Minden katasztrófafilmhez kellenek igazán ostoba karakterek, akik végzetes események sorát indítják el átgondolatlan döntéseikkel, magukat és mindenki mást is veszélybe sodorva.
Daylight - Alagút a halálba (1996)
Egy hatalmas robbanás következtében Manhattan és New Jersey között beszakad a forgalmas alagút. Az egykori mentőszolgálatosra, Kit Laturára (Sylvester Stallone) vár a feladat, hogy a bent rekedt túlélőket kimentse a beomlással fenyegető pokolból, ám a többiekkel együtt ő is csapdába esik. Lature kénytelen improvizálni, ha azt akarja, hogy a rábízottakkal együtt még láthassa a napvilágot,
csakhogy van egy mindent tudó „szakember”,
Roy Nord (Viggo Mortensen, akit már rég láttunk negatív szerepben) egy sportszermárka arrogáns szóvivője, aki persze extrémsportoló, és mindig a saját ötlete a jobb. Így megindul egy romos kürtőn át, hogy majd ott mászik ki, és mindenki másnak is ott kéne, hiába próbálja erről lebeszélni hősünk, ő csak elhessegeti. Csúnya vége lesz a dolognak, ráadásul az ő balesete egy láncreakciót szül, mások halálát is okozva.
Twister (1996) - Dr. Jonas Miller, a rivális meteorológus
Az egy dolog, ha a laikusok ostobán viselkednek egy katasztrófahelyzetben, de mi van, ha egy szakértő teszi ugyanezt. Minden idők egyik legnépszerűbb tornádós filmjében rivális meteorológusok akarják a vihar magjába eljuttatni kütyüiket, de más-más indíttatásból. Bill Harding (Bill Paxton) a tudomány embere, őt a pusztító szélviharok előrejelzése, a károk megelőzése érdekli, míg Dr. Jonas Miller (Cary Elwes) munkáját pénzemberek finanszírozzák,
őt csak a haszon érdekli, ráadásul ellopja Harding találmányát,
hogy learathassa a babérokat vele. Ettől még csak szemét, nem ostoba, ez utóbbi akkor válik nyilvánvalóvá, amikor fittyet hány Harding figyelmeztetésére, és egyenesen belehajt egy irányt változtató óriási szélviharba, hiába könyörög neki a sofőrje, akit aztán felnyársal egy, az autóba repülő fémszerkezet, a járművet pedig felkapja a szél, messzire elröpíti, hogy látványosan felrobbanjon.
Tűzhányó (1997) – Az okoskodó közlekedési főnök
Los Angelesben a híradások rejtélyes gázrobbanásokról, felmelegedett vízű tavakról, szokatlan földmozgásokról tudósítanak. Mike Roark (Tommy Lee Jones), a Los Angeles-i katasztrófa-elhárítók munkatársa éppen a lányával készül eltölteni a hétvégét, amikor hirtelen megmozdul a föld. Egy hatalmas tűzhányó Los Angeles kellős közepén készül kitörni, és az izzó láva pusztulással fenyegeti az egész várost – és egy metrószerelvényt is, amely pont a várható kitörés útjában van.
Egyszerű lenne leállítani a forgalmat, csakhogy ezt nem engedélyezi a helyi közlekedési hatóság fejese,
Stan Olber (John Carroll Lynch), így amikor beüt a baj, egy egész szerelvényre való ember kerül a forró láva csapdájába – pedig elég lett volna egyetlen mondat. Olber becsületére mondva, nem csak elindul kimenteni az utasokat, hanem az életét is feláldozza, hogy az egyiküket biztonságba juttassa.
Armageddon (1998) – Az ázsiai turista
Hatalmas méretű aszteroida közeledik a Föld felé, 40.000 km/órás sebességgel. A becsapódás elkerülhetetlennek látszik, és bolygónkat a teljes megsemmisüléssel fenyegeti. Még mielőtt az olajfúró Bruce Willis és csapata az űrben fúrna lyukat az aszteroidába, hogy felrobbantsa apró darabokra, kapunk egy kis ízelítőt a pusztításból, amit a jóval kisebb, a Föld légkörét átszakító darabkák okoznak, amik természetesen New Yorkra zuhannak,
mert minden és mindenki ezt a várost akarja elpusztítani.
Pont akkor, amikor egy kedvesnek tűnő ázsiai pár érkezik várost nézni, és bár az előttük becsapódó meteorit „zápor" hatalmas pusztítást okoz, hullák és törmelék mindenütt, a feleségre ekkor jön rá a hiszti, hogy ő bizony shoppingolni akar, ha a fene fenét eszik is. Se a férj, se a taxisofőr nem mondja neki, hogy ez most valószínűleg lehetetlen. Van a dolognak egy kissé kellemetlen rasszista felhangja, de lehet, hogy a jelenet csak a turisták hülyeségét emeli ki úgy általában.
28 nappal később (2002) – A túlbuzgó állatvédők
A pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve, szól a mondás, és ez abszolút igaz Danny Boyle zseniális zombifilmjére is. A történet egy harvardi laboratóriumban kezdődik, ahová állatvédő aktivisták törnek be, hogy kiszabadítsák az ott kísérleti célra tartott majmokat. És valószínűleg senki sem mondta nekik, hogy egy felnőtt csimpánz bármikor képes végezni egy emberrel, de ezek nem átlagos csimpánzok, ezeket a „düh-vírussal” fertőzték meg, és mondhatnánk, hogy szegény állatvédők nem tudtak erről, de ez nem igaz,
egy orvos pont erre figyelmezteti őket kétségbeesetten, de hiába.
A csimpánz végez is a ketrecét kinyitó lánnyal, aki fertőzöttként a társaira támad, és már kész is a világméretű katasztrófa, amely elpusztítja elsőként Angliát, hogy mire a kómában lévő biciklis futár hősünk (Cillian Murphy) felébred, már egy üres és néma várost találjon maga körül.
Holnapután (2004) – A zsaru a könyvtárban
Jack Hall (Dennis Quaid) klimatológusnak még a saját fia, Sam (Jake Gyllenhaal) sem hiszi el, hogy a Földet katasztrófa fenyegeti. Ám amikor egy sziget nagyságú jégtömb válik le a Déli-sark jégtáblájából, mindenki számára nyilvánvalóvá válik, hogy menekülni kell. De a folyamat drámai gyorsasággal söpör végig, Amerika megbénul a sarkvidéki hidegtől és a rázúduló hótömegtől, New York is „elesik”. A túlélők egy része egy hatalmas könyvtárépületben talál menedéket, könyvek égetésével tartják magukat melegen,
de egy túlbuzgó rendőr arra biztatja őket, hogy induljanak meg dél felé,
mert a kormány a déli államok lakosságát Mexikóba evakuálta. Ami persze vicces, mert az amerikai politika az elmúlt évtizedekben másról sem szólt, mint arról, hogy a mexikóiak ne mehessenek át a határon. A lényeg, hogy a rendőr, akinél a téli öltözködés nagyjából egy sálból áll, egy csomó embert győz meg, hogy tartsanak vele – a biztos halálba. Merthogy egytől egyig megfagynak.
Vírus (1995) – Jimbo, a majomcsempész
Mint azt sajnos oly régóta tudjuk, a legtöbb halálos vírus terjedését egzotikus állatok – és ostoba emberek segítik elő. Jelen esetben egy, az ebolára hajazó vírusról van szó, amit egy aranyos fehér kapucinus majom segít eljuttatni az Egyesült Államokba. Az idióta, aki a majom és főleg a vírus terjedését segíti, egy Jimbo Scott (Patrick Dempsey) nevű stoner fajankó. Ő az, aki kilopja a majmot egy laborból, hogy eladhassa, a majom aztán leköpi, az állatbolti kereskedőt pedig megkarmolja, de mivel nem sikerült eladni, az agyhalott Jimbo szabadon engedi,
hadd fertőzzön meg mindenkit kedvére.
Aztán, amikor a súlyos fertőzés jelei már bőven látszanak rajta, szájon csókolja a barátnőjét a repülőtéren, hadd kapja el ő is. Na, ilyenekkel van dolga a vírusszakértő Sam Daniels ezredesnek (Dustin Hoffman), akinek nem csak a kórság terjedését kell megakadályoznia, hanem azt is, hogy a katonaság lebombázza a fertőzött kisvárost.
