Star Wars: Egy új remény (1977) - James Earl Jones lement basszusba

Bár egy másik színész, a hatalmas termetű David Prowse adta Darth Vader testét, a hangját James Earl Jones biztosította, emlékezetes módon. A klasszikus képzettségű, számos Shakespeare darabot eljátszó színész így nyilatkozott a HANGRÓL: „George Lucas azt akarta, hogy valaki erőteljes basszus hanggal játssza el a szerepet, de hány ilyen hang van? Ott volt persze Orson Welles, és a pletyka szerint először Wellesre gondolt, de úgy döntött, hogy az ő hangja túlságosan felismerhető, ezért felhívta az ügynökömet, és megkérdezte: "Szeretne Jim egy napi munkát?" A hang nem lehetett teljesen emberi, és minden új felvételnél a rendező azt mondta, hogy nagyon szűk a hajlítási sáv. Nem voltak trükkök, csak a basszus hang legmélyebb regiszteréhez kellett lejutnom, és a lehető legfenyegetőbbnek lennem.” Jones egyébként összesen 7000 dollárt kapott Vader megszólaltatásáért, és Lucastól mindössze annyi utasítás kapott, nem az a cél, hogy érdekesebbé tegye a karaktert, hanem az ellenkezője.

A bárányok hallgatnak (1989) - Anthony Hopkins mozdulatlanná vált

Hannibal Lecter szerepére készülve Anthony Hopkins megtudta, hogy a hüllők maguk döntik el, hogy mikor pislognak, és tudta, hogy egy jól elhelyezett szemrebbentés milyen fontos. Azt is tudta, hogy ahhoz, hogy igazán ijesztő legyen, mozdulatlannak kell lennie, mint egy zsákmányra váró kígyó. „Általában elég normális vagyok, de tudom, mi ijeszti meg az embereket. Azt gondolom, hogy a mozdulatlanság a kulcsszó. Általában senkit sem nézünk meg hosszan, hanem gyorsan félrepillantunk vagy felnevetünk, hogy oldjuk a feszültséget, de ha valakit 10 másodpercnél tovább bámulsz, az ijesztő tud lenni. Ha így teszel, azzal tesztelheted is a másikat, és ösztönösen tudtam, hogy Lecternek mozdulatlannak kell lennie."

A sötét lovag (2008) - Heath Ledger a nevetésén dolgozott...

Sokak szerint Heath Ledger tragikus halálát tulajdonképpen Joker okozta. Úgy készült a szerepre, hogy bezárkózott egy londoni hotelszobába, és elkezdett vezetni egy lázálomszerű bejegyzésekkel teli naplót, miközben különböző hangokkal és hangszínekkel kísérletezett, hogy felszítsa magában az őrületet. „Egy londoni hotelszobában ücsörögtem egy hónapon át, ahová bezárkóztam, naplót kezdtem vezetni, és különböző hangokat próbáltam ki – fontos volt, hogy rátaláljak egy ikonikus hangra és nevetésre. Végül egy olyan nevetés mellett döntöttem, ami leginkább a pszichopatákra jellemző – olyasvalakire, aki számára nincs jelentősége annak, milyen következményekkel járnak a tettei. Joker egy igazi szociopata, egy hidegvérű, tömeggyilkos bohóc.” – nyilatkozta a színész, aki később már alig tudott aludni, jó esetben két órányit sikerült egy éjjel. A mindössze 28 éves Ledger a film bemutatója előtti halálát véletlenül túladagolt gyógyszerek, nyugtatók és altatók okozták. Az alakítás mindenesetre felejthetetlenre sikerült, és a színészt 2009-ben posztumusz Oscar-díjjal jutalmazták.

Tortúra (1990) - Kathy Bates abból építkezett, hogy semmibe vették

Noha ez a Stephen King feldolgozás volt Kathy Bates első filmes főszerepe, már korábban játszott különc, furcsa és/vagy depressziós női karaktereket. A színésznő időnként összeveszett filmbeli partnerével a felkészülésük eltérő módjai miatt, mert elsősorban színpadi színészként hozzászokott ahhoz, hogy a karakter megformálása hosszú ideig tartó próbák során épül fel, míg James Caan a filmforgatások során megszokta, hogy erre rendszerint csak pár mondatot szánnak. Ahogy a film rendezője, Rob Reiner felidézte, Bates folyton panaszkodott, hogy Caan nem hajlandó vele foglalkozni, nincs meg köztük az összhang. Reiner ezt a tanácsot adta a színésznőnek:  „Valóban nem figyel rád, de ez azért is van, mert az ő karaktere egy cseppet sem törődik a tiéddel. Az a legjobb, ha ez feldühít, ha ez motivál!" A rendező és Bates sokat agyaltak a karakteren, akinek az előtörténetéhez hozzáadták, hogy Annie-t gyerekként szexuálisan bántalmazta az apja, bár ez az ötlet nem szerepelt az eredeti King regényben vagy a forgatókönyvben.

A Gyűrűk Ura - A két torony (2002) – Andy Serkis a macskáját másolta le

Amikor Andy Serkis ügynöke megkereste egy felkérés miatt, hogy megszólaltassa Gollum karakterét a Gyűrűk Ura trilógiában, a színész habozott, mivel nem tartotta magát szinkronszínésznek, aki jól tud megszólaltatni karaktereket. Hogy felkészüljön a meghallgatásra, elkezdte olvasni a könyveket, és azon töprengett, hogy hol hordozza ez a karakter a bűntudatát és fájdalmát. Végül arra jutott, hogy Gollum a torkában hordja ezeket az érzéseket, majd arra gondolt, hogy a Gyűrű olyan függőséget okozhat számára, mint a heroin. Ezt továbbgondolva azon tűnődött, miféle fizikai reakciót válthat ki a Gyűrű Gollamból, amikor Diz nevű macskája besétált a szobába, elkezdett öklendezni, majd szőrgombócokat kezdett felköhögni. Eközben a feje búbjától a farka hegyéig furcsa rángások futottak át rajta, Serkis pedig tudta, hogy megtalálta a lehető legjobb hangot és módszert.

Becstelen brigantyk (2009) - Christoph Waltz nem próbált a többi színésszel

Quentin Tarantino tudta, hogy Hans Landa ezredes karakterével karrierje egyik legjobb figuráját alkotta meg, és azt is tudta, hogy Christoph Waltz személyében a legjobb színészt találta meg a feladatra - így azt szerette volna, ha ez a lehető legjobban működik, egyfajta meglepetésként mindenki számára. Ennek megfelelően Tarantino nem akarta, hogy a többi színész a forgatás előtt előre tudja, milyen fontos lesz Landa a történetben, vagy azt, hogy Waltz hogyan fogja őt ábrázolni. Ezért nem csak arra kérte a színészt, hogy fogja vissza magát az olvasópróbákon,

de nem is engedte próbálni a többi színésszel.

A kivétel Denis Ménochet, aki a zsidókat bújtató francia farmert, Perrier LaPadite-t játszotta, vele Waltz külön próbált, hogy a film rendkívül intenzív nyitójelenete igazán jól működjön. És a terv tökéletesen bevált, Landa nem csak ikonikus gazember lett, de Christoph Waltz elnyerte alakításával a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Oscar-díjat is.

Thor: Ragnarök (2017) – Cate Blanchett a halál természetén elmélkedett, és ötletbörzével jött

Hela az Alvilág istennője, aki képes Asgardot is könnyedén meghódítani, és fél kézzel összezúzni Mjölnirt, Thor rettenetes pörölyét. A kétszeres Oscar-díjas Cate Blanchett a képregényekkel ellentétben Taika Waititi filmjében nem Loki lánya, hanem Odin elsőszülöttje, vagyis Chris Hemsworth, azaz Thor nővére, apjuk korábbi „végrehajtója” – mert az öregről is csúnya dolgok derülnek ki. A cizelláltabb karakterekhez szokott Blanchett a gyerekei kedvéért vállalta el a szerepet, hogy végre előttük is menő lehessen, a szerepre pedig úgy készült, hogy a halál természetén vívódott: „A Halálnak van egy gyengéd, megbocsátó oldala és van egy brutális, kegyetlen oldala, függően attól, kinek a haláláról van szó. Helának sok elszámolnivalója van Asgard népével, és minél nagyobb pusztítást végez, annál erősebbé válik.” Nem csak az elmúláson elmélkedett, hanem a karakter minden aspektusán, a hajától a ruháján át a sminkjéig, a rendező pedig vevő volt ezekre az ötletekre.