A King Kong és Godzilla nevével fémjelzett franchise legújabb, Az Új Birodalom alcímen futó darabja zajos és látványos, de a látvány mögött alig van tartalom és izgalom - Kong azért jól néz ki!
Én speciel elsőre kifejezetten örültem a Legendary Pictures és a Warner Bros által összegrundolt MonsterVerse-nek, mert két legendás szörnynek adtak „új esélyt”, és a nyitódarabok nagyon erősre sikerültek. Gareth Edwards megmutatta, hogy igenis lehet mit kezdeni az óriásgyíkkal, mert a mély emberi drámára építő Godzilla (2014) zseniális katasztrófafilm lett, míg a Jordan Vogt-Roberts rendezte 2017-es Kong: Koponya-sziget (2017) a valaha készült egyik legjobb óriásszörny film, egy hihetetlenül impozáns King Konggal, miközben a sztorit valójában az ő területére merészkedő emberek, kutatók és katonák vitték el. Aztán valamelyik stúdióvezető a homlokára csapott, hogy ezeknek a filmeknek nem az emberekről, hanem a gigászi lények csatájáról kéne szólnia. Rohadt nagyot tévedett.
A Godzilla II – A szörnyek királya (2019) ezen elv alapján készült, a 2021-es Godzilla Kong ellenben már összeeresztették a két címszereplőt, hogy minél nagyobb bunyó legyen köztük, majd a közös ellenségekkel - koppintva a Batman Superman ellen - Az igazság hajnala (2016) alaphelyzetét. Lehet, hogy az egész tényleg látványos volt, de hiába láttam, a történetből az égvilágon semmire nem emlékszem, csak a siketnéma bennszülött kislányra (Kaylee Hottle), aki egy hullámhosszon volt Konggal. Ő visszatér a Godzilla x Kong: Az Új Birodalomban is, és ő az, aki elsőként érzékeli, hogy baj van az földalatti Üreges földben, ahol a magányos King Kong új otthonra lelt – és ahol gőzöm sincs, mi szolgáltatja a világítást, de nyilván nem a Nap. A közelgő bajra Godzilla is felfigyel a világ túloldalán, és atomerőműveket lerombolva, más – talán ártatlan – titánokat lemészárolva igyekszik feltölteni magát energiával a készülő küzdelemre. Amit jókora fáziskéséssel a szörnyekre specializálódott Monarch is észlel, és egy kis csapatot küldenek a felderítésére. Elég idegesítő csapatot.
A csipet-csapat tagjai a Monarch „Godzilla-felelőse” (Rebecca Hall), a bennszülött kislány, az összeesküvéselmélet hívő blogger (Brian Tyree Henry) az előző részből, és egy vagánykodó állatorvos (Dan Stevens), akit nyilvánvalóan olyan karakternek szántak, mint amilyen Jeff Goldblum volt a Jurassic Parkban. Rémes bagázs, akik aztán egy ismeretlen civilizációra bukkannak a lenti világban, amit egy az egyben Verne Gyula Utazás a Föld középpontja felé című könyvéből ollóztak ki.
Eközben Kong is megejti a maga nagy felfedezését:
nem ő az egyetlen óriásmajom a föld alatt, de ez nem feltétlen jó hír, és nem csak az előzetesekben látott cukinak tűnő, vöröses bundájú mini Kongról van szó. Nem is kell sokat várnunk, hogy minden felpörögjön, és beindul a CGI akcióorgia, pláne úgy, hogy egyre újabb óriáslények lépnek a filmes arénába, és erre nem is lehet panasz. A kivitelezésre már igen.
Az új titánokat minden felvezetés nélkül dobják be az arénába, nincs igazi karakterük, így nincs is igazi súlyuk, azt a több száz tonnát leszámítva persze. Merthogy az átlagnézőnek – nekem legalábbis mindenképpen - tök mindegy, milyen komputer által generált lények gyepálják egymást a vásznon, ha úgyis tudjuk a végeredményt, ha az egésznek nincs sem előtörténete,
se tétje, se valamiféle egyedi dramaturgiája.
És ez az utóbbi elég fontos lenne: a mozi mai, CGI generálta világában minden nap látunk valamilyen zúzást, így jobb esetben is csak pár napig emlékezünk rájuk, ha nincs bennük valami különleges, egyedi és főleg kreatív.
Az Új birodalom zúzásai baromi látványosak, de az égvilágon semmi egyedi vagy emlékezetes nincs bennük, még úgy sem, hogy látszik, hogy ügyeltek arra, hogy a különböző lényeknek más-más fegyverük és harci stílusuk legyen.
Még arra is figyeltek, hogy Godzilla radioaktív töltése más színt kapjon a korábbi kékhez képest,
Kong pedig kapott egy „páncélöklöt”, pontosabban egy karpáncélt. Kong egy új tépőfogat is kap a film elején, aminek nincs különösebb jelentősége, inkább csak azért történhetett a dolog, mert vele valamivel többet foglalkoznak, ami jó, azt leszámítva persze, hogy az ő mellékszálát (mintha) az új Majmok bolygója-filmekből kölcsönözték volna.
Kong így is baromi jó karakter, el is lopja a filmet, pláne úgy, hogy az ő arca több érzelmet fejez ki, mint bármelyik emberi szereplőé – akik viszont csak kis színes, vicces figuráknak vannak ott, meg hogy mindenre rácsodálkozzanak. Nem véletlen, hogy a korábbi filmekhez képest itt nincs egy igazi nagy név, minőségi színész sem!
Még az is lehet, hogy a többi szál ehhez képest kihagyható lett volna,
pláne úgy, hogy Godzilla abszolút mellékszereplővé vált. Ehhez képest a karaktert eredetileg megalkotó japán Toho Stúdió által gyártott Godzilla Minus One éppen elnyerte a legjobb vizuális effektusokért járó Oscar-díjat – egy alig 35 főt számláló VFX-csapattal és 15 millió dolláros költségvetéssel - a Godzilla x Kong egyes becslések szerint 135 millió dollárból készült, de ez az összeg jóval magasabb is lehet. Kár, hogy a japán filmet nem forgalmazzák nálunk, ami persze csak azért van, hogy a hollywoodi terméket minél többen nézzék meg.
Értékelés: 6/10
