Ugyan nem mind a klasszikus értgelemben vett gonosztevő, de egyik sem nyájas és barátságos.
Loki
A bajkeverő skandináv isten Marvel-univerzumbéli alakja Tom hiddleston megformálásban hamar közönségkedvenccé vált, még úgy is, hogy egyes rokonszenves megnyilvánulásai után képes volt a legaljasabb húzásokra. Egy idő után unalmassá is vált, ám a Thor: Ragnarökben ismét szórakoztatóan váltogatta a jófejséget a genyózással, majd a Bosszúállók: Végjátékban szépen előkészítették, hogy a most forgó, saját sorozatában ismét teljes kétszínűségében pompázzon.
Thanos
Az MCU eddigi filmjeinek főgonosza igencsak összetett figura, és erkölcsi aggályainkat félretéve tzulajdonképpen nemes cél vezérli, hogy a zsúfolt univerzumot, a saját világaikat lelakó és pusztító népeket egész egyszerűen megfelezze, és tágasabb életteret biztosítson nekik. Mindezek ellenére azért igazi gonosztevő, és végre egy komplex személyiség, már ami az MCU gonoszait illeti, Josh Brolin alakítása pedig úgy lehengerlő, hogy egy lila böszmeséget rajzoltak a helyébe.
Kylo Ren
A sorszámozott Star Wars filmeknek, azaz a Skywalker sagának soha nem volt annyira komplex karaktere, mint Kylo Ren, bár Anakin az lehetett volna, ha George Lucas hajlandó írni egy tisztességes forgatókönyvet, profira bízza a rendezést, és másnak adja a szerepet. Kylo Ren miatt sokan hisztiztek (ahogy minden miatt), pedig a jó és a rossz között vívódó, érzelmeit nehezen kezelő, könnyen dühbe guruló Sith wannabe az utolsó trilógia messze legjobb figurája – és nagyjából még a csapnivaló Skywalker korában is sikerült az összetettségét megtartani.
Amy Dunne
A karaktert Gillian Flynn teremtette meg, de Rosamund Pike alakítása tette igazán vérfagyasztóvá. David Fincher Holtodiglanja hűen követi a regényt, de a színésznő még így is rengeteg pluszt tudott hozzáadni Amy Dunne figurájához, és különösen a legvége, ami kiteljesíti ennek az ördögi elmének a kegyetlen mestertervét. Csóri Ben Affleck.
Arthur Fleck
A leendő Joker kissé kilóg a sorból, mert nem hagyományos gonosztevővel van dolgunk. Arthur Fleck a film elején is már-már olyan visszataszító figura, akit igazából szánni sem tudunk. A mélyből nem nehéz pokolra szállni, de a játékidő közben kap még pofont eleget, és a tehetetlenség, a kétségbeesés teszi végül egy, a társadalom képébe beleröhögő, öntörvényű szörnyeteggé.
Terence Fletcher
J.K. Simmons hatalmas színész, a Whiplash Terence Fletchere pedig igazi jutalomjáték. A jazztanár mestere a szakmának, de félelmetes kisugárzású, kegyetlen rohadék, de valahogy mégis megdelejez, és ha nem is imádjuk, feltétlenül tiszteljük, miközben a pokol fenekére kívánjuk. Valószínűleg mindenkinek volt egy ilyen tanár az életében.
Calvin Candie
Leonardo DiCaprio mint kegyetlen, rabszolgatartó ültetvényes Tarantino Djangojában. Jól áll neki a szerep, legyen akár épp mézesmázos, vagy dühöngő vadállat. Viszont alamuszi, saját népével a talpnyalásból származó előnyök miatt szembeszálló komornyikja, Stephen (Samuel L. Jackson) talán még nála is aljasabb.
Halhatlan Joe
A Mad Max – A harag útja főgonosza, a maszkos Halhatlan Joe tulajdonképpen önmagában nem túl érdekes, viszont bizarr kompániájával és képregényekbe illő megjelenésével együtt itt a helye az évtized legjobb filmes gonosztevői között.
