Stephen King a Ragyogásról, Bret Easton Ellis az Amerikai pszichóról, Winston Groom a Forrest Gumpról fogalmazott meg igen sarkos véleményt.
1. Stephen King
Stephen King műveiből számtalan adaptáció készült már az elmúlt évtizedekben, és ezek közül az egyik legjobb egyértelműen Stanley Kubrick 1980-as horrorklasszikusa, a Jack Nicholson főszereplésével leforgatott a Ragyogás. Kinget azonban nem igazán nyűgözte le története filmváltozata: különösen amiatt volt csalódott, hogy Kubrick Jack Torrence-t tette meg a történet főgonoszává,
ahelyett, hogy arra a összpontosított volna, hogy Jack valójában egy jó ember, csak megszállták őt a Szépkilátás Hotel démoni erői...
2. Ken Kesey
Ha egy bestseller regényből Jack Nicholson főszereplésével készül adaptáció, azon a jelek szerint kiakadnak az eredeti szerzők. Milos Forman Száll a kakukk fészkére-adaptációja ugyan igazi klasszikus lett, amiért Nicholson megkapta élete első Oscar-díját, és Louise Fletcher is hazavihette a legjobb színésznőnek járó aranyszobrot Ratched nővér megformálásáért,
Ken Kesey író azonban utálta a filmet.
A dolog hátterében az állt, hogy felajánlották neki is a forgatókönyv megírásának lehetőségét, de a dolgok végül nem jöttek össze. Így amikor Lawrence Hauben és Bo Goldman kapták meg a lehetőséget, Kesey meggyűlölte a világ egyik legismertebb kultfilmjét.
3. Truman Capote
Bár Audrey Hepburn alakítása felejthetetlen volt, az Álom luxuskivitelben eredeti szerzője, Truman Capote nem mondott túl szépeket a filmváltozatról. Ő ugyanis mindvégig Marilyn Monroe-t szerette volna látni Holly Golightly szerepében,
így amikor Hepburn kapta meg a karaktert, Capote kissé bosszús lett, és élete végéig szidalmazta a filmet a „rossz szereposztás” miatt.
4. Bret Easton Ellis
Bret Easton Ellis bestsellerének 2000-ben elkészült filmváltozatban Christian Bale alakítja Patrick Batemant, a kifinomult ízlésű sorozatgyilkost – olyannyira meggyőzően, hogy sokan máig ezt tartják a világ egyik legjobb regényadaptációjának. Maga Ellis azonban nem volt megelégedve Mary Harron rendezői munkájával,
sőt, leginkább úgy érezte, hogy egyáltalán nem is kellett volna a filmváltozatot elkészíteni:
Regényként, irodalmi műként fogant, amelynek középpontjában egy nagyon megbízhatatlan narrátor áll, a film médiuma pedig válaszokat követel
5. Winston Groom
Kétségtelen, hogy Tom Hanks élete egyik legemlékezetesebb alakítását nyújtotta Robert Zemeckis filmjében, mint Forrest Gump, a kedves kis félcédulás, aki végig csetlik-botlik a 20. század amerikai történelmének összes fontosabb állomásán Elvistől a Watergate-ügyig. Az eredeti regény szerzője, Winston Groom azonban már nem volt ennyire elragadtatva a filmtől, mert
a bevétel 3 százalékát ígérték neki, de egy fityinget sem kapott.
Amikor Groom megírta a folytatást (ami magyarul a Gump & Tsa - Forrest Gump és Fia : Ketten Amerika ellen címmel jelent meg), a következő sorokkal kezdte:
Sohase hagyd, hogy bárki is filmet csináljon az életed történetéből.
6. Roald Dahl
Stephen King regényeihez hasonlóan Roald Dahl gyerekkönyveit is számtalanszor adaptálták már a filmvászonra. Az írónak azonban cseppet sem tetszett az 1971-es Willy Wonka és a csokigyár. Az egyik problémája az volt, hogy Willy Wonka lett a címszereplő, miközben a regényben mindvégig Charlie volt az igazi főhős.
De nem volt megelégedve Gene Wilder alakításával sem, mert ő eredetileg Peter Sellersnek szánta volna a különc csokigyáros szerepét.
7. Anthony Burgess
Stanley Kubrickkal kezdtük a listánkat, fejezzük is be vele! A Mechanikus narancsot széleskörben remekműnek szokás tartani, Anthony Burgess azonban
saját bevallása szerint ezerszer is megbánta, hogy hagyta elkészülni a filmváltozatot:
A könyv, amelyről a leginkább ismert vagyok, egy olyan regény, amelyet kész vagyok megtagadni. Egy olyan film alapanyagaként vált ugyanis ismertté, amely látszólag a szexet és az erőszakot dicsőíti. A film sikeresen elérte, hogy a könyv olvasói félreértsék, miről szól a regény, és ez a félreértés halálomig üldözni fog. A félreértelmezés eme veszedelme miatt meg sem kellett volna írnom a könyvet!
