Mert lelke van. Nem véletlen, hogy Robin Williams Oscart kapott érte, valamint a két forgatókönyvíró, Matt Damon és Ben Affleck is elnyerte az aranyszobrocskát.
1997. december 5-én, azaz napra pontosan 25 éve került mozikba a Good Will Hunting – a kultfilm, ami egy évvel később forgatókönyvírói Oscar-díjat hozott Matt Damon és Ben Affleck számára. Ros Tibbs a Far Out Magazine hasábjain szentelt egy hosszú cikket a jubileumnak, ebből adunk most közre néhány részletet.
A film maga nem más, mint egy pszichológiai dráma egy zseniális fiúról, aki fényképszerű emlékezetével Nobel-díjas professzorokat is zavarba ejtően old meg különféle egyenleteket, de akarva-akaratlanul nyakig merül egy érzelmi válságban, amely veszélyezteti a tehetségét. Matt Damon alakítja a matekzseni Will Huntingot, Robin Williams pedig Sean McGuire-t, az egyetemi professzorból lett pszichológust, aki csodálja a fiú érzelmi küszködéseit, és megérti, milyen az, amikor az ember élete állandó küzdelem.
A Good Will Hunting 25 éven át sikeresen megőrizte a kultfilm státuszát (nem véletlen, hogy a PORT.hu olvasók 100 kedvenc filmét tartalmazó listán a 24. helyen áll). A rangját pedig csak még tovább emeli, hogy Robin Williams élete egyik legjobb alakítását nyújtja benne, nem csoda, hogy a 70. Oscar-gálán ő nyerte meg a legjobb férfi mellékszereplő kategóriát.
A film szíve és lelke egyértelműen Dr. Sean Maguire (Williams) véleménye a tudásról és a bölcsességről. Habár ebben a filmben nincsenek komplett hadseregeket legyőző akcióhősök és elsöprő erejű robbanások, de a dialógusok és a színészek játéka legalább ugyanolyan lebilincselő, mint a blockbusteres toposzok.
A film sikere talán annak is köszönhető, hogy a közönség megérti Will Hunting keserűségét és mély fájdalmát, amely a megnyerő személyisége mögött rejtőzik. De kiváló a pszichológus humora is, ami ma már különösen nagy dolog, mert Robin Williams, a fél világ kedvenc komikusa 2014 óta nincs köztünk. Így soha többé nem fog olyan filmet forgatni, ahol a rögtönzése hallatán még az operatőr is úgy elkezd röhögni, hogy beleremeg a kamera (Gus Van Sant pedig nem ismételteti meg az elrontott jelenetet, hanem belerakja a bakit a végső változatba).
A GQ-nak adott 2021-es interjújában Matt Damon elmesélte, hogy a forgatás első napja valóságos érzelmi sokk volt, miután igen hosszú ideig és nagyon keményen dolgozott a forgatókönyvön.
Néha ezek a pillanatok alattomosan érik az embert. És ez is egy olyan pillanat volt, amiről nem gondoltuk volna, hogy eljön. Látni, hogy a színészek azt mondják, amit írtunk, olyan volt... Ez egy olyan pillanat volt, amikor az ember nem tudta, hogy mi történik. Azt hiszem, ez az öröm és a hitetlenkedés keveréke volt. És megkönnyebbülés. És hála. Ez egy nagyon szép pillanat volt. Nem szégyellem kimondani.
A Good Will Hunting tehát tanúbizonyságot tett arról, hogy egy film nagyot tud szólni egy jól megírt forgatókönyvvel, amelyet tehetséges és szenvedélyes színészek adnak elő. Ha mindezek harmonizálnak egymással, megnyugtató atmoszférát és dinamikus érzelmi reakciókat hozzanak létre, akkor nincs az a nagy költségvetésű blockbuster, ami versenyre kelhet vele. Ma, a szüntelen akcióval, harci jelenetekkel és CGI-robbanásokkal teli filmek korában üdítő kivétel, ha egy őszinte és megrendítő alkotást láthatunk – vagy nézhetünk újra 25 évvel később.
