Több mint fél évvel a szlovákiai premier után Magyarországra is eljutott Prikler Mátyás második nagyjátékfilmje, a Hatalom. Prikler pozsonyi születésű rendező, forgatókönyvíró, producer, akinek legújabb filmjében bár szlovákul és magyarul beszélnek felváltva, ám ezen kívül semmi sem utal arra, hogy hol játszódik a történet. Hiszen ez a történet bárhol játszódhatna.

Elcsépelt közhely, ezért nem is szoktam leírni, de ezt a filmet mindenképp érdemes moziban nézni.

Prikler képei ugyanis nemcsak hatásosak a nagyvásznon, hanem delejesek is.

Már rögtön a nyitójelenet erős, amiben hólepte fák metszik el a képet, köztük hajtók vonulnak, majd hirtelen eldördül egy lövés, az egyik hajtó összeesik, és meghal. Olyan hatalmasak a fák, annyira leuralják a teret, hogy könnyű elmulasztani a hajtó halálát, ha nem épp őt nézzük (ami egyáltalán nem törvényszerű, hiszen többen is vannak). Prikler amúgy is szokatlan képekkel dolgozik: mindig statikus, ha valaki elmozdul, és kilép a képkivágatból, nem követi a kamera. Így

olyan érzésünk van, mintha valamiféle térfigyelő kamerán, vagy rejtett kamerán át néznénk az eseményeket.

Ezt néha megfejeli azzal, hogy teljesen fentről veszi a jelenetet, amitől pláne a voyeur szerepében érezheti magát a néző. Ez pedig kifejezetten sokat hozzáad a sztori hangulatához.

A Hatalom ugyanis papíron egy viszonylag egyszerű, sokat látott politikai eltusolás történetét meséli el: a vadászaton, ahol valaki véletlenül lelőtte a fiatal hajtót, több, magas rangú politikai személy is részt vett. Ráadásul titokban, szóval az ő fegyvereiket meg sem vizsgálták. Viszont, mivel a többi fegyvert igen, így nyilvánvaló, hogy nem az „átlagemberek” közt van az, aki felelős a vadászbalesetért.

Hogy ki a tettes, azt mi, nézők már a kezdetektől tudjuk,

hiszen a vízért felelős EU-s miniszter, Berger (Jan Kačer) elég rossz formában van. Ám Steiner ügynök (Hajdu Szabolcs), a hírszerzés embere erről mit sem tud, amikor megkapja az ügyet, hogy derítse ki, ki sütötte el a gyilkos fegyvert.

Steiner a skandináv krimik klasszikus karaktere: a titkosszolgálat embere, csendes, de hatékony ügynök, akinél halálos betegséget diagnosztizáltak. Már csak pár hónapja van hátra, így mindent megtesz, hogy biztosítsa a családja jövőjét, akik elől titkolja mindezt. És mit ad isten, épp ez, a legutolsó ügye lesz a legproblémásabb, ugyanis kiderül, nem egyszerűen ki kell deríteni, ki húzta meg a ravaszt, hiszen azt a felettesei már tudják, hanem

keresni kell egy bűnbakot,

aki elviszi a balhét Berger helyett.

Ugyanis Berger fontos politikai posztot tölt be az EU-ban: ő küzd azért, hogy a víz továbbra is elemi joga legyen mindenkinek. Ezzel pedig a disztópiák terepére lép a film: egy olyan társadalmat mutat be, amiben a vízhiány már politikai tényező. Ez ugyan még csak a háttérben zajlik, de mindenképp fontos, már csak azért is, mert a film ezzel

egyszerre játszódik jövőben és a múltban, vagyis teljesen időtlenné válik.

A vízzel kampányoló politikusok mindenképp egy disztópikus társadalom részei, miközben a környezet és a vadászbaleset körül bonyolódó történet olyan, mintha a ’60-as, ’70-es években járnánk. Miként írtam, a helyszín sincs meghatározva, semmi nem utal arra, milyen országban vagyunk, a szereplők a legnagyobb természetességgel váltanak a szlovák és a magyar nyelv közt akár egy párbeszéden belül is, viszont az egész közeg erősen sejteti, hogy valahol közép-euróban játszódik a sztori.

Említettem a hasonlóságot a skandináv krimikkel, ami a karakterek és a képi világ mellett egy másik, fontos síkon is működésbe lép: a Hatalom ugyanis nemcsak a nyomozást (illetve a bűnbakgyártást) mutatja be, de az áldozat hozzátartozóinak tragédiáját is követhetjük.

Hogy mégsem fullad mindez egy szentimentális nyomorpornóba, az Prikler szatirikus felhangjának köszönhető.

Az egész filmnek van egy leheletfinom, ironikus humora, ami azonban nem megy a hangulat rovására, nem lesz tőle nevetséges, sőt még megrázóbb lesz az egész ezektől a groteszk elemektől. Például, amikor Steiner a főnökével (akit mindig hátulról látunk csak) kényes ügyekről beszél az irodában, mindig van kint egy ipari alpinista, aki az ablakot mossa. De az is elég bizarr, amikor a pap (Katona László) ott feszeng a gyászoló családnál, az igazságról prédikál, miközben a behúzott nyaka és sietős távozása mind azt mutatja, hogy ő is tisztában van az elkövető kilétével:

„Most már csak csendben, abban reménykedhetünk, hogy az igazság nem lesz vak.”

- nyugtatja a szülőket.

Ha már szóba került a pap, talán pont a bibliai utalás az egyetlen, ami nem működik ebben a filmben. Nem csak erőltetett, de nem is világos: a halott hajtót Ádámnak hívják, idővel kiderül, hogy van egy ikertestvére is: Éva. Oké, minden Ádámmal és Évával kezdődött, de semmit se kezd a sztori ezzel a szimbolikával, vagy olyan mély rétegei vannak, amihez nem lehet hozzáférni elsőre – bár ez se sokkal jobb.

még több skandináv hangulat

Kihagyhatatlan skandináv krimisorozatok

A napokban került műsorra (Duna Tv) a közmegegyezés szerinti legjobb skandináv sorozat, A híd, és ennek örömére gyűjtöttük össze a legjobb hasonló krimisorozatokat. Egészségetekre!

Tovább

Ugyanakkor van még egy nagy érdeme a Hatalomnak, ami a jelenlegi három, három és fél órás filmek korszakában kifejezetten üdítő:

az egész alig másfél óra, és ez elég neki, hogy elmesélje mindazt, amit el szeretne mondani.

Pedig az nem kevés.