Megszoktuk, hogy ha egy filmben a főhős egy különös rejtéllyel találja magát szemben, azt a végére sikeresen meg is oldja. De mi van, ha mégsem oldja meg?
Piknik a Függő sziklánál (1975)
Valentin-nap: az ausztráliai Victoria állam patinás Appleyard leánykollégiumának növendékei és tanári kara kirándulni indul a Függő sziklának nevezett, egzotikus vulkáni képződményhez, amelynek légkörét az ősi pogány szellemiség határozza meg. A lányok egy fizikailag és pszichikailag egyaránt megterhelő kiránduláson vesznek részt vezetőnőjük (Rachel Roberts) kíséretében, és a kirándulás során négy lány valami megmagyarázhatatlan, de mégis kézzelfogható erő hatása alá kerül. Négyük közül három eltűnik, csakúgy, mint a fiatal matematika-tanárnő. Az egyik lány ugyan előkerül, de semmire sem emlékszik.
Lassan az egész közösség az eltűnések rabja lesz.
Peter Weir (Holt költők társasága) gyönyörűen komponált filmje a tökéletes rejtélyt építi fel, amely örvényként működik, és egyre több áldozatot ránt magával – és amelyre nemhogy megoldást, de még egy elméletet sem kapunk.
A Zodiákus (2007)
David Fincher furcsa indíttatásból határozta el, hogy a lehető leghitelesebben készíti el a hírhedt gyilkos történetét: utálta ugyanis Clint Eastwood-filmjét, a Piszkos Harryt (1971), amely szintén az eseten alapul – bár ott Skorpió-gyilkos az elkövető neve. Finchert visszataszította, ahogy a nyomozást bemutatják Eastwood filmjében, semmibe véve ezzel az azóta is megoldatlan ügyön dolgozó nyomozók munkáját. Ezért is döntött úgy, hogy filmje középpontjába a gyilkos után nyomozó újságíró, Robert Graysmith (Jake Gyllenhaal) fokozódó rögeszméjét állítja,
a rejtély pedig megoldatlan marad,
bár Fincher sejteti, hogy egy bizonyos Arthur Leigh Allen az, aki felé a legtöbb nyom mutat – csakhogy a konkrét bizonyítékok, úgyis mint a kézírás és az ujjlenyomatok nem bizonyítják a férfi bűnösségét.
Három óriásplakát Ebbing határában (2017)
Martin McDonagh fekete humorú, Oscar-díjas drámája az 50-es évei elején járó Mildred Hayes (Frances McDormand) történetét meséli el. A nő háborút folytat a helyi rendőrség ellen, mert úgy véli,
semmit sem tesznek annak érdekében, hogy megtalálják lánya gyilkosát.
A címbéli három óriásplakát is ezért kerül ki, hogy a rendőrség hét hónap után végre tegyen valamit, Csakhogy a helyi rendőrfőnök (Woody Harrelson) a rák végső stádiumában van, és amúgy is mindent megtett az ügyben, miközben forrófejű, rasszista helyettese, Dixon (Sam Rockwell) csak elmérgesíti a helyzetet. Mégis ő lesz az, aki azt hiszi, hogy végre a tettes nyomára bukkant, ám kiderül, az illető valószínűleg tényleg bűnös, de nem Mildred lányának megerőszakolásában és meggyilkolásában, mert akkor nem tartózkodott az országban. Az igazi tettes „hiányában” az idő közben egymással kibékült Mildred és Dixon elindul, hogy legalább ezt az embert megbüntessék – hogy ez sikerül-e nekik, nem derül ki.
Különvélemény (2002)
A közeljövőben egy különleges rendőri egység három telepatikus képességekkel rendelkező lény segítségével minden gyilkosságot még elkövetése előtt leleplez. John Anderton (Tom Cruise) azért lett a PreCrime parancsnoka, mert kisfiát, Seant meggyilkolták, de nem sikerült elfogni a tettest, és azt reméli, az új egység segítségével nem lesznek hasonló tragédiák. Csakhogy egy jelentés szerint ő maga fog 36 órán belül gyilkosságot elkövetni, és lassan kiderül, lehet, hogy
a leendő áldozat a fia gyilkosa.
Mindez azonban egy csapda, Anderton pedig kételkedni kezd magában a programban, és lassan fény derül a Precrime egység alapítójának (Max von Sydow) halálos titkára. A legvégére hősünk megbékél azzal a fájdalmas ténnyel, hogy nem minden bűncselekményt lehet megoldani, és soha nem fogja megtudni, mi történt a fiával.
A halál jele (2003)
Egy kisvárosban négy év alatt, 1986-tól 1991-ig tíz nő esett áldozatul a kegyetlen sorozatgyilkosnak aki mindig esős időben csapott le, a rádiós kívánságműsorban pedig mindig ugyanaz a dal szólt. A helyi rendőr, Park Doo-Man és a fővárosból küldött detektív, Seo Tae-yoon a brutális gyilkosságsorozat ügyében nyomoznak más-más módszerekkel, néha átlépve a törvényesség határát, és lassan mindketten az ügy megszállottjaivá válnak.
Újabb és újabb gyanúsítottról gondolják azt, hogy végre megtalálták a tettest, ám minden egyes esetben csalódniuk kell.
A zseniális Bong Joon-ho (A gazdatest, Élősködők) lebilincselő filmje, amelyet egy valódi gyilkosságsorozat utáni nyomozás ihletett, arról szól, hogyan kapaszkodik ez a két férfi minden reménysugárba és minden lehetőségbe, hogy közelebb jussanak a megoldáshoz, miközben egyre távolabb kerülnek a gyilkos megtalálásától. Az igazi gyilkost egyébként 2019-ben fogták el, 16 évvel a film bemutatása után.
Mamma Mia! (2008)
Donna (Meryl Streep) független, egyedülálló anya, és van egy kis szállodája egy idilli kis görög szigeten. Egyedül nevelte fel lányát, Sophie-t (Amanda Seyfried), és éppen most készül elengedni a kezét. Az esküvőjére titokban Sophie elhívott három vendéget, három férfit anyja múltjából, akikkel Donnának 20 évvel korábban viszonya volt. Sophie ugyan egy apasági tesztet is végeztethetett volna a három pasassal - Pierce Brosnan, Colin Firth és Stellan Skarsgård -, de
akkor nagyon egy rövid filmet kaptunk volna
egy kész megoldással. A lány azonban abban bízik, ha személyesen találkoznak, akkor tudni fogja, ki az apja. Nem is derül ki, csak az, hogy mindhárom apajelölt jól szituált és jófej, és ez elég is, mindenki boldog, a lényeg úgyis az volt, hogy ABBA-számokra énekeljenek és táncoljanak!
Az ígéret megszállottja (2001)
Amikor megtalálják egy nyolcéves kislány holttestét, a nyugdíj előtt álló nyomozó nem tudja megállni, hogy oda ne menjen a helyszínre. Felajánlja szakértelmét a nyomozóknak, és magára vállalja, hogy közli a borzasztó hírt az áldozat szüleivel. A gyászoló anya tudni akarja, ki ölte meg a gyermekét, és
hősünk megesküszik rá, hogy megtalálja a gyilkost.
Amikor egy ambiciózus fiatal zsaru kicsikarja a beismerő vallomást egy meglehetősen primitív gyanúsítottból, az esetet lezárják, de Jerry számára az ügy nem ér véget. Ő tovább keresi az igazi gyilkost, és itt a nagy csavar. Bár hősünk ígéretes nyomokra talál, a gyilkost sosem kapja el – mi azonban tudjuk, kiről van szó, és azt is, hogy az illető egy autóbalesetben halt meg, azért nem bukkant fel ott, ahol a nyomozó várta. Így viszont az ígéret, amit önhibáján kívül nem tudott betartani, lelkileg megnyomorítja a férfit.
