A Smith ügynököt játszó Hugo Weaving meg a dublőreit látva jött rá, hogy kopaszodik.
A rendezőpáros egy 600 oldalas képregénnyel győzte meg a stúdiót
A Mátrix előtt a két Wachowski mindössze két filmet jegyzett: az 1995-ös Bérgyilkosokat (amiben Antonio Banderas akarja levadászni Sylvester Stallonét) forgatókönyvíróként (Brian Helgeland újraírta, így megpróbálták levetetni a nevüket a stáblistáról, de nem sikerült), majd író-rendezőként az 1996-os Fülledtséget. Ez utóbbi olyan jó kritikákat kapott, hogy a tesók (akkor még férfiak voltak) úgy vélték, ez kiváló lehetőség, hogy gyártó stúdiót keressenek egy látványos blockbusterhez. Felbéreltek két képregényalkotót, Geof Darrowt és Steve Skroce-t, hogy a bevett storyboardon túl, készítsenek képregényt a Mátrix forgatókönyve alapján. A végeredmény 600 oldal lett - ezzel győzték meg a Warner döntéshozóit, akik 60 millió dollárt bocsájtottak a páros rendelkezésére. A stúdió egyetlen kikötése az volt, hogy Keanu Reeves legyen a főszereplő - a Wachowskik az elején gúnyosan méltatlankodtak, de végül belátták, hogy Reeves tökéletes Neo.
A Mátrixban a fehér ruhák valójában zöldek
Az alkotók vizuálisan is meg akarták különböztetni a steril, mesterséges világot a valóditól: a Mátrixban játszódó jelenetek nem valami színesek, és az egésznek van egy zöldes árnyalata. Kym Barrett jelmeztervező a virtuális valóságban viselt öltözeteknél például teljesen mellőzte a kék színt, és a fehér ruhákat is halványzöldre festette. Nem utómunkával, a képek digitális átszínezésével oldották meg, hanem a szereplők összes fehér ruháját úgy mosták ki, hogy zöld árnyalatot kapjanak.
Naná, hogy Keanu Reeves jófej volt
Reeves hihetetlenül szerény, jószívű fickó, és általánosan ismert a történet, hogy a Mátrixért kapott fizetésének egy részét szétosztotta a stáb tagjai között. Nos, ez nem felel meg teljesen a valóságnak, ám az igazság sem kevésbé jófejség. Lemondott a film bevételeiből rá eső részesedésről, így az a (gyaníthatóan nem kevés) pénz a folytatások költségvetését növelte.
Hugo Weaving a dublőreit láttán jött rá, hogy kopaszodik
A Mátrix - Újratöltve egyik legemlékezetesebb jelenetében Neo egy hadseregnyi Smith ügynökkel verekedik. Ehhez Hugo Weavinget számos, azonos megjelenésű dublőrrel vették körül. A színész arcát digitálisan illesztették rájuk, ám öltözetük, alkatuk, hajuk ugyanolyan volt. Weaving a dublőrök láttán szembesült a szomorú ténnyel, hogy a hajvonala már igencsak felkúszott, azaz vészesen kopaszodik. Korábban azt hitte, hogy nincs semmi gond, az ő haja egyszerűen csak ilyen.
A piros ruhás nő a stáb tagjait is megbabonázta
A Mátrix legfeltűnőbb lakója kétségkívül a piros ruhás nő (Fiona Johnson), és nem csupán a környezetéből kirívó színű ruhája miatt babonázza meg a nézőt, hanem mert egyszerűen csodálatosan gyönyörű. A stáb tagjai sem tudták kivonni magukat a hatása alól, és egy férfit annyira megszédített a látvány, hogy a jelenet forgatása közben egy redőnyajtó alá parkolt, ami átszakította az autó tetejét, majd amikor elállt onnan, rondán összekaristolta a járművet.
Ikrek a Mátrixban
Ha véletlenül le tudjuk venni a szemünket a piros ruhás nőről, a fenti jelenetben észrevehetünk valami furcsát: több, egymáshoz nagyon hasonló embert szúrhatunk ki a járókelők között. A statiszták között ugyanis több tucatnyi ikerpárt (de vannak hármas ikrek is) láthatunk - az alkotók ezzel is hangsúlyozni akarták, hogy noha ez csak Morpheus oktatóprogjamja, de a Mátrix mégis csak egy mesterséges világ, és több lakója is egyszerű másolat. Nem volt egyszerű ennyi ikret összeszedni, és Tim Little szereplőválogató dolgát az is megnehezítette, hogy sápadt bőrű ikreket keresett, Ausztráliában pedig épp tombolt a kánikula.
Rasszista légkör
Az ausztráliai forgatáson Laurence Fishburne elég ellenséges, idegenkedő hozzáállást tapasztalt a helyiektől, és a stáb fekete tagjai is hasonlóan érezték magukat. Az ausztrálok nem voltak velük erőszakosak, de a színész szerint olyasmi volt a hangulat, mint az 1950-es évek Amerikájában. A második rész 2001-es forgatásán azonban mindez megváltozott, mert a 2000-es Sydney-i olimpiára a világ minden részéről érkeztek különböző bőrszínű emberek, így az ausztrálok is sokkal befogadóbbá váltak.
