A Bad a maga idejében elképesztően nagyot szólt, ráadásul egész furcsa a videóklip története, amiből van egy monumentális, művészi ambíciójú változat is.
A 80-as évek második felében minden Michael Jacksonról szólt. Akkor még nem a botrányairól, bár a sajtó előszeretettel csámcsogott plasztikai műtétein, hanem arról, amit csinált, a dalairól, koncertjeiről, a táncáról, az életéről.
Ő volt a Pop Királya, és talán nem véletlen érezhette úgy, hogy az övé a világ.
És még többet akart, például filmekben szerepelni, állítólag még azt is fontolóra vette, hogy kilóra megveszi a Marvelt, hogy szuperhős szerepeket oszthasson magára. Merthogy, bár bejelentkezett egy sor nagy filmre és fontos szerepre - szeretett volna Ollókezű Edward, a Charlie és a csokigyár Willie Wonkája, Pókember vagy Jar Jar Binks lenni -, a legtöbb rendező nem vette komolyan, így maradt neki az a műfaj, amivel együtt nőtt fel, ami szinte az övé volt, a videóklip. És 1897-ben megcsinálta a videóklipek videóklipjét, a Bad-et, amivel sok mindent akart bizonyítani.
A klip készítésére nem mást kértek fel, mint Martin Scorsese-t - ő mindössze még egy videót rendezett, a "Somewhere Down the Crazy River-t" Robbie Robertsonnak -, a költségvetés 2.2 millió dollár volt, ami rekordnak számított, az alapmotívumot pedig az 1961-es West Side Story -ból kölcsönözték. Azt azért tudni kell, hogy akkor MINDEN Jacko klip méregdrága volt, az 1983-as Thriller is már 1 millió dollárból készült, az öt évvel később készült Bad azért ehhez képest is ugrott egy kategóriát, ennek egyik oka hogy a 4 perces verziónak van egy 18 perces eredeti változata, amelynek első fele egy kissé nyomasztó fekete-fehér rövidfilmként működik. Ezt Richard Price írta, az egészet Scorsese rendezte, hőse pedig Jacko, mint Darryl, egy drága magániskola kitűnő tanulója, aki hazatér New Yorkba, ahol összefut régi barátaival, akik piti bűnözők maradtak. A srác először azt bizonygatja, hogy ő még mindig ugyanolyan ROSSZ, mit régen, de lassan kiderül, hogy el kell, hogy váljanak az útjaik. Íme, a kisfilm:
A film alapja egy valós történet volt és egy Edmund Perry nevű srácról szólt, aki, bár rossz környéken született, felvételt nyert egy nagy nevű főiskolára, ahol kitűnő tanuló volt, de amikor hazalátogatott a szünetben, régi barátai lelőtték, mert „megváltozott”. A dal maga és a klip eredetileg duett lett volna Jackson és a gyerekkori barátból lett bandavezért alakító Prince között, de az utóbbi, érzékelve, hogy ő itt csak mellékszereplő lehet, az utolsó pillanatban visszalépett. A helyére szerződtettek le egy ismeretlen színészt, bizonyos Wesley Snipes-t, ő lett a mai szemmel nézve röhejes nevű Mini Max, és csak remélni tudom, a gyerekcsatorna nevét nem innen kölcsönözték. Neki bizonygatja Jacko, ,, hogy ő bizony elég ROSSZ, mégpedig azért, mert jó, mert arrafelé nehezebb jónak lenni, mint rossznak." Amiben speciel van logika. Jacko, aki keménységét bizonyítandó, rengeteg fém csatot visel, belemegy, hogy bizonyításként kiraboljon egy öregembert, de mégsem teszi meg, és ekkor ő és Mini Max is belátják, hogy elválnak az útjaik, de a végső kézfogás előtt táncolnak egy nagyot.
Az eredeti verzióban Darrylt megölik régi barátai, ám ennek nem volt jó visszhangja a tesztvetítésen, részben azért, mert a „feketék ölnek feketéket” téma elég kényes kérdés volt akkoriban (is). Akárhogy is, a videó mindhárom verziójában - volt egy 8 perces dance verzió is – őrült nagy siker, lett, minden idők egyik legjobb és legbefolyásosabb klipjének kiáltották ki, rengeteg díjra jelölték, Jackson ruhája alapján divatkollekciók születtek, Jacko még gazdagabb és híresebb lett, Wesley Snipes-ot pedig felfedezte a filmipar. A klipet ugyanis Spike Lee is látta, és egyből felkeltette a figyelmét a lezser utcai bandatagot alakító Wesley Snipes. Rögtön szerepet is ajánlott neki a Mo' Better Bluesban, Denzel Washington és Samuel L. Jackson oldalán, majd következő filmje, az 1991-es Dzsungelláz stábjába is bevette. Vagyis sokkal többre vitte színészként, mint Jackson, akinek egyik legemlékezetesebb alakítása a Men in Black - Sötét zsaruk 2.-ben (2002) volt, két sornyi párbeszéddel.
