Azt mondják, egy tündérmese, egy horror, egy musical és egy erotikus dráma keveréke a Locarnóban és másutt is oly nagy sikert aratott Boas Maneiras, amit most fordítsunk csak Jó nevelésnek.
Brazília gigászi méretű ország hatalmas filmiparral, amiből érdekes módon szinte semmi nem jut el hozzánk, legfeljebb egy-egy művészfilm, de azok is csak akkor, ha nyertek már egy sor díjat fontos fesztiválokon, és persze ott vannak a szappanoperák, de az egy egészen más műfaj. Ahogy más műfaj a horror is, és aki ismeri a zsánert, tudja, hogy jónéhány fajsúlyos brazil darab is akad, és most már ide számolhatjuk a Marco Dutra és Juliana Rojas író-rendezőpáros munkáját, a Boas Maneirast is, amit Jó nevelésnek fordíthatunk, és ami az első képek alapján egy várandós gazdag asszonyról és szolgálólányáról szól. Illetve sokkal többről.
Az első előzetesekben mindig egy rakás dolgot visszatartanak, eltitkolnak, és ezt jól is teszik. A Boas Maneiras viszont már több rangos fesztiválon, például Locarnóban és Sitgesben is szerepelt, így egy kicsit többet tudunk róla az ottani kritikák alapján, például azt, hogy szörnyfilmről és egyben musicalről van szó. Azt, hogy a film egyben musical is, vagy legalábbis akadnak zenés-énekes betétei, a most megjelent első előzetesből persze nem derül ki, csak az, hogy adott egy várandós nő, Ana - Marjorie Estiano, akit olyan brazil sorozatokból ismerhetünk, mint a Feketén-fehéren, Az élet megy tovább vagy a Fej vagy írás -, aki egyedül lakik egy szép házban – vajon hol az apa? -, és aki felbérel a születendő kisfiú mellé bentlakásos dadának egy egyszerű fekete lányt, Clarát (Isabél Zuaa) São Paulo valamelyik külvárosából. Akivel hamar összebarátkoznak, és kiderül, Ana esténként alvajár és veszélyes dolgokat művel, Clara pedig egyre jobban elkötelezi magát mellette.
Többet nem árulhatunk el, de annyi azért kiderül, hogy az Anában növekvő magzat szokatlanul nagy, és nem véletlenül szerepel a csodaszép amerikai plakáton egy szőrös mancs. A kritikusok elájultak a filmtől, amiben maga São Paulo városa is óriási szerepet játszik, és aminek a festményszerű, elvarázsolt erődre emlékeztető látványvilága külön megér egy misét. A Firstshowing.net kritikusa például így dicsérte: „Halálra fog rémiszteni, aztán nevetni kezdesz, majd eltakarod a szemed, aztán széttárod a karod, annyira elképeszt a film." Ami elég jól hangzik. A Boas Maneiras még a nyáron mozikba kerül Amerikában Good Manners címmel, hozzánk jó eséllyel csak valamelyik fesztivál vagy mozicsatorna hozza el – mert ugyebár brazil film nálunk nem nagyon kerül forgalmazásba.
