Hogy miért kellett újra elővenni egy ilyen nagy klasszikust, azon lehetne vitázni, de ha elővették, megtölthették volna élettel – így csak legyártottak egy másolatot, fontosnak látszó változtatásokkal.
Ahogy sokan mások, és sem kedvelem a remake-ket, a régi klasszikusok leporolását és újragyártását, de nem vagyok zsigerből ellene, és hogy miért, arra pont A hét mesterlövész a legjobb példa. No nem a most bemutatott, Antoine Fuqua rendezte 2016-os változat, hanem az „eredeti”, 1960-as A hét mesterlövész, amely maga is remake, Akira Kuroszava csodálatos A hét szamurájának amerikai verziója. Az a film hozzá tudott tenni valamit az alapanyaghoz, saját lábon álló, önálló darab lett belőle, ráadásul egy másik műfajban, a westernben értelmezte újra a jellegzetesen japán történetet, és maga is méltán vált klasszikus, sokat idézett művé. Fuqua munkája ebben aligha reménykedhet, és gyanítom, nem is ez volt a cél.
Antoine Fuqua furcsa rendező, aki hol nagyszerű és/vagy teljes mértékben saját magáénak vallott filmeket készít, vagy később általa is kritizált bérmunkákat vállal. Az előbbi kategóriába esik a Kiképzés (2001) vagy a Mélyütés (2015), az utóbbiba az Artúr király (2003) vagy A Nap könnyei (2004). Azt előre sosem lehet tudni, legfeljebb sejteni, hogy soron következő rendezése milyen lesz majd – kifejezetten rossz munkája viszont még nem volt. Az új A hét mesterlövész akár remekmű is lehetett volna, megvolt hozzá a nagyszerű alapanyag, a remek szereplőgárda és egy jó rendező, akinek volt bátorsága pár fontos dolgon változtatni, az eredmény mégis csupán középszerű lett.
Fuqua volt olyan merész, hogy egy feketebőrű színészre, Denzel Washingtonra osztotta az abszolút főszerepet. Ő az a fejvadász, akit egy kisváros lakói – ezúttal nem Mexikóban járunk, mint az eredetiben, hanem egy jellegzetes vadnyugati díszletvárosban – felbérelnek, hogy védje meg őket egy aljas iparmágnástól és pribékjeitől. Hősünkkel tart még hat fegyverforgató, köztük egy részeges ír, egy körözött mexikói bűnöző, egy rozoga idegzetű déli háborús veterán, egy távol-keleti harcművész, egy volt skalpvadász és Neymar. Na jó, természetesen nem a brazil focistát láthatjuk, hanem egy. rá a megszólalásig hasonlító indián srácot, aki egy szép reggel csatlakozik a társasághoz, mondván, hogy a törzs vénei szerint ő más, mint a többiek. Valahol itt kezdődnek a problémák. Ez a felállás ugyanis rengeteg fantasztikus lehetőset rejt, és a film szinte egyikkel sem él, és nem igazán tudom miért.
Az ugyebár adott, hogy a hét mesterlövész nem igazából a városiak összekuporgatott pénzéért viszi vásárra a bőrét, hanem régi bűneikért vezekelnek, és azt megtudjuk, mik ezek a bűnök, de a vezeklés rendszerint elmarad. A déli és az ír ugyan időnként kicsit húzza a mexikóit, de ennél több nem történik, és megdöbbentő módon a korabeli mocskos, előítéletektől hemzsegő vadnyugaton egyetlen embernek sem tűnik fel az, hogy a főhősnek fekete a bőre, vagy hogy az egyik társa ázsiai. Várja az ember a konfliktust, az ebből adódó feszültséget, de nem történik meg, és nem értem miért, mert egy olyan rendező kezében, mint szintén feketebőrű Fuqua, annyi mindent lehetne kihozni. Még az egykori skalpvadász és új indián barátja is remekül kijönnek – érdemes tudni, hogy a szakma indián férfiak nők és gyerekek legyilkolását és fejbőrük lenyúzását, és pénzért való beváltását jelentette -, és érthetetlen, miért van ez így. Egyedül az Ethan Hawke által játszott háborús veterán kap igazi karaktert, ő tényleg megszenvedi a múltat, és meg is fizet érte, és ha már erről szól a film, akkor mindez miért nem történik meg a többiekkel?
Nem rossz film az új A hét mesterlövész, csak minden ambíciót nélkülöz. Jó tempója van, látványos, de csak felmondja a leckét, kipipálja az eredeti film legfontosabb részeit és a western alapvető műfaji elemeit, semmi többre nem vágyik. Próbálom mentegetni a rendezőt, talán kevés ideje volt rendesen kifejteni mindent, vagy a gyártó stúdió szorongatta a tökét, hogy határidő, pénz, meg minden, de szomorú, hogy a remek részek összege távolról sem remek. Mert a megmentésre váró hölgy a gyönyörű Haley Bennett, a mesterlövészek között ott van a mindig vicces Chris Pratt, Vincent D'Onofrio, a koreai Byung-Hun Lee, a mexikói Vasquez és a neve ellenére valóban indián Martin Sensmeier, a nyáladzó szájú gonosz pedig Peter Sarsgaard, szóval lehetett volna valamit kezdeni velük...
Értékelés: 6/10