1. Az 1978-as Halloween minden maszkos sorozatgyilkosos horror öregapja. A slasher (avagy: kaszabolós horror), mint műfaj már bőven létezett John Carpenter nagy klasszikusa előtt is: ha az 1960-as Psychót vagy az 1974-es A texasi láncfűrészes mészárlást még nem is soroljuk be ide, az 1974-es Fekete karácsonyt már mindenképpen meg kell említeni, mint a zsáner egyik fontos mérföldkövét. Ami miatt viszont az 1978-as Halloween is megkerülhetetlen slasher filmek között, az az, hogy egy jellegzetes fegyverrel gyilkoló, jellegzetes fizimiskájú, lelketlen gonoszból egy olyan összetéveszthetetlen franchise-t csinált, amit a mai napig megéri folytatni, rebootolni vagy épp lemásolni. A konyhakéssel gyilkoló, maszkos Michael Myers nélkül ma aligha létezne a hokimaszkos Jason Voorhees, az égett arcú, pengekesztyűs Freddy Krueger, a Sikoly-álarcos sorozatgyilkos vagy épp Kampókéz.

2. John Carpenter A 13-as rendőrőrs ostromának köszönheti, hogy a horror nagymestere lett. Ez volt ugyanis az az 1976-os, kultikus zsarufilm, ami annyira tetszett Irwin Yablans és Moustapha Akkad producereknek a Milánói Filmfesztiválon, hogy azonnal megkeresték a 28 éves rendezőt azzal, hogy „forgasson egy olyan horrort, ami ugyanolyan mérföldkő lesz a műfajban, mint Az ördögűző”, és amiben 10 percenként alaposan ráijesztenek a nézőkre. Bár Carpenter kezdetben egy klasszikus kísértetházas horrort akart csinálni, Yablansnak és Akkadnak viszont kifejezetten az volt a kérése, hogy inkább Halloweenkor elkövetett gyilkosságokról szóljon a film, mert kísértetjárta házas történetekkel akkoriban már tele volt a padlás, a Halloween-tematikájú horror viszont újdonságnak számított. Carpenternek a feladathoz megadtak minden pénzt, paripát, fegyvert: teljes kreatív szabadságot kapott (vagyis ő maga rendezhette meg a Halloweent a saját forgatókönyvéből, a producerek minimális beleszólásával), 10 000 dolláros gázsiért. Összehasonlításképp: a film teljes büdzséje mindössze 300 ezer dollár volt, a bemutatót követően pedig nem kevesebb mint 70 millió dollárt kaszált!

3. Carpenter maga komponálta az ikonikus főcímzenét. Az író-rendező saját bevallása szerint sosem tudott kottát olvasni, ám bármilyen dallamot képes volt lejátszani a zongorán. A Halloween-filmek máig használt, kultikus dallamát is ő találta ki és játszotta fel – azt pedig sosem titkolta, hogy óriási hatással volt rá Az ördögűző és a Dario Argento-féle Suspiria zenéje.

4. Eredetileg nem is Halloween lett volna a film címe. Hanem az, hogy The Babysitter Murders (azaz: A bébiszitter-gyilkosságok), mivel a történet egy olyan őrült sorozatgyilkosról szólt volna, aki kizárólag csak gyerekekre vigyázó, fiatal lányokat öldös.

5. A 10 nap alatt összerakott forgatókönyvbe besegített Carpenter akkori barátnője is. Debra Hill számos Carpenter-klasszikus társalkotójaként írta be a nevét a horrorfilmesek nagykönyvébe. Ő egyébként úgy emlékszik, hogy három hét alatt készült el a Halloween forgatókönyve. Hillnek már az eredeti, bébiszittereket gyilkolászós alapsztori is tetszett, mivel ő maga is bébiszitterkedett tinédzser korában. Ő írta a női karakterek összes párbeszédét, és az Illinois állambeli Haddonfield, mint kitalált amerikai kisváros is tőle származik – így tisztelgett a New Jersey-i Haddonfield előtt, ahol fölnőtt.

6. Eredetileg nem is Donald Pleasence és Jamie Lee Curtis lettek volna a főszereplők. Carpenter a maszkos sorozatgyilkost, Michael Myerst üldöző Dr. Loomis szerepét eredetileg a Frankenstein- és Drakula-filmek ünnepelt sztárjának, Peter Cushingnak szerette volna adni, ám a brit színész a '77-es Csillagok háborúja ikonikus Tarkin kormányzójának eljátszása után már kevesellte a gázsit, amit Carpentertől kapott volna a Halloweenért. A brit Drakula-filmek másik legendás színésze, Christopher Lee is visszautasította Dr. Loomis szerepét – egy későbbi interjújában azt nyilatkozta, hogy élete legnagyobb hibájának tartja ezt az elhamarkodott döntést. A doktort végül egy harmadik kiváló brit színész, a Csak kétszer élsz macskasimogató Blofeldje, Donald Pleasence játszotta el 20 ezer dollárért (és később számos Halloween-folytatásban is visszatért). Laurie Strode szerepét Carpenter eredetileg Anne Lockhartnak szánta, ám amikor megtudta, hogy a Psycho zuhany alatt sikoltozó sztárjának, Janet Leigh-nek van egy 19 éves, színészkedéssel kacérkodó lánya (akinek ráadásul Tony Curtis az apja!), úgy kalkulált, hogy ez nagyon jó reklámértékkel bír, ezért egy szerény 8000 dolláros gázsival leszerződtette főszereplőnek a mozinézők számára addig gyakorlatilag ismeretlen Jamie Lee Curtist.

7. Annyira szűkös volt a büdzsé, hogy Michael maszkját jobb híján egy Star Trek-álarcból csinálták meg. Tommy Lee Wallace volt egy személyben a film díszlettervezője, helyszínkeresője, vágója és kellékese. Annyira kevés pénz állt mindehhez a rendelkezésére, hogy Michael Myers ikonikus maszkját jobb híján egy Kirk kapitányos Star Trek-álarcból csinálta meg az utolsó utáni pillanatban, miután 1 dollár 98 centért megvette egy jelmezboltban a Hollywood Boulevardon.

8. Nem is Halloweenkor zajlott a Halloween forgatása. Carpenteréknek a szűkös költségvetés és a filmet lelkesen váró producerek türelmetlensége miatt nem volt lehetősége ősszel forgatni: '78 májusában, 20 nap alatt kellett felvenniük mindent a napfényes Kaliforniában, hogy még Mindenszentek előtt mozikba kerülhessen a film. Közel lehetetlen volt ekkortájt faragható sütőtököt találni a töklámpásokhoz, a bakivadászok legnagyobb örömére néha pálmafák is látszódnak néhány jelenetben, és az utcai jelenetekben szétszórt faleveleket is mindig össze kellett gereblyéznie stábnak, aztán újra szétszórni és újra összegereblyézni, ahogy a szereplők ide-oda mászkáltak a történet során a filmbéli kisváros utcáin. A statisztának alkalmazott Spaulding Square környéki gyerekek mindenesetre nagyon örültek, hogy már májusban halloweeni jelmezbe öltözhettek és csokiért kuncsoroghattak.