Különösen erősre sikerült az idei Velencei Filmfesztivál: a rangos eseményen jóval több, klasszikus értelemben vett filmsztárt lehetett látni, mint általában. A vörös szőnyegre lépett Angelina Jolie és Nicole Kidman is, valamint látni lehetett George Clooney-t, Brad Pittet, Jude Law-t, Cate Blanchettet és Daniel Craiget is. 

Ami pedig még meglepőbb, hogy közülük többen is merész, erotikus drámákat népszerűsítenek „az utóbbi idők egyik legfajsúlyosabb” velencei fesztiválján, fogalmazott a Variety a szeptember 7-én véget ért eseményről.

Ezt több publikáció, köztük a Hollywood Reporter is fontosnak tartotta megjegyezni a fesztiválról. Így érdemes feltenni a kérdést:

az utóbbi évek egyre szexmentesebb mozis és tévés felhozatala után – a szexjelenetek és az erotika reneszánszára számíthatunk a képernyőkön?

Daniel Craig kiégett meleg világjáró, Nicole Kidman egy huszonéves sráccal kavar

Az egyik legérdekesebb velencei premier a Queer című filmé volt, amelyben Daniel Craig egy idősödő, Mexikóban élő amerikait játszik, aki egy fiatalabb férfi megszállottja lesz. A rendező a Szólíts a nevedennel világhírűvé vált, legutóbb a Csontok meg mindent jegyző Luca Guadagnino, aki a botrányos életű beatszerző, William S. Burroughs (Meztelen ebéd) rövid regényét vitte vászonra. A kritikusok szerint egy nyers, provokatív, de nehezen feledhető filmre számíthatunk a férfiúi magányról, amelyben Craig teljesen levetkőzi önmagát, metaforikusan és literálisan is. (Érdekes körülmény, hogy a színész az utolsó James Bond-mozija után debütált mindkét filmjében – Az üveghagymában és a Queerben is – meleg karaktert játszik. Ennyire el akar távolodni a 007-es hideg, macsó-heteró világától?)

Aztán ott van még a Kidman főszereplésével készült Babygirl, amely a Hollywoodban is sokat kritizált patriarchális erőviszonyok fejreállításával támad. Halina Reijn, a Játsszunk gyilkosost! rendezőjének új filmjében a legendás színésznő egy CEO-t játszik, aki viszonyt kezd sokkal fiatalabb férfi beosztottjával (Harris Dickinson). A holland Reijn előző filmjével – amely egyúttal angol nyelvű debütálása is volt – már bebizonyította, hogy képes értően, ám kritikusan viszonyulni a Z-generáció problémáihoz és a szexuális zeitgeisthez is. Remélhetőleg új filmjével is képes lesz a boomer Buscemi-mém szöges ellentétét képviselni.

A tévés fronton pedig a Disclaimert, Alfonso Cuarón erotikus thrillersorozatát méltatták sokan, amelyben Cate Blanchett egy sötét múltú dokumentumfilmest játszik. A Variety ezt a szériát Cuarón korai filmjéhez, az Anyádat is-hoz hasonlította, amelyből sejthető, hogy itt sem szenvedünk majd hiányt erotikában és polgárpukkasztásban.

Ömleni fog a szex a mozikban?

A lap szerzője a velencei felhozatalról azt is megjegyzi: ne lepődjünk meg, ha hamarosan ténylegesen véget ér az elmúlt évek „száraz”, szinte szexmentes időszaka a mozikban.

Már korábban is többször írtunk erről a jelenségről: adatokkal bizonyítható, hogy a nézők – főleg a fiatalabbak – egyre kevésbé szívesen látnak erotikát a vásznon/képernyőn, a hollywoodi stúdiók pedig nem is igyekeznek efféle filmeket csinálni.

ez is érdekelhet

A fiatal nézők nem kérnek több szexet a filmekbe

De egyéb, meglepő eredménnyel is szolgált egy friss tanulmány, ami a Z generáció filmfogyasztási szokásit vizsgálta.

Tovább

A 2010 óta bemutatott 148 012 játékfilm mindössze 1,21 százalékában van szexuális tartalom, és ez az arány az 1960-as évek óta a legalacsonyabb. A Z-generáció  47,5 százaléka szerint pedig a legtöbb filmben és sorozatban „semmi szükség” a szexre, 44 százalékuk pedig úgy érzi, hogy „túlzásba viszik” a romantikát.

De miért alakult ez így? A jelenség talán nem meglepő a poszt-MeToo érában, amikor már nem lehet nem észrevenni a korábbi hollywoodi szexjelenetekbe beépített nemi egyenlőtlenségeket: Jane Fondától Emilia Clarke-ig számtalan színésznő mesélte el, hogy karrierje egy-egy pontján hogyan kényszerítették bele őket akár teljesen meztelen jelenetek forgatásába, amelyekben férfi partnerük messze nem mutatott meg annyit magából, mint ők. Salma Hayek például egy ponton arról beszélt, hogy Harvey Weinstein csak akkor engedte, hogy mozikba kerüljön a Frida, ha teljesen levetkőzik benne egy leszbikus jelenet kedvéért. 

A különböző korhatár-besoroló szervek is hagyományosan engedékenyebbek voltak a női meztelenséggel, mint a férfival: egy-egy kivillanó kebel vagy szeméremdomb megmutatása mellett még volt esély alacsonyabb besorolás megszerzésére (hírhedt példa erre Kate Winslet meztelenkedése a Titanic-ban), de akár egyetlen pénisz is szigorú, 18+-os ítéletet vonhatott maga után, ami a forgalmazást is megnehezítette.

A péniszek nagyobb ütemben csak a presztízs TV korai időszakában, a 10-es évek fordulóján kezdtek megjelengetni a vásznon, jellemzően inkább kis képernyőn, mint a mozikban (bár híres-hírhedt kivételnek ott van például a Boogie Nights, A barna nyúl vagy a Shame - A szégyentelen). Ez érthető is: a streaming egyre népszerűbb világában a korhatár-besorolás már nem befolyásolta annyira az eladhatóságot, mint a moziban vagy a tévében. Ám azóta – ahogy a fent idézett kutatások mutatják – a sorozatok készítői is lemondtak a szex és az erotika bemutatásáról.

Emlékezzünk csak vissza a pár évtizeddel ezelőtti HBO-s történetmesélés kedvelt eszközére, a „szexpozícióra”, amelynek lényege,

hogy a történet megértéséhez szükséges szárazabb, töményebb háttéradatokat a karakterek szex közben vagy legalábbis meztelen női társaságban öntik a nézőre.

Elég csak arra gondolni, hány ilyen jelenet volt a Trónok harca első pár évadában, és összehasonlítani a prequel, a Sárkányok háza – szinte – nemlétező meztelenkedéseivel, hogy képet kapjunk a szex visszavonulásáról a képernyőkön.

Korábbi cikkünket, amelyben szerzőnk a szuperhősök felelősségét vitatja a filmes szex népszerűtlenedésében, ide kattintva lehet elolvasni.

Tény, hogy rossz szexjelenetet nagyon könnyű csinálni: ezt nem csak a fent említett színésznők példái bizonyítják, hanem pár olyan hírhedt mozis közösülés, amelyeket a nézők még évtizedek után se tudnak kitörölni az agyukból, bármennyire is igyekeznének. Emlékszünk még, hogy Paul Verhoeven Showgirlse hogyan vette el a nyugati társadalom kedvét a medencés szextől (vagyis inkább azon kínosan kevés emberét, akik jegyet vettek rá)? Vagy hogy Zack Snyder Watchmenje milyen maradandó traumát okozott Leonard Cohen rajongóinak? 

Talán ezek a faktorok, illetve a sokat kritizált intimitáskoordinátorok alkalmazásától való félelem együttesen megmagyarázzák, miért látunk ilyen kevés intimitást a moziban és a sorozatokban.

De ahogy korábbi cikkünkben írtuk: fontos, hogy megjelenjen a „jó szex” is, hiszen a prüdéria, vagy a – Verhoeven szavaival élve – puritanizmus sokféle kifejezésmódtól fosztja meg az alkotókat és a nézőket: talán ez az, amit éreznek azok a nagy nevek, akik idén Velencében egy-egy erotikusabb filmet népszerűsítenek. Szóval ha tényleg visszatérőben van a szex a képernyőre, megnyugtató, hogy ez egyelőre olyan alkotók művein keresztül történik, mint Luca Guadagnino, Alfonso Cuarón vagy Halina Reijn.

Visszatér Hollywoodba a szex

Kezdenek visszaszivárogni a sikamlósabb filmek a mozikba. Véletlen lenne, vagy ez már trend?

Trend?