetet, jól eltalált részt vagy olyan vizuális geget, amire azt mondanám, igen, ez tényleg olyan volt, mint amiket az Aardmantól és Nick Parktól megszoktunk, és már el is várunk. Persze ne legyünk túl szigorúak, aranyos egy mese ez kedves figurákkal, nincs benne semmi bántó vagy rossz, a gyerekek szerették, és lehet, hogy csak én éreztem azt, hogy ez egy jókora kihagyott lehetőség valami jobb, eredetibb és emlékezetesebb elérésére.
Értékelés: 6/10
