Nem is olyan rég két cikkben is összeszedtük a mozgókép-történelem legjobb filmvégi záró mondatait, csupa olyan klasszikussal, mint a Vissza a jövőbe fináléjában elhangzó „Utak? Ahová megyünk, ott nincs szükség utakra!”. A nagy sikerre való tekintettel folytatjuk a sort, ezúttal aThe Independent magazin mellett a Shortlist összeállításából, valamint a saját filmélményekből szemezgetve.

V I G Y Á Z A T ! ! !  S P O I L E R V E S Z É L Y ! ! !

1. A Birodalom visszavág (1980)

– Hercegnő! Megkeressük Hant, ígérem!
– Csuvi, várom a jelzésedet! Vigyázzatok! Az Erő legyen veletek!

A blockbusterek történetének alighanem legszomorúbb befejezését láthattuk A Birodalom visszavág végén. A Felkelők vert seregként elkullogtak az űrbe, a néző pedig csak reménykedni tudott, hogy a folytatásban a csonkolt kezű Luke (Mark Hamill) és a Felhőváros kormányzói székéből kiebrudalt, árulásra kényszerített Lando (Billy Dee Williams) kiszabadítják majd a jégbe fagyasztott Han Solót (Harrison Ford) és legyőzik Vaderéket. Oké, a Végtelen háború csettintése is hasonlóan sokkoló volt, de ott előre lehetett tudni, hogy a hősök feltámadnak a következő részben. Ráadásul arra mindössze egy évet kellett várni, míg A Jedi visszatér csak 1983-ban került a mozikba (és mivel nem volt még internet, nem spoilerezte szét senki sem előre a sztorit).

2. Halálos fegyver (1987)

Öreg vagyok én már ehhez a sz*rhoz!

Ahhoz képest, hogy Danny Glover még csak 41 éves volt az első Halálos fegyver-film idején, a karaktere, Roger Murtaugh már akkor is a békés karácsonyra, no meg a nyugodalmas nyugdíjas éveire készülődött. Ehhez képest még háromszor visszatért a mozivászonra, hogy rendet vágjon a Los Angeles-i csirkefogók közt a legendásan forrófejű kollégájával, Martin Riggs (Mel Gibson) őrmesterrel.

3. Országúti diszkó (1989)

– Te láttál valamit, Tinker?
– Rám dőlt a jegesmedve.

Íme az egyik legmenőbb vacak film a '80-as évekből, amelyben a korszak férfisztárja, a kisportolt testű Patrick Swayze egy Isten háta mögötti csehóban tanítja móresre biztonsági főnökként a randalírozókat. A filmvégi leszámolás szinte már a klasszikus westerneket idézi, ahol állig felfegyverzett, marcona férfiak kitömött állatok és egyéb vadásztrófeák gyűrűjében lepuffantják a gonoszt, majd a seriff megérkezésekor mókás tudatlansággal adják az ártatlant. 

4. Holtpont (1991)

Nem fog visszajönni.

Egy másik Patrick Swayze-kultfilmnek is helyet szorítottunk a listán, hiszen a 2009-ben elhunyt sztár a lányokat a Ghosttal, a fiúkat a Holtponttal ríkatta meg. Máig a filmművészet egyik legszebb fináléja ugyanis, ahogy Bodhi, a szörfös bankrablók vagány vezére úgy kerüli el az igazságszolgáltatást, hogy egy utolsó rohamra indul az évszázad hulláma ellen...

5. Tiszta románc (1993)

Abban a nagy káoszban nem hallottam semmi mást, csak a lövéseket. Az erőszakot érezni lehetett a levegőben. Elképesztő, amikor eszembe jut. A gondolataim világosak voltak. Mindvégigcsak két szót ismételgettem, mint mikor a tű megakad a lemezen: nagy vagy, nagy vagy, nagy vagy. Clarence néha megkérdezi, hogy mi lett volna, ha akkor meghal. Ha a golyó egy kicsit arrébb megy... Erre én mindig csak mosolygok, mintha nem akarnék válaszolni. De aztán válaszolok. Azt mondom, hogy meg akartam volna halni, de később kialudt volna a düh és a halálvágy, mint a csillagok hajnalban. És nagyjából ugyanígy énék, ahogy most. Talán egy dolgot kivéve: a fiamat nem Elvisnek hívnák.

Ezt a kultfilmet végül nem a forgatókönyvírója, Quentin Tarantino, hanem Tony Scott rendezte meg. Talán nem is jártunk vele olyan rosszul, mivel Tarantino eredeti verziójában a főszereplő, vagyis a gengszterek közé keveredő képregényrajongó (Christian Slater) meghalt volna, így szerelme, a múltjával leszámolni készülő call-girl (Patricia Arquette) egyedül marad.

6. Casino Royale (2006)

A nevem Bond. James Bond.

Divat szidni Daniel Craiget, hogy inkább hasonlít egy baltaarcú, ukrán verőlegényre, mint brit titkosügynökre, ahhoz viszont már igen elvetemült George Lazenby-rajongónak kell lennie valakinek, hogy ne tartsa jó Bond-filmnek a Casino Royale-t! Martin Campbell rendező ugyanis 2006-ban is ugyanolyan profin mentette át egy új korszakba a 007-es franchise-t, ahogy azt 1995-ben tette az Aranyszem idején: mivel már nem volt hová tovább fokozni Pierce Brosnan bájgúnár Bondját, megcsinált inkább egy „0. Bond-filmet”, amiben csak kis dózisokban adagolta be a szokásos Bond-toposzokat (kütyük, M, vodka-martini), viszont magyarázatot kapunk arra, őfelsége titkosügynöke miért ekkora türhő a nőkkel (élete szerelme, Vesper Lynd végig a maffiának dolgozott, ráadásul meghalt emiatt), és honnan van az Aston Martin DB5-öse. A Craig-korszakban készülő Bond-filmek lényegében ugyanazt a grandiózus történetet folytatják, amit itt, a lenti utolsó jelenetben is láthatunk: az MI6 egy kőmerev arcú Halálosztót faragott az árva skót fiúból, aki életében egyszer felvállalta az érzelmeit, de rajta vesztett, ezért most egyszemélyes bosszúhadjáratot hirdet az egész világot behálózó SPECTRE bűnszervezet ellen.

7. A sötét lovag (2008)

Ő a hős, akit a város megérdemelt. De most épp nincs rá szüksége. Azért vadászunk rá, mert képes lesz túlélni. Mert ő nem hős, hanem egy néma őr. Éber védelmezőnk. Egy sötét lovag.

A 2000-es évek James Bondja és a 2000-es évek Batmanje nagyon sok szempontból hasonlítanak egymásra, nem véletlenül: Christopher Nolan maga is óriási Bond-rajongó (gondoljunk csak az Eredet alpesi luxusvillás leszámolási jelenetére vagy az időinverziós-hidegháborús Tenetre). Az új Bondhoz hasonlóan az új Batmant is tökéletes gyilkológépnek képezte ki egy titkos szervezet, ám ő a saját sérelmei (a szülei meggyilkolása) miatt, a kifinomult ízlésű playboy álcája mögé bújva, alig néhány szövetségest maga mellett tudva, nem egyszer maga is bűnt elkövetve harcol a bűn ellen. Már a 2005-ös Batman: Kezdődik! is nagyszerűen játszott rá erre a felállásra, A sötét lovag vége viszont még ütősebben mutatott rá arra, hogy a filmbéli Bruce Wayne is csak Gordon felügyelőre és a kütyüfelelős Lucius Foxra számíthat a gonosz elleni harcban, ahogy Bond is kizárólag csak M-ben és Q-ban bízik meg.