Joel Schumacher filmje vitathatatlanul ott van minden idők legjobb filmjei között. Az Összeomlással talán meg is lehet bocsátani neki mindazt, amit a Batman és Robinnal elkövetett. Összeszedtünk pár érdekességet a filmmel kapcsolatban.

Tudsz mindent Michael Douglas Összeomlásáról?

Voltak, akik a film kisebbségábrázolása ellen tiltakoztak, mások „fehérellenesnek” tartották. Ami biztos: ez Michael Douglas kedvenc szerepe.

Tovább

2023-ban lett a film 30 éves, ezért alaposabban is megnéztük, hogy minek köszönheti kultikus státuszát.

Amerika, a (rém)álmok földje

Ahhoz, hogy élvezni tudjuk Michael Douglas Összeomlását, nem kell ismerni a 90-es évek Amerikáját.  De nem árt, ha pontosan meg akarjuk érteni a történet összetettségét, több rétegű üzenetét. 

A 90-es évek Amerikája (az USA természetesen) épp a számítógépes forradalomról szólt, ami őrült mértékben termelte a vállalatok számára a profitot. A részvények is pörögtek, tehát azt lehetne feltételezni, hogy beütött a jólét. A vállalatok számára egész biztosan, de a hétköznapi embereknél nem. Ők rendesen szenvedtek, hogy fenntartsák addig megszokott életszínvonalukat. Míg a jövedelmek alig, pusztán 3 százalékkal nőttek 25 év alatt, addig a New York-i albérletek bérlési díja 33 százalékos növekedést ért el. Az emberek fizetése tehát nem ért már annyit, mint korábban. 

Erre a következőként reagáltak az emberek: sokan a könnyű pénzt választották, tehát személyi és jelzáloghiteleket vettek fel; emellett pedig még arra kényszerültek, hogy több munkát vállaljanak. Vagy a család fő pénzkeresőjének lett plusz másod- vagy harmad állása, vagy más családtagoknak kellett beszállniuk a kenyérkeresésbe. 

Ha sikerült is a megszokott életszínvonalat szinten tartani, sajnos sok esetben ez a család széthullásához vezetett. Másodlagossá vált szülőnek lenni. Megnövekedett a családon belüli erőszakok száma. Sok lett a válás. A 9-12. osztályos amerikai középiskolásokat  egyre nagyobb mértékben foglalkoztatta komolyan az öngyilkosság gondolata. Ekkoriban szaporodtak el az iskolai lövöldözések.

Ezek alapozták meg a közhangulatot a 90-es években. És erre jöttek még olyan zavargások is, mint a 92-es Los Angeles-i. Ez a rendőri túlkapásból indult eseménysorozat még a film készítésére is konkrét hatással volt. Meg kellett szakítani a forgatást, majd a helyszínre visszatérve is érezni lehetett a dermesztő hangulatot, ami a Nemzeti Gárda által levert gyújtogatások és rongálások miatt keletkezett.

Ebben az univerzumban ül a film főhőse a dugóban, amin felcseszi az agyát. Ez nem egy sima dugó, ez egy olyan dugó, ami már végképp nem hiányzott a kilátástalan hétköznapokból. 

Erős mezőnyből is kitűnt

1993-ban Hollywood elég erős évet zárt. Olyan filmek kerültek mozikba, mint például:

A szomszéd nője mindig zöldebb, Az ártatlanság kora, Tisztességtelen ajánlat, Schindler listája, Mrs. Doubtfire, A három testőr, A szökevény, A cég, Ez a fiúk sorsa, Célkeresztben, Jég veled, Jurassic Park, Idétlen időkig, Philadelphia, A Pelikán ügyirat, Tiszta Románc, Tökéletlen idők, Karácsonyi lidércnyomás és a Bronxi mese.

Ezek egytől egyig jó filmek. Nyilván nem ugyanazért jó a Jég veled, mint a Bronxi mese, meg a Schindler listáját is nehezen lehet összeegyeztetni a Mrs. Doubtfire-rel, de mindegyik jó a maga nemében. Csakhogy egyik sem adja vissza az adott korban uralkodó általános lelki állapotokat egy tök hétköznapi szituációból kiindulva. Az Összeomlás főhőse nem egy különleges karakter, nem üldözik, nem akarnak rákenni semmi CIA-s vagy FBI-os baromságot, nincs felvértezve különleges képességekkel, nem több, mint bármelyikünk, csak egy keményen dolgozó kisember. És ez az ember nem akar mást, csak időben hazaérni a lánya születésnapjára. 

A műfaji sokszínűség varázsa

Mivel a film története ilyen faék egyszerűnek tűnik, pont ezért láthat bele a néző több dolgot is. Több rétegben tud vagy éppen nem tud azonosulni a főhőssel. Aki akarja, az felfoghatja az egészet egy abszurd vígjátékként is. Csak képzeljünk a gyorséttermi jelenet alá némi Jóbarátokból kölcsönzött konzerv nevetést. A fenyegető hangulat máris derűssé válik, és az, hogy közben a főhős felrobban az idegtől, az meg csak még viccesebbé teszi a helyzet komikumát. Mert mi sem viccesebb annál, mint amikor valaki idegbeteg. Lásd: Mucsi Zoltán komplett életműve. 

Ugyanitt lehet egy "sima" bosszúfilm is, egy kezdetleges Elrabolva vagy egy kicsit vérszegényebb John Wick. Mind a két esetben a főhős önhibáján kívül kerül olyan helyzetbe, amit csakis bunyóval meg lövöldözéssel tud megoldani. 

Lehet persze az, ami, azaz  egy akciófilm-krimi-dráma egyvelege. A dráma része a legerősebb, mert érezzük a főhős küszködését a hétköznapi baromságokkal (dugóban szívás, gyorsétteremben szívózás, indokolatlan utcai kötözködés, stb.), hisz ezekkel mi is nap mint nap szembesülhetünk, és érezhetjük egy adott napon, hogy minden, de minden ellenünk dolgozik, és akkor elszakad a cérna. Az elfojtott düh pedig így vagy úgy, de felszínre kerül. Nem kezd mindenki ámokfutásba, de nem is kell, hogy mondjuk lelki sebeket tudjon okozni közvetlen környezetében. Ugyanitt az is a dráma része, hogy nem tudhatjuk, hogy kinek van éppen ilyen pocsék napja. Persze nem ment fel senkit az esetleges toxikus viselkedése alól, hogy biztos csak rossz napja van, de sose lehet tudni, hogy egy ismeretlen embernél mit vált ki egy nem várt, negatív inger, amiről mi szintén nem (feltétlenül) tehetünk. 

Ez a tanulsága Russel Crowe Téboly című filmjének, ami nem egy világklasszis remekmű, de nagyon jól ábrázolja az utakon éppen nem ritka sofőröket, akik akár pöcsméregetésből is képesek ön- és közveszélyes módon vezetni, büntetőfékezni. Tehát soha nem lehet tudni, hogy épp kivel, milyen idegállapotban lévő emberrel állsz szemben.

De valaki úgy is dekódolhatja az egész történetet, hogy amilyen az adjonisten, olyan lesz a fogadjisten.