A 42-es (2013)

A második világháborút követő években a fajgyűlölet még mélyen gyökerezett az amerikaiakban. 1946-ban történt, hogy a baseball ligában a legendás Brooklyn Dodgers menedzsere, Branch Rickey (Harrison Ford) kiállt a faji egyenjogúság mellett, és először szerződtetett fekete bőrű játékost. Jackie Robinson (Chadwick Boseman) a rasszista támadások közepette bizonyította tehetségét, megnyitva ezzel az utat a többi fekete játékos előtt. A címbeli 42-es szám az ő mezszámára utal, és Boseman innentől kezdve rengeteg életrajzi filmben játszott el ismert személyeket, ez lett az ő védjegye.

A James Brown sztori (2014)

A fiatal James az isten háta mögött nőtt fel, anyja elhagyta a családot, s nénjénél egy kuplerájban nevelkedett, ahonnan egyenes út vezetett a bűnök és a börtön felé. Innen nyújtott kitörési lehetőséget a zene, az ének, és Bobby Byrd (Nelsan Ellis) barátsága. A fokozódó hírnév és a mérhetetlen elhivatottság az őrület határáig, vagy még azon is túl vezetett, míg megszületett James Brown (Chadwick Boseman), az ikon, a mindent elsöprő személyiség, aki maga alá gyűri a világot. Hosszú, rögös út, millió fordulattal, buktatóval, lelki mélységekkel és anyagi sikerekkel. A filmet a színészből rendezővé avanzsált Tate Taylor jegyzi.

Marshall – Állj ki az igazságért! (2017)

A II. világháború idején a csőd szélén álló afro-amerikai polgárjogi szervezet, az NAACP Thurgood Marshallt (Chadwick Boseman) küldi el a konzervatív Connecticutba, hogy megvédjen egy fekete bőrű sofőrt (Sterling K. Brown) gazdag munkaadójával (Kate Hudson) szemben. A nagy sajtóérdeklődésre számot tartó perben a vád: szexuális zaklatás és gyilkossági kísérlet. Marshall egy fiatal zsidó ügyvéddel, Samuel Friedmannel (Josh Gad) karöltve próbálja meg feltárni az igazságot egy félelemmel és előítéletekkel teli környezetben. A mérföldkőnek számító tárgyalás hozzájárult ahhoz, hogy Thurgood Marshall legyen az első afro-amerikai, akit a Legfelsőbb Bíróság tagjává választottak.

Fekete Párduc (2018)

T'Challa , a titokzatos afrikai királyság trónörököse, már az Amerika Kapitány: Polgárháborúban (2016) feltűnik, amikor elveszíti édesapját, de elnyeri a trónt – ha senki sem tud a királyságról, akkor hogy hívták meg a papát egy nemzetközi találkozóra? -, de senki sem gondolta, hogy az ő saját filmje ekkora siker lesz. Itt derült ki igazán, milyen karizmatikus Chadwick Boseman, aki egyik pillanatról a másikra nem csak szuperhős, de szupersztár is lett – pedig már súlyos betegen forgatta le a filmet, és milyen kár, hogy ilyen tragikusan kevés ideig élvezhette a sikert.

21 híd (2019)

Manhattan szigetén egy félresikerült rablást követően nyolc járőrt holtan találnak. A New York-i rendőrség tapasztalt nyomozóját (Chadwick Boseman) hívják a helyszínre, aki egyből blokádot rendel el, hogy a rendőrgyilkosoknak esélye se legyen elhagyni a szigetet: a Manhattanbe vezető 21 hidat eltorlaszolják, az alagutakat lezárják, a metrókat elterelik. A nyomozó, akinek rendőr apját is szolgálatteljesítés közben lőtték agyon, egy helyi rendőrnővel (Sienna Miller) ered a tettesek nyomába, és a hajtóvadászat során egyre sötétebb titkokra derít fényt, ami nem várt események sorát indítja el – illetve egy ponton túl azért sejteni lehet, hogy itt bizony egy rakás korrupt zsaruról van szó.

Az 5 bajtárs (2020)

Évtizedekkel a háború után négy afro-amerikai veterán visszatér Vietnámba, hogy felkutassák parancsnokuk maradványait – és az elrejtett aranyat. Spike Lee munkája egyszerre izgalmas kaland, egy kicsit háborús film és Black Lives Matter, ami az egykori bátor szakaszvezető (Chadwick Boseman) alakjával lép be a képbe, hiszen ő egyben a fiatal fekete katonák ideológiai/politikai mentora is volt egyben. Kicsit zavarba ejtő, hogy ezeket a katonákat a majd’ 40 évvel ezelőtti múltban és a jelen síkjában is ugyanazok a színészek alakítják - Delroy Lindo, Clarke Peters , Isiah Whitlock Jr. és Norm Lewis - ráadásul különösebb változtatás nélkül, de Spike Leenál a politikai üzenet volt a legfontosabb, nem az ilyen apróságok.

Ma Rainey: A blues nagyasszonya (2020)

Erre a filmre nem a címszereplő Viola Davis miatt fogunk emlékezni, hanem azért, mert az ekkor már évek óta a rákkal küzdő Boseman utolsó filmje, és lehetetlen másként nézni, mert a játékában ott van minden szenvedés, az arcán ott van a fájdalom. Ő a filmben Levee, Ma Rainey kísérőzenekarának kürtöse, egy fiatal, heves természetű, piperkőc srác hatalmas álmokkal. Aki tudja magáról, milyen tehetséges, saját számokat ír, saját zenekarról és fényes karrierről álmodozik, és kicsit lenézi a társait, akik beérik azzal, hogy újra és újra ugyanazokat a számokat adják elő. A veterán kísérőzenészek viszont őt nem értik, a kötekedését, a meggondolatlanságát, igyekeznek jó útra terelni, de szép lassan kiderül, a srácnak minden oka megvan arra, hogy ne fojtsa magába az indulatait.

Borítókép: Jason LaVeris / FilmMagic / Getty Images