1. Francis Ford Coppola már 1967-ben, Michelangelo Antonioni Nagyításának (1966) hatására elkészítette a Magánbeszélgetés forgatókönyvének első vázlatát – Antonioninál egy fotós bukkan rá egy lehetséges gyilkosságra, itt egy lehallgatási szakember teszi ugyanezt aprólékos munkával. Coppola számára a megfigyelő szerepe volt izgalmas, az, hogy mikor válik aktív résztvevővé, milyen motiváció kell ehhez. Csakhogy nem tudott pénzt szerezni a filmre, várnia kellett, és csak A keresztapa 1972-es sikere után nyílt lehetősége leforgatni paranoia-thrillerét, akkor is csak úgy, hogy előtte ígéretet tett gengsztereposzának mielőbbi folytatására.

A két filmet végül ugyanabban az évben mutatták be, sőt 1975 tavaszán egymás ellen vetélkedtek a legjobb film Oscar-díjáért, amelyet végül A keresztapa 2. nyert el. 

2. A sors különös fintora, hogy a film bemutatója majdnem egybeesett a Watergate-botrány kirobbanásával, és Coppola döbbenten konstatálta, hogy a hamarosan lemondó elnök, Richard Nixon emberei pont olyan felszereléseket használtak politikai ellenfeleik megfigyelésére, mint amit hőse, Harry Caul profi lehallgató használt.

^{Sokan hitték azt, hogy a film egyfajta reakció a politikai botrányra,}

noha erről szó sem volt, ez mégis jót tett a Magánbeszélgetés népszerűségének.

3. A Magánbeszélgetés eredeti operatőre Haskell Wexler volt, csakhogy a Coppolával fennálló súlyos kreatív és személyes nézeteltérések Wexler kirúgásához vezettek nem sokkal a forgatás megkezdése után, és Coppola Bill Butlert vette fel a helyére, akivel korábban együtt dolgozott Az esőembereken és A keresztapán is. A Wexler által felvett részeket teljesen újraforgatták, kivéve a technikailag bonyolult megfigyelési jelenetet a Union Square-en, amihez ráadásul újra rendkívül körülményes és drága területfoglalási engedélyt kellett volna beszerezniük. Ez a film volt az első a két Oscar-jelölt film közül, ahol Wexlert kirúgták, és Butler váltotta fel, a második a Száll a kakukk fészkére (1975), ahol Wexlernek hasonló problémái voltak Miloš Formannal.

4. Harry Caul karakterét három személy ihlette, Martin Kaiser megfigyelési technológiai szakértő, aki a film technikai tanácsadójaként is szolgált, illetve Herman Hesse Steppenwolf című 1927-es regényének főszereplője, valamint egy bizonyos Karl. Schnazer magánnyomozó és alkalmi színész volt, aki feltűnt Coppola korai filmjeiben, a Tonight for Sure-ban és a Dementia 13 -ban. Schnazer elmesélt Coppolának egy olyan esetet, amikor egy férfi, akit hónapokon át követett, nem ismerte fel őt egy partin, ami aztán bele is került a filmbe. Maga a Harry Caul név egy elgépelés eredménye, eredetileg Call volt a vezetékneve, de Coppolának végül megtetszett a hibás verzió.

5. Coppola mesélte el később, hogy Gene Hackmannek kezdetben nagy nehézségei voltak Harry Caul szerepének megformálásával, mivel

a színész extrovertált személyiségétől nagyon távol állt a film visszahúzódó, divatjamúlt, szürke öltözetet hordó főszereplőjének lénye.

Nagyjából tíz évvel idősebbnek és teljesen unalmasnak kellett látszania, ami miatt meglehetősen feszülten és alkalmanként arrogánsan viselkedett forgatás közben.

6. Gene Hackman a film miatt tanult meg szaxofonozni. A hangszernek konkrét és szimbolikus szerepe is van a filmben.

7. Azt a jelenetet, ahol Harry meghallgatja a felvételt, többször is megismételték, és Gene Hackman minden alkalommal másképp reagált, így keresték meg a legtökéletesebb reakciót.

8. A filmben látható kék Mercedes limuzint Francis Ford Coppola a Paramount Pictures-szel kötött fogadáson nyerte. A rendező ugyanis panaszkodott arra az autóra, amelyen öt másik utassal osztozott A keresztapa forgatása alatt.

Miután a film minden idők legnagyobb bevételt hozó filmje lett a maga idejében, Coppola és George Lucas elmentek egy autókereskedőhöz, és kiválasztották a Mercedest, az eladónak pedig azt mondták, hogy számlázza ki a Paramountnak.

9. A film zeneszerzője David Shire volt – sőt, a zongoradarabokat ő maga is játszotta fel -, aki nem más, mint A keresztapában Connie Corleonét alakító Talia Shire akkori férje. Szokatlan módon a filmzene már a forgatás előtt kész volt, és a színészeknek minden jelenet előtt lejátszották az ahhoz „járó” zenét, így tudták, pontosan milyen hangulatot várhatnak el tőlük is.

10. A filmben Gene Hackman testvére, Richard Hackman is játszik, méghozzá kettős szerepben:

ő alakítja a papot a gyóntatóban és az egyik biztonsági őrt is. Más rokonok is feltűnnek, mint Gian-Carlo Coppola, a rendező akkor kilencéves kisfia. Gian-Carlo filmes karrierről álmodott, apja majd’ minden filmjében kapott kisebb szerepet, és úgy volt, hogy Spielberg rendezőasszisztense lehet, amikor 22 évesen meghalt egy motorcsónak balesetben.

11. Harrison Ford szerepét eredetileg egy rövid kis cameónak szánták - alig volt több mint egy irodai asszisztens. Ford úgy érezte, hogy a karakter túlságosan is egydimenziós, ezért úgy döntött, melegként játssza el, ami elég kockázatos választás volt 1974-ben a karrierjét illetően, és a saját zsebéből vásárolt meg egy élénk zöld selyemöltönyt kilencszáz dollárért (mai áron úgy 6000 dollár). Coppolát a próbákon sokkolta az öltözet, de miután átbeszélték a dolgot Forddal, annyira lenyűgözte ez az értelmezés, hogy mellékszereplővé „léptette elő”, és még nevet is kapott a karakter, ő lett Martin Stett. A rendező még arra is megkérte Dean Tavoularis díszlettervezőt, hogy egy olyan irodát alakítson ki, amely tükrözi a karakter személyiségét.

12. Az eredeti verzió négy és fél órás volt. Volt benne egy hosszadalmas, és utólag feleslegesnek tűnő mellékszál, amelyben Harry a szomszédaival foglalkozott, akik panaszkodnak az épület vízvezeték-problémáira, de nem tudták, hogy Harryé az épület. A többi jelenetben Harry konzultál az ügyvédjével (akit Abe Vigoda játszott) a lakáshelyzetről, és egy olyan rész is volt, ahol meggyőzi tinédzser unokahúgát (akit Mackenzie Phillips alakított), hogy ne szökjön meg otthonról. Ezeket teljesen kivágták.

13. Walter Murch volt a hangvágás munkálatainak felügyelője és a hangtervező. Murch többé-kevésbé szabad kezet kapott az utómunkálatok során, mert Coppola akkor már A keresztapa második részén dolgozott. Murch munkáját Oscarra jelölték -

a Magánbeszélgetés legjobb filmként és a legjobb forgatókönyvért is jelölték, egyikből sem lett díj.

14. Az NBC-nek készült egy pilot epizód egy televíziós sorozathoz Kyle MacLachlan főszereplésével Harry Caul szerepében. Valószínűleg nem sikerült túl jól, mert a csatorna végül nem rendelte meg.

15. Még 2021-ben a Listverse.com a legjobb vágók munkásságát rangsorolta, és a lista első helyére Francis Ford Coppola 1974-es, Cannes-ban Arany Pálmával díjazott krimije került. Az egyik felvételen Harry (Hackman) nehezen értelmezhető szövegmaradványokra bukkan, amelyek egy gyilkosságra utalnak, ezért elhatározza, hogy alaposabban utánajár az ügynek. A két vágó, Richard Chew és Walter Murch BAFTA-díjas munkája különösen ott válik hallatlanul izgalmassá, amikor Harry és a kollégája a szekrénnyi orsós magnetofonok mellett egymással diskurálnak, mialatt annak a párocskának a szalagra rögzített beszélgetését hallgatják, akiket a néző közben a képen is lát.