Nem mind ártatlan, ami bájos.
Régi bölcsesség, hogy kutyával és gyerekkel minden film eladható. Egyszerűbben mondva, ha van egy bájos karaktered, már többé-kevésbé nyert ügyed van: a Disney az egész birodalmát erre építette. Persze mindig vannak renitensek, akik kiforgatják a közhelyeket, és hiába tündéri egy karakter, ha gyilkos szándék vezérli. Következzen hét (plusz egy) zabálnivaló lényecske, akik lehet, végül téged zabálnak fel.
Gizmo (Szörnyecskék 1., 1984; Szörnyecskék 2. - Az új falka, 1990)
Joe Dante karácsonyi horror-komédiájának fő alakja egyből kultikus lett. Ki tudna ellenállni az imádnivaló szőrmóknak, aki ráadásul még kedvesen dúdolgat is. Minden gyerek mogwai-t akar, amint megtudja, hogy él ilyen faj a Földön. Ráadásul csak pár aprócska szabályt kell betartani:
- nem szabad erős fénynek kitenni,
- nem érheti víz és
- éjfél után nem ehet.
Szóval van egy aranyos kis lény, amelyik félhomályban él, nem iszik és csak napközben étkezik. Ez már önmagában fura, de nem veszélyes. Az igazi veszélyt nem is Gizmo jelenti, hanem „kistestvérei”, akik szőrlabdacsokként pattognak ki belőle, amint víz éri. Persze, megint az ostoba ember miatt történik a baj, aki képtelen három pofonegyszerű szabályt betartani. Szegény kis Gizmo szenvedve szüli meg ezeket a kissé degeneráltan viselkedő mogwai-eket, akik persze éjfél után zabálnak, majd bábozódnak, és hüllőszerű koboldokként kelnek ki reggel. Az első részben egy kisvárost, a másodikban pedig már egész New Yorkot le akarják igázni. Annak ellenére, hogy ocsmány lényekké váltak, és előszeretettel nyírnak ki mindenkit, aki az útjukba kerül, a szörnyecskék nagyon szórakoztatóak is, emlékezzünk az első rész kocsmai dorbézolására, vagy a második részre, amikor a mozi vetítőfülkéjébe szabadulnak be. Az viszont még mindig nem világos, hogyan került Gizmo Amerikába. Remélhetőleg erre is választ kapunk a hamarosan érkező Gremlins: Secrets of the Mogwai (’Szörnyecskék: A mogwai-k titkos élete’) című animációs sorozatból.
Életre kelt játékmaci (Nicsak, ki beszél még!, 1990)
A Nicsak, ki beszél-filmek egy egyszerű alapötletet járatnak csúcsra: mi lenne, ha hallanánk a másik ember gondolatát. Már ez izgalmas, ha de ha a másik ember egy baba vagy kisgyerek, még érdekesebb a dolog. És hasznos is, hiszen minden újdonsült szülő számára gondot okoz, hogy megértse, miért rí éppen a gyermeke. Idővel persze rá lehet érezni, ki lehet hallani a sírásból a lényeget, de ha ismernénk a csecsemő gondolatait, mint ezekben a filmekben, jóval könnyebb lenne az első pár hónap. De túlságosan elkalandoztam, térjünk csak vissza a második rész, a Nicsak, ki beszél még! azon jelenetéhez, amikor Mikey megpróbál sötétben elaludni, azzal nyugtatja magát, hogy szörnyek nem léteznek, azok ott körülötte csak a játékai. Ám egyszer csak megjelenik egy ördögi kis démonpofa, és a cuki plüssmackó szeme vörösen kezd világítani, hatalmas fogai és karmai nőnek, mintha maga Freddy Krueger bújt volna bele. Valljuk be, ettől azért mi is beparáznánk.
Habcsókember (Szellemirtók, 1984; Szellemirtók – Az örökség, 2021)
A kultikus film talán legemlékezetesebb jelenete, amikor Gozeri Gozer felszólítja a szellemirtókat, hogy válasszanak halálnemet. Mindenki próbálja kiüríteni a fejét, hogy ne gondoljon semmire, ám hirtelen a semmiből megjelenik a Stay Puft habcsókember gigászi mása, és mint Godzilla, végig gyalogol a városon, miközben bárgyún vigyorog.
„Valami ártalmatlanra próbáltam gondolni, amit gyerekkorom óta szeretek. Ami semmi szín alatt nem pusztíthat el bennünket.”
– mondja Ray (Dan Aykroyd), amikor épp rájön, hogy mekkorát tévedett. (Tévedésről jut eszembe, hogy a hatalmas lény nem habcsókból, hanem mályvacukorból van, de mivel a film 1989-es, eredeti szinkronjában habcsókként van megnevezve, most már örökké így marad.) A Habcsókember aztán a 2021-es filmben is letol a cameo-t, csak itt már sok aprócska darabban. A kis, cuki Stay Puft édességek, bármennyire is aranyosak épp olyan rombolást és káoszt tudnak okozni, mint a szörnyecskék.
Caerbannog gyilkos nyula (Gyalog galopp, 1975)
A Monty Python 1975-ös kultfilmjének több részlete is a tömegkultúra részévé vált, de talán egyik sem olyan híres, mint a megdöbbent kérdés, hogy: „A nyúlon túl?”. Arthur király (Graham Chapman) és a Kerekasztal lovagjai épp Caerbannog barlangja előtt keresik a szörnyet, ami a bejáratot őrzi, és amit Tim, a varázsló (John Cleese) ekképpen írt le:
„oly teremtmény, oly vérengző, oly gonosz, hogy aki kiállt ellene, mind holtan maradt ott. Ötven férfi komplett csontváza hever szerteszét az odújában. […] Halál vár ott rátok nagy, görbe, randa fogakkal.”
Aztán meglepve tapasztalják, hogy a barlang szájánál egy aprócska fehér nyúl ugrándozik a csonthalmok közt. De igazán csak akkor lepődnek meg, mikor a nyuszi ugrik egy nagyot, és egyetlen harapással lefejezi a lovagot, aki elindult felé. Még szerencse, hogy kéznél van az Antiochiai Szent Kézigránát, amivel likvidálni lehet a jószágot.
A vérengző nyulat egyébként a párizsi Notre-Dame egyik domborműve ihlette, melyen egy lovag épp megfutamodik egy nyúl elől.
még több gyalog galopp
Az egyik legnépszerűbb Monty Python-film forgatásán ami elromolhatott, az el is romlott.
Tovább
Willy és barátai (Willy mesevilága, 2021)
Az egykor szebb időket élt szórakoztató központ fő attrakciója az embernagyságú plüssmenyét, Willy és számtalan bájos cimborája volt, ám a hely ma már bezárt, és senki sem merészkedik a közelébe. Kivéve a névtelen utazót, akit Nicolas Cage egy büdös szó nélkül alakít, és akinek ki kell takarítania éjjel az elhagyatott helyet. A férfi így törleszti a kocsijavítás költségét, és becsületesen nekilát a takarításnak, profi módon törli a port, pucolja vécét, mos fel, miközben vedeli az energiaitalt. Azt viszont senki nem közölte vele, hogy a plüssállatok már rég nem olyan cukik, mint régen, mivel sorozatgyilkosok szellemei szállták meg őket. Hősünk azonban nem riad meg tőlük, mivel a Willy mesevilága egy féktelen trashkomédia, amiben
Nicolas Cage különféle módokon gyepálja halálra a plüssállatokat, miközben becsületesen fel is takarít utánuk.
Mézeskalács emberkék (Krampusz, 2015)
Ebben a társadalomkritikus horrorkomédiában
egy egész család megtapasztalja milyen az, ha nem viselkednek jól, hiszen valóra válik a régi fenyegetés, és szenteste nem a Mikulás, hanem a Krampusz jön el hozzájuk.
Egy ilyen éjszakán természetesen az ünnep jól ismert, bájos kellékei kifordulnak önmagukból, és még a tündéri mézeskalács figurák is hadba indulnak. Szögbelövővel szórakoznak, és lángolva rohannak gyilkolni kihegyezett pálcikanyalókával kezükben. Mindeközben elégedett kacajuk hátborzongatóan visszhangzik a konyhában, mint egy halálos karácsonyi ének.
Hógolyó (A kis kedvencek titkos élete, 2016)
Na itt aztán mindenki annyira cuki, hogy ordított a sztori egy idegbajos, vérengző karterért. És ki más lenne erre a legalkalmasabb, mint a nagy szemű, picergő orrú, bájos kis nyuszi, aki valójában egy szívtelen anarchista bandavezér. Már amikor először megpillantjuk, visszaél a bájával, és alaposan elbánik a sintérekkel, miközben megszökteti a „rabokat”. Mint kiderül, nem véletlenül forr benne a düh és a bosszú:
ő azoknak a csatornában élő háziállatoknak a vezére, akiket a gazdáik meguntak és kihajítottak.
Hógolyó dühkezelési problémákkal küzd, miközben keresztapaként uralkodik az „állatvilág alvilágában”. Ő a köpcös főnök, a rafinált bűnöző, minden állattulajdonos rémálma. Gondolj erre, mikor húsvét táján házinyulat vásárolsz: ha megválsz tőle, talán visszatalál hozzád egy horda megunt kedvenccel.
+1 Crackoon (2023)
Talán az egyik legcukibb állat a mosómedve, nem véletlen, hogy a szívünk szakadt meg, mikor James Gunn megmutatta Mordály eredettörténetét A galaxis őrzői harmadik részében. Vagy nézzük meg ezt a videót, amiben a mosómedve kap egy vattacukrot, és nem érti, hová lett, mikor meg akarja mosni. Imádnivaló és tanulságos is, hiszen egy idő után rájön, hogy a vízbe mártva tűnik el az édesség, így felhagy a szokásával, és áztatás nélkül tömi be. De mi történik, ha a Kokainmedve című film mintájára egy mosómedve csapja szét magát egy rahedli kábszival? Természetesen vérengző fenevaddá válik, aki torkokat harap át és szemgolyókat tép ki, mindezt egy szórakoztatóan olcsó trashfilmben. Mint már korábban megírtuk, a mosómedvét egy bábu alakítja, így a forgatás alatt egyetlen álltnak sem esett bántódása.