Hollywood hőskorában, a némafilmek idején a filmek többségét stúdióban rögzítették színpadszerű díszletek közt, festett hátterek előtt. Ahogy könnyebbek és mozgathatóbbak lettek a kamerák, úgy forgattak egyre többet valós helyszíneken az alkotók. Az evolúció következő fázisát azt jelentette, amikor a számítógépes technológiának hála zöld háttér előtt lehetett rögzíteni a jeleneteket, így utólag bármit bele lehetett komponálni a képbe. Ha nem is zárul le ez a korszak teljesen, de egy még újabb technológiának köszönhetően megint megváltozik az, ahogy a látványfilmeket készítik. Ez a VOLUME.

De mi is az a Volume?

Röviden: egy olyan stúdió, amely körös-körül nagyfelbontású LED-panelekből áll, amelyek olyan zökkenőmentesen vannak egymáshoz építve, hogy egy laikus meg sem tudja mondani, hogy nem egyetlen óriási képernyőről van szó. Nemcsak a falak, de a mennyezet is ugyanezen az elven készült, a képeket pedig az Unreal Engine generálja.

Ezt a „színpadot” először a kaliforniai Manhattan Beach Studiosban építették fel A Mandalóri első évadához, majd a sorozat második évadához átépítették és kibővítették, de (majdnem) minden Disney+ sorozat ezzel a technológiával készül. A mozifilmeket illetően egy másik Star Wars-projekt, a Solo: Egy Star Wars-történet volt a tesztalany, ott az Ezeréves Sólyom pilótafülkéje elé helyezett LED-paneleket használták arra, hogy a repülés illúzióját megteremtsék. Arra pedig, hogy hová jutott el a technológia ilyen rövid idő alatt, a legjobb példa a legutóbbi Batman mellékelt werkfilmje.

Miben más?

Az elv valójában nem új, sőt tekinthetünk akár úgy is a technológiára, mint visszatérésre a filmezés hőskorába. Régen is forgattak mozgó háttér előtt, általában olyan autós jeleneteknél, ahol nem kivitelezhető vagy nem biztonságos, hogy a színész vezessen felvétel közben. A Volume attól más, hogy az Unreal Engine és a Helios szoftvereket használva valós időben változtatja a hátteret a forgatás közben.

A Volume mellett természetesen szükség van gyakorlati effektekre is. Annak, ami a színész közvetlen közelében, a LED-falakon belül történik, valóságosnak kell lennie. Az olyan dolgoknak, mint egy íróasztal vagy egy szék, fizikailag is ott kell lenniük, még akkor is, ha a háttér „animált”.

Hogyan működik?

A valós idejű renderelés sem újdonság, a mai videójátékok nagyban építenek rá. A lényeg, hogy a játékosok nem 100%-ig előre renderelt felvételeket látnak az alapértelmezett karakterekkel, hanem a játékban hozott döntéseiknek hatására ezek a változtatások a játék nagyfelbontású vágóképeiben is megjelennek. A Volume hasonlóan működik, ami nem is csoda, mert az Unreal Engine, amelyet a valós idejű rendereléshez használnak, eredetileg videójáték-motornak készült.

A speciális effektusokat és a digitális háttereket ez esetben nem a forgatás után, hanem már előtte el kell készítenie a Volume csapatának. Ez lehet részben vagy egészben CGI, de használhatnak valódi díszletekről és helyszínekről készült felvételeket is, illetve ezek valamilyen kombinációját. Az Unreal Engine lehetővé teszi, hogy ezt az előre elkészített hátteret a forgatás közben digitálisan manipulálják, akár a világítás megváltoztatásával, akár a háttér tartalmának vagy pozíciójának megváltoztatásával a képernyőkön. Ez a technológia lehetővé teszi a kamerakövetést is, hogy a háttér a kamera mozgásával együtt változzon, így a felvételek még fotorealisztikusabbnak tűnnek.

Miért jobb, mit a zöld háttér?

Ma még a legtöbb hollywoodi film és sorozat zöld képernyős effekteket használ a háttér helyettesítésére, ha egy produkciót nem lehet a helyszínen forgatni. A green screennek azonban számos hátránya van, többek közt a megvalósításához szükséges jelentős utómunkaidő, a jelenetek megvilágításával járó nehézségek, a nem kívánatos tükröződések, és a később hozzáadott környezetekhez való illesztés kihívása.

A Volume esetében a díszleteket már a gyártás előtt létrehozzák, a LED-képernyők világítása pedig alkalmazkodik ahhoz a díszlethez, amelyben a szereplők mozognak, ami az operatőrök dolgát is megkönnyíti. És talán a legfontosabb, hogy a színészek látják, hogy milyen környezetben vannak éppen, ami által jobban azonosulni tudnak a karaktereikkel. Vagy ahogy Jon Favreau, A Mandalóri egyik ötletgazdája megfogalmazta: "szeretjük persze ezeket a digitális dolgokat, ezeket a vizuális effekteket, és ez érdekes, de lényeg az, hogy lássunk a másik embert is."

Kathleen Kennedy, a Lucasfilm főnöke szerint

ha a színészeket a rendező irányítja, ha van valami, amit láthatnak és átélhetnek, akkor szerintem visszatérünk az igazi filmkészítéshez."

Tényleg ez a jövő?

A Volume papíron elég drága, ami a Disney és a többi hollywoodi stúdió számára persze nem jelent akkora hátrányt. A gyakorlatban viszont spórolni is tudnak vele, a használata mellett kevesebb forgatási helyszínre van szükség, így például nem kell elutaztatni Tunéziába a következő Star Wars-film stábját, a Manhattan Beach-i stúdióban is el tudják játszani, hogy a szereplők a Tatooine-on vannak. Plusz így a környezetet is kevésbé terheli meg a stúdió.

Később pedig a Volume költségei is csökkenni fognak, mert minél népszerűbbé válik egy technológia, és minél nagyobb tömegben gyártják az alkatrészeit, annál olcsóbb lesz idővel. Még a Disney versenytársai is igyekeznek felülni a Volume-vonatra. Az HBO A zászlónk halált jelent című sorozatában LED-es hangosszínpadot használt, A Sárkányok háza pedig a Warner „V Stage” nevű virtuális színpadtechnikai eszközét használta. Sőt, még Steven Spielberg is a kipróbálta a látványfilmnek nem nagyon nevezhető A Fabelman családban.  

Mindez nem jelenti a green screen technológia teljes megszűnését, hiszen még A Mandalóri is használja olyan jeleneteknél, ahol a környezetnek csak egy részét kell helyettesíteni, vagy ahol a speciális effektek vagy mutatványok veszélyeztetnék a drága LED-paneleket.

A lehetséges hátrányok

Vannak olyan alkotók, akik egyelőre nem akarnak behódolni a trendnek, ilyen például Tony Gilroy, aki a saját Star Wars-sorozata, az Andor forgatásakor maradt inkább a valódi díszleteknél. A miértekről nem nyilatkozott, de látva azt, ahogy a többi Disney-produkcióban használták a technikát, meg lehet érteni az ő „konzervatizmusát” is. Bármilyen gyorsan fejlődik is a Volume, az általa kreált hátterek többnyire stilizált hatás keltenek, ami akár tökéletesen passzolhat is a sorozat vagy a film hangulatához (lásd az új Batmant), de az Andor alkotói inkább a realizmusra fektették a hangsúlyt.

A Mandalóri és a Batman Oscar-díjas operatőre, Greig Fraser szerint a „virtuális színpadok" például a déli vagy nappali napfényt még nem tudják túl hitelesen megjeleníteni, hajnali és szürkületi jeleneteknél viszont hasznosak, ahogy az a Batmanben is látható. Az operatőr szerint az a legnagyobb veszély, hogy sokan azt hiszik, a Volume megoldja az összes logisztikai problémát, miközben nem igazán értik, hogy mire jó és mire nem, így olyasmit is a Volume-mal akarnak megjeleníteni, amire az nem alkalmas.

A Mandalóriban azért működött, mert többnyire sivatagi jelenetekhez használták, hatalmas tájakkal és pár szereplővel az előtérben, a háttérben pedig nem sok minden történt. A Batman is sikeresen használta Gotham City életre keltésére, de takarékosan alkalmazta, a CGI-háttérnek a távolba kellett kerülnie, és gyakorlati díszletekkel kombinálták. A Boba Fett könyvében, az Obi-Wan Kenobiban , a Thor: Szerelem és mennydörgésben vagy A Hangya és a Darázs: Kvantumániában viszont pont olyan olcsónak tűnt a technika, mint egy régi típusú, sima háttérvetítés. A technológia fejlődésével persze nem kizárt, hogy a Volume is képes lesz realistább környezetet generálni, elvégre a zöld háttér is csak akkor zavaró, ha utólag, a kész filmben is észre lehet venni, hogy azt használták.

via: Comingsoon / Collider / FXGuide / Slashfilm / THR