Tony Stark/Vasember (Bosszúállók: Végjáték)

Az MCU Vasemberrel kezdődött, így illő volt, hogy egy epikus jelenettel búcsúzzanak el tőle. A Végjátékban aztán így is lesz, és súlyosbítja a tragédiát, hogy Tony Stark végre megállapodott, lánya született, már nem az a hányveti fickó, aki korábbban volt. Tudja, hogy belehal, ha megmenti a világot, és mégis megteszi – ilyen egy igazi hős. A film végi temetés (Alan Silvestri csodálatos zenei aláfestésével) egyszerre fájdalmas és felemelő, Stark utolsó üzenete pedig garantálja, hogy szem ne maradjon szárazon. 

Bambi anyja (Bambi)

A filmtörténet talán legikonikusabb, legmegrázóbb halála gyerekek generációjának okozott traumát. Az, hogy Bambi anyját a képernyőn kívül lövi le a vadász, mit sem könnyít a jelent drámaiságán: a kis Bambi egyedül marad. Mi magyarok egy másik nagy traumát is átélhettünk, hiszen hasonló törést okozott, amikor a simabőrű lemészárolta a kis Vuk egész családját.

Héctor (Coco)

Igaz, Héctor már alapból nem él, de a Coco eleinte elhallgat néhány fontos információt a haláláról. Az ifjú Miguel azt hiszi, hogy Héctor csak az útikalauza a Halottak Földjén, ahol áldást remél attól az embertől, akiről azt hiszi, hogy az ükapja, a híres zenész Ernesto de la Cruz volt. Ám később megtudja, hogy Ernesto megmérgezte zenésztársát, Héctort, ellopta a művét, így  nyilvánvalóan Héctor nem hagyta el a feleségét és a lányát, ahogyan azt feltételezték. Halála utólag válik hát megrázóvá, és ezért embert próbáló vállalkozás újranézni a Cocót, mert a vége maga a lelket és szívet marcangoló katarzis. Az a nagyon-nagyon sokáig zokogós fajta.

Jack (Titanic)

Mind jól ismerjük szegény Jack halálának históriáját. Ez tulajdonképpen azért olyan tragikus, mert

felfért volna arra az átkozott ajtóra!!!

Mufasa (Oroszlánkirály)

Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a filmtörténelem egyik megrázóbb haláljelenete, és nem csak azért, mert rajzolt állatokat látunk – Mufasa halála magában is brutális, ahogy a száguldó gnúcsorda agyontiporja, de amikor a pici Simba megpróbálja feléleszteni, a szívnek meg kell szakadni.

Fun fact: egy amerikai kislány ezt a jelenetet kérte dekorációként a születésnapi tortájára, mondván, hogy annyira szomorú, hogy majd senki nem eszik belőle, 

így az egész az övé lesz.

Artax (Végtelen történet)

Akár rajzolt, akár nem, egy állat halála mindig megrendítő, sokkal inkább, mint egy emberé. A Végtelen történet egyébként sem szűkölködik nyomasztó és félelmetes jelenetekben, de minden bizonnyal örökre beleégett az agyunkba az a jelenet, amikor Atreyu lovát, Artaxot elnyeli a mocsár.

John Coffey (Halálsoron)

Frank Darabont zseniális Stephen King-feldolgozása már önmagában fájdalmasan indul, hiszen kezdettől tudni, hogy a békés, csodatévő behemót, John Coffey ártatlanul ül a halálsoron. Ahogy halad előre a történet, végig reménykedünk benne, hogy nem, nem történhet meg, és végül bekövetkezik, amitől végig rettegtünk. John Coffey meghal, de halála előtt még utoljára bizonyságát adja, hogy milyen tiszta lelkű ember.

Elfáradtam. Elfáradtam az utazásban, örökké egyedül, mint az ujjam. Belefáradtam, hogy sose volt mellettem egy barát, aki megmondja, hova megyek, honnak jövök s miért. És főleg belefáradtam abba, ahogy az emberek bánnak egymással. Belefáradtam a kínba, amit érzek és hallok a világon minden nap. Túl sok van belőle.

Ellie (Fel!)

A Pixar filmjének első 10 perce bárkinek próbára teszi a könnycsatornáit. Carl és felesége, Elllie hosszú és összességében boldog életét követhetjük végig, a gyerekkori találkozástól kezdve. Telnek-múlnak az évtizedek, és folyton halogatják álmaik kirándulását Paradise Fallsba. Idősebb korukban Carl azt tervezi, hogy végre elviszi, de mielőtt elindulhatnának, Ellie megbetegszik és meghal. Valószínűleg soha senkinek nem sikerült néhány perc alatt ennyire átélhetően bemutatni két ember életre szóló szerelmét, boldogságát és bánatát. Egy elmélet szerint a film fantasztikus története, azaz onnantól kezdve, hogy Carl teliaggatja a házát léggömbökkel és a levegőbe emelkedik, pusztán fantázia, túlvilági látomás, mert a magányos, zsémbes öregúr csendesen meghal a székében üldögélve, miután megtudja, hogy imádott felesége után közös házukat is elveszíti. És ha jobban belegondolunk, ez az elmélet tökéletesen megállja a helyét.

Tappancs anyukája (Őslények országa)

Minden generációnak megvan az állathalál-traumája, hiszen ez is Vuk, Bambi és Simba esetéhez hasonló: egy pici állatka elveszíti a szülőjét. Ha egyáltalán lehetséges fokozni ezt a szomorúságot, az Őslények országában mindez sokkal tragikusabb, hiszen a kis Tappancs végig ott áll anyja mellett, míg az haldoklik. 

Silbad (Az idő urai)

A Perdide kis árvája meghalt. Kiszállt az időből, és átlépett az öröklétbe.

Az idő urai sok-sok gyereket zavarba hozott, az angyalszárnyű, arctalan lények a frászt hozták rájuk (ránk), de ha ez nem lenne elég, a rajzfilm legrokonszenvesebb alakja, Silbad meghal a végén. És azért lesz még szomorúbb az egész jelenet, mert kiderül, hogy a titokzatos Idő Urai machinációi lévén az öregúr nem más, mint a Perdide bolygón egyedül maradt kis árva, Piel, akiért az egész filmen át drukkoltunk.

(Forrás: BestLife)