Félidőnél tart az Arany Medve-díjas és Oscar-jelölt Testről és lélekről (2017) rendezője, Enyedi Ildikó új filmje, A feleségem története 56 napos forgatása, és ebből az alkalomból tartott sajtótájékoztatót a stáb az aktuális helyszínen, a Vasúttörténeti Park impozáns Kandó termében, ősrégi mozdonyok és vasúti kocsik között. Az eseményen jelen volt a rendező-forgatókönyvíró mellett a film három főszereplője, a holland Gijs Naber, valamint a világhírű francia színésznő Léa Seydoux és a hasonlóan ismert Louis Garrel, illetve Mécs Mónika producer, Rév Marcell operatőr, és a látványtervező Láng Imola, illetve a Filmalap igazgatója, Havas Ágnes. Őket lehetett a filmről, valamit az irodalmi alapanyagként szolgáló Füst Milán regényről faggatni – másról nem nagyon, mert rendre kitértek az olyan kérdések elől, amelyek nem tartoztak a témához, mint amikor például Léa Seydoux-tól akarták megtudni, hogy Tom Cruise vagy Daniel Craig a macerásabb partner.

Enyedi Ildikó elsősorban arról mesélt, milyen régóta szerette volna megfilmesíteni a regényt, amely számára messze túlmutat az irodalom határain, és külön izgalmasnak tartotta, hogy egy féltékeny férfi történetét női szemszögből mesélheti el. Úgy érezte, hogy ezzel valamelyest sikerül kitörnie a kelet-európai rendezőnők „kulturális gettójából”, és mindig is nagy, nemzetközi produkcióban gondolkodott. És, bár az angol nyelven forgatott filmnek nincs angol anyanyelvű színésze, úgy érezte, hogy most nem tud fontos szerepet adni magyar színészeknek, bár nemrég ment le egy két napos forgatás Hajduk Károllyal, és más forrásból tudjuk, hogy Funtek Sándor és Mácsai Pál is szerepelnek majd az alkotásban. A főhőst, Störr kapitányt alakító Gijs Naber, akit legutóbb Az utolsó pogány király (2018) című történelmi filmben láthattunk, elmondta, hogy úgy ismerkedett meg Enyedi Ildikóval, hogy Csoma Sándor Casting című diplomafilmjében egy pornófilmest alakított, a kisfilm rendezője pedig történetesen Enyedi tanítványa volt.

Naber erről így beszélt: „Csakúgy, mint egy tengerész, aki várakozással tekint egy távoli, ismeretlen helyre való utazásra, én is szívesen járok új, izgalmas utakon. Úgy gondolom, hogy ez a kíváncsiság és az új ötletekre való nyitottság vezetett Enyedi Ildikó és A feleségem története felé. Soha nem lehet előre tudni, hogy egy-egy döntésünk mit hoz majd, de csak akkor tapasztalhatjuk meg, ha „bízunk a szélben, amikor vitorlát bontunk”. A feleségét, Lizzyt játszó Léa Seydoux hozzátette: „A felkérésében az vonzott a legjobban, hogy Enyedi Ildikóval dolgozhatok együtt.” Az e-cigarettáján pöfékelő, egyenesen a reptérről érkező Louis Garrel álomszerűnek találta a történetet, amiben egyszerre fogta meg a gyengédség és a kegyetlenség. Persze szó esett a praktikus dolgokról is, Rév Marcell arról beszélt, milyen érzés valódi filmre forgatni, Havas Ágnes pedig elmondta, hogy a Filmalap a 10 millió eurós költségvetésből nagyjából 6 milliót, vagyis 1,15 milliárd forintot állt. A többit a német, olasz és francia koprodukciós partnerek álltak, illetve a forgatókönyv fejlesztésre is jutott másfél millió forint, az előkészületekre pedig további 5 millió.

A filmet részben Hamburgban, Budapesten, a fóti Huszárik műteremben vették fel – a magyar főváros éppen Párizst helyettesíti, és a forgatás augusztusban, Máltán ér majd véget, ahol a legtöbb tengerészes jelenetet veszik majd fel, bár a stáb a hamburgi kikötőben is dolgozott már. A feleségem története a tervek szerint 2020 őszén kerül a mozikba, de a bonyolultnak ígérkező utómunkák miatt elképzelhető némi csúszás.