Isteni műszak (2013)

A pesti éjszakának – vagy bármely más nagyváros éjszakai életének – van árnyékos oldala is, amit a bulizók alig, az ilyenkor dolgozók gyakran láthatnak, és mi lenne sz***bb munka, mint éjszaka mentőzni? Ráadásul EZEK a mentősök nem elkötelezett jótevők, és nem is a hivatásuknak élnek, hanem gazemberek, és a hivatásukból élnek, pontosabban a mentőautóban elhalálozókból. A sofőr (Keresztes Tamás) és az egyik orvos (Rába Roland) egyes betegeket átsegít a halálba, mert a hullákért fejpénz jár nekik a pesti kínai kolóniától, és főhősünk, a háború dúlta volt Jugoszláviából idemenekült orvostanhallgató srác (Ötvös András) is hajlandó belemenni a játékba, hogy a pénzből kimentse Szarajevóban ragadt menyasszonyát. A most a mozikba került Drakulics elvtárs rendezője, Bodzsár Márk éjsötét színekkel festi meg az éjfél utáni Budapest történéseit, ahol a halállal bizniszelő mentősök istent játszanak, és az így szerzett pénzből iszonyatosat buliznak.

VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan (2014)

VAN olyan, hogy egy film rátapint valamire, nem kell hozzá nagy költségvetés és izzadós marketingkampány, mert az alkotói beleadják minden tudásukat és szeretetüket, az emberek pedig érzik ezt, beszélnek róla, hírét viszik. Ilyen Reisz Gábor hosszú című munkája is, ami papíron akár rosszul is elsülhetett volna, hőse, Áron - Ferenczik Áron – ugyanis kifejezetten idegesítő muki. Többnyire csak motyogva beszél, nem tudja, mit akar, könnyen megsértődik, és nem tudja értékelni azt, amije van. Jól ott is hagyja a csaja, ő pedig bánatában leissza magát a haverokkal, és szülei egyhavi fizetéséből lisszaboni repjegyet vesz. Ennyi a sztori, meg egy csinos BKV ellenőr is befigyel, de a többi lötyögés a pesti éjszakában, ami bennfentes és/vagy unalmas is lehetne, de messze nem az, és számos külföldi fesztiváldíj igazolja, hogy nem kell pesti fiatalnak lenni ahhoz, hogy valaki értékelni tudja Reisz munkáját.

Megdönteni Hajnal Tímeát (2014)

A film természetesen nem a címszereplő megdöntésre váró Osvárt Andrea és a balfácán hősszerelmes Simon Kornél miatt működik, hanem elsősorban Szabó Simon sültparaszt volt osztálytárs miatt, és a „párhuzamos” szerelmespár, a végtelenül szimpatikus Jordán Adél és Lengyel Tamás miatt. Mert a fő szerelmi szál lagymatag és hiteltelen – tényleg a mulya gimis szerelemnél köt ki a hazalátogató bombázó, aki nem is annyira bombázó? -, de szerencsére ez olyan sokszor kerül háttérbe, a forgatókönyvbe is állítólag besegítő Szabó Simon pedig olyan lelkesen bunkóskodik, ahogy csak ő tud. És ő ezt nagyon tudja. Vele és Jordánékkal ez egy teljesen korrekt komédia.

Szabadesés (2014)

A Szabadesés hét lakás történetét meséli el. Egymás alatti hét emeleten elhelyezkedő lakások nem hétköznapi történeteit. A bennünk fellelhető szorongások vizuális megjelenései ezek a történetek. Akár meg is történhetnének, talán meg is történnek - csak nem szeretünk róla beszélni. A film keretét adó zuhanás csupán ebbe a hét lakásba enged betekintést, de vannak még lakások - akár ebben a házban, akár más házakban, más városokban, más országokban is. És mindegyikben van egy-egy újabb történet. Furcsa történetek ezek, különös emberekről. És bár Pálfi György nem éppen a humoráról híres, most megmutatta, hogy az is van neki. Jó fanyar.

Utóélet (2014)

A mindentől szorongó Mózes (Kristóf Márton) képtelen megfelelni lelkész apja (Gálffi László) elvárásainak. Amikor a lelkész váratlanul szívrohamot kap és meghal, Mózes szinte megkönnyebbül: megszűnt a nyomás, ami az egyházi pályára kényszerítette volna őt. Csakhogy a halotti toron megpillantja apja kísértetét, ami - bár nem tud beszélni - innentől kezdve folyamatosan a nyomában van. Mózes kétségbeesetten próbál megszabadulni a kísértettől, és ebben segítségére van egy spiritiszta autószerelő (Anger Zsolt), valamint a lelkész asszisztense (Petrik Andrea). Zomborácz Virág filmje a listán messze a leggroteszkebb és legfurcsább, ami nem mindenkinek fog bejönni, pedig nagyon szerethető.

Liza, a rókatündér (2015)

Liza, a csinos, ám szerény ápolónő (Balsai Móni) tizenkét éve gondoskodik a japán nagykövet özvegyéről. Egyhangú élete megváltozik, amikor születésnapi kimenőt kap. Elhatározza, hogy megtalálja élete szerelmét, ám a dolgok rendre balul sülnek el. Liza a japán slágerénekes, Tomy Tani szellemének segítségével arra a következtetésre jut, hogy ő a japán mesék elátkozott rókatündére. Miközben Liza megpróbálja legyőzni az átkot és megtalálni az igazit, a zsaruk, különösen Zoltán Zászlós érdeklődését is felkelti. Ujj Mészáros Károly rendező létrehozta azt, amit nagyon nehéz megcsinálni, az alternatív magyar múltat, a kamu retrót, amire pakolt egy kriminek látszó komédiát, és ez remek húzás volt.

Tiszta szívvel (2016)

Till Attila kerekesszékes akció-vígjátékot forgatott, ami első hallásra elég meghökkentő. Hősei két mozgássérült fiatal, akik közeli barátságot kötnek egy börtönviselt, a kerekesszékbe csak pár éve kényszerült volt tűzoltóval, aki történetesen bérgyilkos, és egy különös szerb maffiózónak dolgozik. A srácok részben kalandvágyból, részben a véletlennek köszönhetően az idősebb „kolléga” szolgálatába állnak, és életükben talán először igazán hasznosnak érzik magukat – és azok is, hiszen megvan a magukhoz való eszük, humoruk, és adott esetben képesek előnyként használni fogyatékosságukat. Ez a szakma azonban nem kedvez az amatőröknek – mert, ahogy a szerb gengszter bölcsen megjegyzi, mi, magyarok hajlamosak vagyunk mindent szakmának nevezni.

#Sohavégetnemérős (2016)

A Wellhello zenéjére és életérzésére komponált, Tiszeker Dániel rendező szkeccsfilmje pont azt hozza, amit Fluor Tomi zenekara: némi idézőjelbe tett romantikát, humort, jó dumákat, napfényt és egy rakás YOLO-t! Meg némi csajozási – esetleg pasizási tanácsadást. Mert hat kisfilmben próbál pár srác különböző, hol nyakatekerten rafinált, hol szánalmas, hol teljesen egyéni módszerrel csajokat felszedni, a csajok pedig, mint afféle kényszerű pontozóbírák, hol büntetnek, hol jutalmaznak, és persze like-olnak, visszajelölnek, tindereznek és instáznak. Merthogy, idézve a sajtóanyagból, a film „a mai huszonévesek életérzését, gondolkodását, problémáit, párkapcsolatait ábrázolja”; okostelefonos, közösségi médiás, márkás ruhás történet, de a lényeg a csajozás, és az 30 éve is ilyen volt. És 30 év múlva is ilyen lesz.

Hetedik alabárdos (2017)

Hogy lehet a lelkes, de nyilvánvalóan tehetségtelen színészecske a vidéki színház új darabjának egyszerre írója, rendezője és főszereplője? Úgy, hogy az igazgató a biztos bukásra hajt, mert a korrupt polgármesternek a patinás épületre fáj a foga, és Miki nevű hősünk (Bánki Gergely) tényleg a lila ködöt képzeli a színpadra egy sci-fi darabban, ahol az égitestek szeretnek egymásba. Vékes Csaba kissé érdemtelenül elsikkadt filmjének figurái nagyon is élnek. Nagy Ervin lelkesen öleli magához ripacs oldalát, Mohai Tamás kellemesen irritál, Sárközi-Nagy Ilona pedig tényleg azt a dívát hozza, akinek minden magabiztosságát képes egy mondat összezúzni, de addig bárkit az ujjai köré csavar.

Nyitva (2018)

A Nyitva egy harmincas, hosszú évek alatt összekopott pár, Fanni (Radnay Csilla) és Bálint (Kovács Lehel) történetét meséli el, akik úgy próbálják meg kikerülni az végső elszürkülést és az egymásra unást, hogy megnyitják kapcsolatukat a szexuális kalandok előtt. Ez azonban jóval nehezebb feladatnak bizonyul az elképzeltnél: az újonnan felkínálkozó lehetőségeknek sem a testi, sem az érzelmi hatásaira nincsenek felkészülve. Kovács Lehelről tudtuk, milyen kedvvel és mennyire erőlködés nélkül hozza bármikor a vicces balféket és a peches átlagembert, Radnay Csilla pedig egyrészt remek partnere, másrészt pont egy ilyen filmhez való – és nyilván egy csomó minden máshoz is. Ő hozza a friss arcot, a rácsodálkozást a világra, az átlagos lányt, aki merész dolgokat próbál ki, aztán vagy megbánja, vagy nem.