A címbéli férfi technikai értelemben valóban hűséges, ami nem jelenti azt, hogy ne lenne több nővel is viszonya, de ez nekünk, egyszerű nem francia halandóknak kicsit bonyolult.
Louis Garrel (Álmodozók, Képzelt szerelmek, Saint Laurent) a 2000-es évek első felében lett a modern francia film meghatározó arca, és nem a semmiből jött. Híres színészcsalád leszármazottja: Philippe Garrel filmrendező és Brigitte Sy filmrendező-színésznő fia, nagyapja Maurice Garrel, ő maga pedig a francia újhullám egyik legmeghatározóbb alakja, Jean-Pierre Léaud keresztfia. Nem közhely, hogy a vérében van a film, és el is játszott minden szerepet már, vígjátékot, kosztümöset, drámát és pszichót – talán az akcióval maradt még adósunk -, és mivel a jellegzetes arcélű, még mindig csak 35 éves fiatalember többre is vágyott a színészetnél, logikus lépés volt számára a rendezés.
Sokat persze nem kockáztatott, mert rögtön el is vállalta a főszerepet a saját filmjében – ez már a második egészestés munkája, az elsőnek, a Két barátnak (2015) is ő volt a főhőse. Ő Abel, a fiatal újságíró, aki pár éve együtt él a csinos Marianne-nal (Laetitia Casta). Aztán a lány egy délután megállítja a munkába igyekvő fiút, mondván, híre van számára, mégpedig az, hogy gyermeket vár. A srác arcán bizonytalan mosoly jelenik meg, nem tudja, örüljön-e a hírnek, de a lány megkönnyíti a dolgát, amikor egy kis hatásszünet után azt is közli, a gyermek nem tőle van, hanem legjobb barátjától, akivel hónapok óta viszonyt folytat. Ezt nyilván fel kell dolgozni, és Abel kap is erre úgy 7-8 évet, majd jön a hír: az a bizonyos barát halott, a még mindig szép Marianne özvegyen maradt egy kisfiúval. Mit csinál ilyenkor egy igazi francia férfi?
Hát azon melegében bekopogtat volt szerelméhez, és úgy tűnik, a dolog működik is, ám történik itt más is. Marianne kicsit hátborzongató modorú kisfia bizalmasan közli hősünkkel, hogy apját édesanyja ölte meg, méreggel méghozzá, másrészt előbukkan Eve (Lily-Rose Melody Depp), az elhunyt barát kishúga, aki gyerekkora óta megszállottan szereti a férfit, és most minden áron magáénak akarja tudni. Mindez egyszerre ígér rengeteg érzelmi konfliktust, potenciális drámát és/vagy komédiát, nem is kicsit, de A hűséges férfi mindvégig egyszerre józan és visszafogott marad. Ami meglepő, hiszen Garrel itt mindent megmutathatott volna, amit rendezőként, forgatókönyvíróként és színészként tud, de nem kockáztatott, hanem egy nagyon francia, nagyon párizsi mesét tett le az asztalra, ahol minden a legfranciább téma körül forog. Nem, nem a camembert sajt, hanem a szerelem körül, ami jó is meg rossz is. Jó, mert tényleg nagyon kellemes, üde darabról van szó, amit főleg a lányok visznek a hátukon, és rossz, mert az égvilágon semmi újat nem mutat.
Garrel mindenesetre tudatosan rendkívül szürke marad - viccelhetünk azon, hogy nem volt szigorú önmagával -, és egy ponton túl teljesen átadja a terepet Laetitia Castának. Akit őszintén szólva olyan rég nem láttunk, hogy már el is felejtettük, hogy volt idő, amikor ő volt a Francia Szépség, és nem is kezdi különösebben érdekesen a filmet, de jelenetről jelenetre válik izgalmasabbá, érdekesebbé, ami speciel Johnny Depp kislányának nem sikerül, pedig hasonló, bár ellentétes előjelű karakterívet kap. Szóval Louis Garrel valamit mégiscsak jól csinált rendezőként, ha főszereplőként nem is.
Értékelés: 6/10
