Az év legszívmelengetőbb filmje valójában már 2019-es, de nálunk csak most került moziba (és streamingre). Aki jót akar, bepótolja!
A klasszikus hollywoodi recept szerint a biztos sikerhez kutya és gyerek kell, de ez a szállóige már több mint száz éves, a frissített verzióba még beleférne az is, hogy „hátrányos helyzetű főszereplő”, illetve „lélekemelő tanmese az elfogadásról”. Túl cinikus lenne ez a megközelítés? Lehet, de ettől még nyílt titok, hogy vannak olyan dramaturgiai hívószavak és slágermotívumok, amelyekkel nemcsak a nézők, de a díjkiosztó bizottságok szívét is könnyedén meg lehet lágyítani. Aki nem hiszi, nézze újra a Trópusi vihart, amelyben a feketére maszkírozott Robert Downey Jr. elárulja, hogyan lehet megkaparintani az áhított Oscar-szobort. (A lényeg: nem szabad fullba tolni a kretént.)
A héten mozikba került Cukorsólyom (ami az HBO GO-n is fent van Mogyoróvaj Sólyom címen) látszólag ugyanebből a kottából dolgozik, annak ellenére, hogy nem egy nagy stúdió filmje, hanem független produkció. A főhős Zak, egy Down-szindrómával küzdő huszonéves srác, akit ráadásul duplán is sújt a sors: nincs családja, ezért jobb híján egy idősek otthonában kell élnie. Nem érzi jól magát az öregek közé zárva (miután többször is megpróbál lelépni, rácsokat szerelnek az ablakára), pláne, mert az az álma, hogy pankrátornak áll. Van egy rojtosra nézett VHS-kazettája, amelyen példaképe, Salt Water Redneck saját floridai pankrátoriskoláját reklámozza, és Zak érzi, hogy ott a helye. Sikerül megszöknie, de nincs egy centje sem, és fogalma sincs, hogyan juthatna el az ígéret földjére.
Szerencsére összetalálkozik egy másik két lábon járó álomgyári klisével, a mogorva, modortalan kívülállóval, aki a szíve mélyén persze jó ember. A Shia LaBeouf által játszott Tyler kívül-belül klasszikus déli „redneck”, aki illegális rákvadászattal keresi a sörre valót, és miután lebukik, bosszúból felgyújtja riválisai felszerelését. Éppen abba az irányba menekül, amerre Zak is tart, a fura páros így együtt vág neki az államközi túrának, hol gyalog, hol egy kézműves tutajon. Többen is a nyomukban vannak: a megkárosított rákászok bosszút akarnak állni, Eleanor, az idősek otthona lelkiismeretes ápolója (Dakota Johnson) pedig annyira aggódik Zakért, hogy személyesen próbálja megtalálni.
A folytatás nyilván egyetlen nézőt sem fog meglepni: az utazás során a két, látszólag mindenben különböző ember egymásra hangolódik, különféle veszélyes és izgalmas kalandokba keverednek, és közben sokan tanulnak egymástól. Meglepetést legfeljebb az jelenthet, hogy Dakota Johnson karaktere a vártnál végül nagyobb szerepet kap, de Eleanor figurája sem lóg ki a formulából. Kár is lenne tagadni, hogy
a két elsőfilmes író-rendező előre megfontolt szándékkal, precízen kiszámított tempóban és stílusban pengeti a célközönség szívének húrjait.
De akkor miért nem fullad mégsem giccsbe a film?
A megfejtés valószínűleg csak annyi, hogy a Cukorsólyom alkotói nagyon ügyes kötéltáncosok. Pontosan érzik, hol húzódik a határ a hamis szentimentalizmus és az őszinte érzelmesség között. Cselekményvezetésük ugyan vérprofi, de a forgatókönyvíró-iskolában tanult fogásokat hitelesítik a helyi ízek, a déli miliő és az életszagú karakterek. Shia LaBeoufnak természetesen tökéletesen áll a tékozló fiú szerepe, és Dakota Johnsonnak, John Hawkes-nak, illetve Thomas Haden Church-nek is jutnak emlékezetes momentumok – az igazi sztár azonban a Zaket játszó Zack Gottsagen.
A Cukorsólyom így akkor is a (2019-es) év egyik legszebb „komfortfilm”-je, ha ennél többet nem is tudunk róla. A teljes képhez azonban hozzátartozik az is, ami nincs a vásznon. A sztori szerint Zak mindent megtesz, hogy valóra váltsa álmait, de ez csak régi és új barátai segítségével sikerülhet. Zack Gottsagen története pedig ugyanez: ő mozisztár szeretett volna lenni, és a két rendező azért készítette el a filmet, hogy beteljesülhessen ez az álma. Vagyis
bármennyire is íróasztalnál kiagyalt tanmesének tűnik, a Cukorsólyom saját létezésével bizonyítja, hogy néha a legmerészebb vágyak is valóra válhatnak.
(Lábjegyzet: Zak végig mogyoróvajat majszol, pankrátoros művésznevének pedig azt választja, hogy Mogyoróvaj Sólyom, úgyhogy a Cukorsólyom mozis címként legalább akkora rejtély, mint az, hogy a film miért nem kapott Oscar-jelölést.)
