A rusnya címadó baba bekerül a démonűző család kedves kis gyűjteményébe, ami nem a legjobb döntés, mert egy kedélyes pizsamaparti keretében jó kis ámokfutást rendez a többi muzeális darabbal.
Amikor Amerikában a premier után kijöttek az első kritikák, sokan már az egész széria legjobb darabjaként emlegették az Annabelle 3.-at. Ami két dolgot jelenthet. Vagy azt, hogy az eddig forgatókönyvíróként és producerként ismert, de rendezőként csak most bemutatkozó Gary Dauberman egy istenáldotta tehetség, de ezt eddig még ő maga sem tudta magáról, ám a főnöke, az egész Démonok között franchise-t összegründoló James Wan mégis ráérzett erre, de van egy másik verzió is. Mert az is lehet, hogy az Annabelle-filmek – eddig kettő volt belőlük - eddig rém gyengék voltak, és hozzájuk képest egy tisztességesen megcsinált, időnként egész vicces záródarab már a best of kategóriába kerül. Én az utóbbira tippelek.
A ritka ronda, de démoni erővel bíró baba, Annabelle a 2013 óta eddig összesen hét darabból álló Démonok között filmszéria spin off terméke, vagyis mellékszereplőből lett (negatív) főhős, annyi, amennyi benne van. Egy visszataszító gyerekjáték, aki akkor a legijesztőbb, ha nem csinál semmit, de biztos fog, persze valami gonoszat, és le a kalappal James Wanék előtt, hogy még ebből is egy valag pénzt tudtak csinálni. Persze nincs is nehéz dolguk, kell egy rozoga, de rengeteg szobából álló ház, néhány jó hangtechnikus és világító, meg egy vágó a legvégére, akik szinte a semmiből nagyon ijesztő dolgokat tudnak csinálni. És ezen az Annabelle 3-ban még poénkodnak is egy picit. Merthogy az itt szintén mellékszereplő Ed és Lorraine Warren (Patrick Wilson és Vera Farmiga) éppen hazaszállítják a rettentő babát, ráadásul valamiért a hátsó ülésre teszik a csomagtartó helyett, amikor az éjszaka és a semmi közepén, de az isten háta mögött lerobban a kocsi, naná, hogy pont egy temető előtt. Míg Ed alámerül a motorházban, Lorraine egy hatalmas térképet tereget ki az ablakra, és mivel láttunk már pár száz horrorfilmet, így tudjuk, amikor leereszti a térképet, valami ijesztőt fogunk látni – és bumm, nem látunk semmit.
Merthogy Dauberman úgy ismeri a horror összes kliséjét, fordulatát, ikonikus alakját, helyszínét és mindenét, mint a tenyerét, és szeret ezekkel eljátszani, amihez kapóra jön neki, hogy Annabelle baba Warrenék különleges gyűjteményében kapott helyet, rengeteg más rontó erővel bíró gonosz tárgy mellett. Hogy miért nem lehetett csak úgy elégetni a játékot, ahelyett, hogy a lehető legveszélyesebb helyen tárolják, Ed Warren csak annyit motyog, hogy az nem lenne jó, szóval maradjunk ennyiben, ráadásul a démonológus házaspár pont elutazik, így a házat és a rémisztő kollekciót kislányukra, Judyra és annak bébiszitterére hagyják, és feltesszük a tök felesleges kérdést: vajon kiszabadul a baba? Vajon életre kel a többi tárgy is? Hát persze, hogy kiszabadul, és naná, hogy életre kelnek, de ehhez kell a bébiszitter dögös, de meggondolatlan barátnője is, aki valamilyen oknál fogva nagyon be akar jutni abba a szobába.
A végeredmény pedig egy jó kis retró tinihorror. Merthogy egyrészt 1971-ven járunk, közvetlen a Démonok között cselekménye után, amikor Warrenék nevét felkapja a sajtó, ami miatt lányukat elkezdik kirekeszteni a suliban, másrészt Dauberman nem csak a franchise-ra épít, hanem egy kicsit Stephen Kingre is, hiszen ő volt az Az forgatókönyvírója is – és ő jegyezte az Az: Második fejezetet is. És az Annabelle 3 kicsit olyan, mint egy nagyon lightos King feldolgozás, ugyanabban az elmaradott kisvárosi, nem túl távoli múltban, amit a maestro úgy szeret, gyakorlatilag ugyanazokkal a kellékekkel, ruhákkal. És Dauberman azt a szívességet is megteszi, hogy nem veszi magát különösebben komolyan, a vad bébiszitteres kaland helyenként nagyon vicces, sosem traumatikus, és csak mérsékelten ijesztő. A szintén Wan-projekt Fűrész-filmekhez képest ártalmatlan móka, ami rossz hír azoknak, akik kiomló belekre, fröcsögő vérre számítanak, de én egyáltalán nem bántam.
És egy ilyen filmhez pont olyan jellegtelen, de jól használható fiatal színésznők kellenek. mint Madison Iseman és a barátnőjét alakító, nála azért egy picit karakteresebb Katie Sarife , illetve kellett egy jó gyerekszínész, és Mckenna Grace nagyjából az, de az Annabelle-filmeket nem az Oscar-gyanús színészi alakítások miatt nézzük, nem igaz?
Értékelés: 6/10
