A Disney nemcsak a leghatalmasabb szórakoztatóipari vállalat, de az egyik legrégebbi is, 80 éve folyamatosan gyártják a tartalmakat, így aztán nem is csoda, hogy a régebbi meséikben akadnak olyan elemek is, amelyek ma már „problematikusnak” minősülnek.

Dumbo bepiál (1941)

Ma már elképzelhetetlen, de a gyerekeknek szóló rajzfilmekben annak idején nyíltan pöfékeltek és italoztak a szereplők (sőt még drogoztak is, lásd a magyar Dr. Bubót). A Dumbóban is van egy hasonló jelenet, a cuki kiselefánt és legjobb haverja, Timothy, a kisegér egy olyan kútból isznak, amelybe korábban véletlenül beleesett egy alkoholos üveg. A két jószág egyből illuminált állapotba kerül, és rózsaszín elefántokat kezdenek el hallucinálni, amit felveti a jogos kérdést:

Biztos, hogy csak alkohol volt abban a vízben?

Nem is meglepő, hogy Tim Burton a 2019-es élőszereplős verzióból kihagyta a piálós epizódot – igaz, a rózsaszín elefántokat egy más formában azért megidézte.

Dumbo és a rasszista varjú (1941)

A kiselefántos filmben akadnak a piálásnál sértőbb részek is. A daloló varjak egyértelműen fekete sztereotípiákat testesítenek meg, a vezetőjüket ráadásul Jim Crow-nak hívják. A „crow” ugyan angolul varjút jelent, de Jim Crow-nak hívtak még a rasszista Amerikában egy karikatúraszerű fekete figurát, amely általánosságban az afroamerikaiakból űzött gúnyt, és arról nevezték el a korabeli Délen a polgárháborút követően életbe lépett szegregációs törvényeket is.

Egy másik jelenetben arctalan fekete munkásokat láthatunk, akik arról énekelnek az esőben, hogy éjjel-nappal dolgoznak, soha nem tanultak meg írni és olvasni, és hogy amikor megkapják a fizetésüket, elszórják az egészet, ami azt sugallja, hogy a helyzetükért csak saját magukat hibáztathatják.

Pinokkió szivarozik és sörözik (1940)

Egy évvel Dumbo bepiálása előtt egy másik klasszikus Disney-hős is alaposan kirúgott a hámból. A jelenet a szabályok nélküli Vidám Szigeten játszódik, ahol a fiúk felnőtt felügyelet nélkül rosszalkodhatnak. Pinokkió és új barátja verekednek, házakat amortizálnak le, majd pihenésképpen bedobnak egy sört, és rágyújtanak egy szivarra.

Az epizód abból a szempontból védhető, hogy nem öncélú, a fiúk később megbűnhődnek a kicsapongásaikért, szamarakká változnak, és rabszolgának adják el őket.

Hófehérkét és Csipkerózsikát engedély nélkül smárolják le

Két klasszikus Grimm-mesén alapuló Disney-film is úgy végződik, hogy a herceg csókkal hozza vissza a kómából / halálból a főhősnőt, ami ma már bizony szexuális erőszaknak, de legalábbis nagy fokú illetlenségnek számít, hiszen a férfi Hófehérke, illetve Csipkerózsika beleegyezése nélkül hajtja végre az aktust. Sokan ezt szóvá is tették 2012-ben, amikor a Disney felújította a Hófehérkéhez kapcsolódó disneylandes attrakcióját, és a film ikonikus csókjelenetét is benne hagyta. Volt arra is példa, hogy felzaklatott szülők kérték a tanfelügyeletet, hogy távolítsák el a Csipkerózsika példányait az iskolai könyvtárból.

Korábban azt is megírtuk, hogy Kristen Bell, a Jégvarázs Anna hercegnőjének a szinkronhangja a kislányainak elrettentő példaként használja a Hófehérkét.

Rasszista A kis hableány? (1989)

Walt Disney 1966-ban bekövetkezett halála után a stúdió két évtizedig árnyéka volt korábbi önmagának, a régi sikereket először csak az 1989-es A kis hableánnyal tudták megismételni. A film ma már klasszikusnak számít, több generáció nőtt fel rajta, de rendszeresen érik kritikák is, például a jamaicai sztereotípiákat használó Sebastian  karaktere miatt, és van, aki a Ringat a víz című dal közben feltűnő fekete halakban az 1900-as évek eleji rasszista karikatúrák hatását fedezte fel. Annak idején még egy online petíció is indult azzal a céllal, hogy a Disney távolítsa el a kifogásolt részeket, de nem gyűlt össze elég aláírás.

Szexista A kis hableány?

A sztori szerint Ariel álmai hercegét, Ericet csak úgy nyerheti el, ha alkut köt a gonosz tengeri boszorkával, Ursulával. A sellőlánynak a hangját kell feláldoznia azért, hogy a boszorkánytól emberi lábat kapjon uszonya helyett. Az utóbbi időkben egyre többen vetik fel, hogy genderszempontból elég problematikus ez a sztoriszál, pláne azzal a dalszöveggel együtt, amelyben Ursula tanácsot ad Arielnek:

A filmnek ezt az aspektusát több sztár, például Mindy Kaling és Keira Knightley is kifogásolta.

Pán Péter és a sztereotip indiánok (1953)

Az 1953-as Disney-klasszikusban Pétert és a barátait elrabolják az indiánok, majd egy hírhedt jelenetben gyakorlatilag az összes indián sztereotípiát felvonultatják a ruházattól a békepipán át a gesztikulációig, majd egy rasszista dalt is előadnak, mialatt a fehér karakterek is indiánnak öltöznek és bennszülött módra kurjongatnak. Azóta sok Pán Péter-feldolgozás készült már, de az indiános aspektust mindegyikből kihagyták, vagy legalábbis érzékenyebben nyúltak hozzá.

A Pocahontas leegyszerűsít (1995)

A Pán Péter után majd 40 évvel később bemutatott Pocahontas bennszülött-ábrázolása szerencsére sokkal pozitívabb, a történelemszemlélete viszont hamis. Pocahontas és John Smith ugyan valóban léteztek, de elég csúnya dolog lett volna, ha szerelem alakul ki közöttük - az indiánlány ugyanis mindössze 10-12 éves lehetett akkoriban, mikor megakadályozta, hogy a törzse kivégezze a férfit.

Ennél viszont problémásabb, hogy a happy endes finálé elhallgatja, mit műveltek később az európai bevándorlók az indiánokkal, és ezzel relativizálja a kolonialisták bűneit. Egy kommentelő megfogalmazása szerint

olyan ez, mintha a Titanic című film még a hajó elsüllyedése előtt véget ért volna.

Az Aladdin és a barbár arabok (1992)

Az 1992-es Aladdin nem utólag keltett felzúdulást, hanem már a bemutató idején is sok kritizálták azért, ahogy az arab szereplőket ábrázolják benne. Ahogy arra többen rámutattak, Aladdin és Jázmin sokkal európaibb vonásokat és persze angol-amerikai akcentusokat kaptak, amíg a többi karakter sötétebb bőrűre és helyenként groteszk külsejűre lett animálva, miközben vaskosabb akcentussal beszéltek.

Az amerikai-arab szervezetek szóvá tették azt is, hogy az Ezeregy éj című dalban benne volt az a sor is, hogy „Ahol levágják a füled, ha nem tetszik nekik a képed, barbár vidék, de ez az otthon.” A Disney a VHS- és a tévés verziókból ezt a mondatot kivágta, de a „barbár” maradt, a Disney Pluszra pedig már egy figyelmeztető felirattal együtt került fel a film. (Az Aladdin élőszereplős verziójával is voltak gondok: festett arcú fehér statisztákat szerepeltettek benne.)

A dzsungel könyve és a „néger” majmok (1967)

A Disney egyik legnépszerűbb animációs filmjét rasszista sztereotípiák erősítésével vádolták meg, leginkább a Lajcsi nevű orangután és a társai miatt, egyedül ők használják ugyanis az afroamerikai jive szlenget az angolszász dialektus helyett. Lajcsi emellett egy dixieland stílusú dalt énekel, és sokak szerint Louis Armstrongot utánozza, miközben az olasz-amerikai Louis Prima kölcsönözte neki a hangját.

via: Looper