Idén rengeteg olyan veterán színész tért vissza a képernyőkre vagy a moziba, akiket talán már leírt a nagyközönség. Ez persze nem azt jelenti, hogy korábban teljesen kiszálltak volna a szakmából, egyszerűen csak nem kaptak olyan lehetőségeket, amiket megérdemelnek, most viszont bebizonyították, hogy korai lenne még leírni őket.

Robert Downey Jr. (Oppenheimer)  

A Marvel Moziverzuma a világ legnagyobb filmsztárjává (és egyben az egyik legjobban fizetett sztárrá) tette Robert Downey Jr.-t, olyannyira, hogy amikor véget ér majd a pályafutása, valószínűleg a Vasember szerepéről fognak emlékezni rá. Ebből a skatulyából azonban nem tudott kimászni, mert egyik MCU-n kívüli filmje se váltotta be a hozzá fűzött reményeket – eddig.

A „Marvel-átok” remélhetőleg a múlté, mert Christopher Nolan Oppenheimerje minden bizonnyal új lendületet ad a karrierjének. Lewis Strauss hálás szerepében – akiről kiderül, hogy nem J. Robert Oppenheimer szövetségese, hanem ellenlába –, sikerrel mutatta meg, hogy komoly színészként is számolni lehet még vele. Bár rengeteg MCU-rajongó szerette volna, ha elnyeri a legjobb színészi Oscar-díjat a Bosszúállók: Végjátékban nyújtott alakításáért, az Oppenheimerért mindenképp megérdemelne legalább egy jelölést.

Bruce Greenwood (Az Usher-ház bukása)

Bruce Greenwood ismerős arc a televíziós és filmes közönség számára, köszönhetően az olyan projektekben játszott szerepeinek, mint a Neve: Senki, a Star Trek: Sötétségben, A Rezidens vagy az American Crime Story - Az O.J. Simpson-ügy. Egy jó ideje azonban már nem kapott a tehetségéhez méltó szerepet, és így kritikai elismerést sem.

Az Edgar Allan Poe azonos című novelláján és más Poe-történeteken alapuló Az Usher-ház bukása című sorozat idén végre kiszabadította Greenwoodot a biztonságos szórakoztatás béklyóiból. Roderick Usher szerepében egy olyan férfit alakít, aki eladta a lelkét, de a végén rájön, hogy ezért a lehető legsúlyosabb árat kellett megfizetnie. Ez egy összetett karakterdráma, és Greenwood gyakorlatilag ellopja a show-t.

Harrison Ford (Direkt terápia)

Idén tért vissza Indiana Jones szerepéhez Harrison Ford az Indiana Jones és a sors tárcsájával, mégis egy Apple TV+ sorozat az, amire igazán büszke lehet. Ez azonban nem Ford hibája, hiszen a Star Wars- és az Indiana Jones-franchise-hoz való visszatérése rajta kívül álló okok miatt nem sikerült tökéletesre.

Amikor a pszichológusod sokkal őrültebb nálad

A Direkt terápiában első állandó tévés szerepében látható Harrison Ford – és nem ez a dramedysorozat egyetlen telitalálata. Kritika az Apple TV+ szériájáról.

Kritika

A Direkt terápia Parkinson-kórban szenvedő terapeutája azonban egy kihívást jelentő és izgalmas szerep, és a színész élt is a lehetőséggel. A sztori szerint a feleségét gyászoló dr. Paul Rhoades elkezdi őszintén elmondani a pácienseinek, hogy mit gondol, és ezzel felrúgja a terápia szabályait, miközben meg kell barátkoznia saját halandóságának gondolatával is. Ez egy olyan szerep, amely nemcsak a komikus vagy az akcióhősi, de a drámai énjét is megmutatja Fordnak.

Rachel Weisz (Két test, egy lélek)

Rachel Weisznek nem kell bizonyítania senkinek. Olyan filmek fűződnek a nevéhez, mint A forrás, a Komfortos mennyország, A Bourne-hagyaték vagy A kedvenc, Az elszánt diplomatában nyújtott alakításáért pedig 2006-ban Oscar-díjat kapott. Mégis, nem vitás, hogy az elmúlt néhány évből hiányzott egy olyan projekt, amely meghatározónak tekinthető a filmográfiájában. Ez 2023-ban a Két test, egy lélek bemutatásával megváltozott.

Az azonos című David Cronenberg-film alapján készült szériában Weisz iker nőgyógyászokat alakít, Elliot és Beverly Mantle-t, akik egy high-tech szülészeti intézményt szeretnének nyitni, de műhibaperekkel kell szembenézniük, és közben egymással is rivalizálnak. Weisz gyakorlatilag egyedül viszi a hátán ezt a minisorozatot, vagy ahogy a The Age szerzője, Craig Mathieson írja: "Igazi technikai bravúr, hogy észre sem lehet venni, hogy Weisz egymáshoz kapcsolódó szerepeket játszik, de az igazi teljesítmény az a nyugtalan, sajátos kémia, amit a két testvér között teremt."

Joe Pesci (Bubkis)

A félig nyugdíjas Joe Pesci már többször visszavonult a filmipartól, ötvenszer kellett felkérni, hogy térjen vissza a 2019-es Az ír kedvéért. Hogy Scorsesének végül igent mondott, az mégsem akkora meglepetés, mint az, hogy hajlandó volt egy vígjátéksorozat mellékszerepét is elvállalni.

A nagykuki-energia sztárja megcsinálta az év fekete komédiáját

Pete Davidson a saját életét boncolgatja egy új sorozatban, többek közt Joe Pesci segítségével.

Kritika

A Pete Davidson komikus életének fikcionalizált változatáról szóló Bupkisban ő alakítja a főhős nagyapját, Joe LaRoccát, aki bölcs tanácsokkal látja el az unokáját. A szériának mindig az a csúcspontja, amikor Pesci a képernyőn van, mert képes bármikor megvillantani azt a tökéletes komikus időzítést, amelyről a karrierje során ismertté vált. Ahogy a kritikánkban írtuk,

Pesci bizonyítja, hogy a kihagyások ellenére is a generációja egyik legjobb színésze."

Christoph Waltz (A tanácsadó)

Ha visszatekintenünk a 2010-es évekre, és megnevezünk egy színészt, aki az évtized legnagyobb áttörését produkálta, akkor Christoph Waltz lenne az első számú jelölt. Tarantino felfedezte (Becstelen brigantyk, Django elszabadul), két Oscar-díjat is begyűjtött, majd volt Bond-gonosz is (007 Spectre - A Fantom visszatér), mégis, meteorikus felemelkedése egy idő után megtorpant, és bár továbbra is kapta a szerepeket, hype-ból és figyelemből nem jutott neki annyi, mint korábban.

A Prime Videón elérhető A tanácsadó című sorozatban azonban Waltz újra azt csinálhatja, amihez a legjobban ért: megvillantja a veszélyes karizmáját. A Regus Patoff nevű titokzatos figurát alakítja, aki a vezérigazgató halála után átveszi egy mobiljátékokkal foglalkozó cég irányítását. Senki sem tudja pontosan, miért van ott, és Waltznak tökéletesen áll ez az enigmatikus karakter.

Rob Lowe (Instabil)

Ahogy azt az Instabilról szóló kritikánkban írtuk, Rob Lowe „furcsa fazon, merthogy sztár is, meg nem is.” Karrierje több évtizedet ölel át Hollywoodban, és ez idő alatt nem nagyon tudott betörni az A-kategóriába, voltak viszont jobb és rosszabb periódusai. Visszatérése a Városfejlesztési osztállyal kezdődött, a 911 – Texasszal folytatódott, és a Netflix idei sorozatával, az Instabillal sikerült elérnie a személyes karriercsúcsot.

Habkönnyű és nagyon szerethető apa-fia terápia a Netflixen

A Netflix új vígjátéksorozatában, az Instabilban Rob Lowe egy excentrikus, depresszióval küzdő techguru, akit a fia igyekszik visszarángatni a szakadék széléről – őt amúgy a színész saját fia alakítja.  

Kritika

A sorozatban Lowe az önimádó Ellis Dragon vezérigazgatót alakítja, aki elveszíti a feleségét, miközben a fia, Jackson (John Owen Lowe) a beosztottja lesz. A fő attrakciót az ő kettősük adja, a páros kémiája nagyon működik, ami nem csoda, hiszen a fiút Lowe saját fia alakítja.

Matthew Broderick (A gyilkos csodaszer)

Matthew Broderick olyan korán jutott fel a csúcsra, hogy egész karrierje az első sikere árnyékában telt, ő volt ugyanis az 1986-os Meglógtam a Ferrarival egyik főszereplője. A szórakoztatóiparból persze sosem tűnt el teljesen, ő szinkronizálta például a felnőtt Szimbát Az oroszlánkirályban, és Bigyó felügyelőt is ő keltette életre. Ezzel együtt főszerepeket már jó ideje nem kapott.

A Netflix A gyilkos csodaszer című, megtörtént eseményeken alapuló sorozatában viszont Broderick ellopja a show-t. Ő alakítja a Purdue Pharma korábbi elnökét, Richard Sacklert, akinek a cégét azzal vádolják, hogy az amerikai opioidválság egyik legfőbb felelőse, ő maga pedig híján van az alapvető emberiességnek. Broderick olyan excentrikus, magával ragadó és baljós alakítást nyújt, amely valóban minden dicséretet megérdemel, és amelyhez hasonlót még nem láthattunk tőle.

via: Ranker