Mikulás, vagy más néven a Télapó, az a fehér szakállú bácsi, aki ajándékot hoz a gyerekeknek a saját neve napján – vagy karácsony este, ha egy angolszász országban élünk – de ezzel a mesével a felnőtteket már nehezebb megetetni, a filmes verziók ezért tele vannak az unortodox verzióival ennek a kedves figurának. Most futott be a mozikba a Vérapó, amelyben a Stranger Things sherrife, azaz David Harbour bepöccent Mikulásként tesz rendet a rosszarcú bűnözők közt. Ennek apropóján lássuk a filmvászon legfurább nagy szakállúit.

Mikulás (1959)

Az 1950-es és 60-as években K. Gordon Murray amerikai filmproducer és forgalmazó abból élt, hogy külföldi (főleg mexikói) zsánerfilmek jogait megszerezte és angolra szinkronizálva bemutatta. 1956-ban megvásárolta egy gyerekeknek szánt ünnepi film jogait, amelyet René Cardona rendezett, aki inkább olyan horror- és exploitation-filmekről volt ismert, mint a Survive! vagy a Véres majmok éjszakája.

Cardona víziójában a Mikulás egy felhőkirályságban él az űrben,

az Északi-sark fölötti állandó pályán. Manók helyett a világ minden sarkából - Észak- és Dél-Amerikából, Európából, Ázsiából, Afrikából - gyermekcsoportokat gyűjtött össze. Nem világos, hogy ezek a gyerekek kikhez tartoznak, vagy hogy önként vannak-e az űrben, de a filmet az egyes nemzetek hagyományos dalainak hosszú, és nem túl PC előadásával nyitják.

Tíz perccel később a Pokol is megjelenik, ahol a lángok között a Sátán tájékoztatja a Pitch nevű démont, hogy a Föld összes gyermekét gonosszá kell változtatnia, hogy feldühítse "azt a vén kecske Mikulást", és megmutassa a világ embereinek, "ki az igazi uruk".

Ennyiből talán el is lehet képzelni, mennyire szürreális a film (nagyon), úgyhogy nem lenne meglepő, ha kiderülne, gyerekek generációit traumatizálta ez a trash-klasszikus.

A Mikulás legyőzi a marslakókat (1964)

1964-ben Paul L. Jacobson producer két hét alatt készítette el ezt a B-filmet (eredeti cím: Santa Claus Conquers the Martians), mindössze 200 ezer dollárból. Óriási bukás lett. 1978-ban bekerült a "Minden idők ötven legrosszabb filmje" című könyvbe, azóta viszont kultikus, „olyan rossz, hogy már jó”-típusú klasszikussá vált.

Az Ed Woodnak is dicsőségére váló sztori szerint

„gonosz űrlények”  el akarják rabolni a jóságos Télapót, hogy a Marsra hurcolják,

és ott befogják játékot gyártani a marsiaknak. Csakhogy a Földön a karácsonyi őrületben annyi Mikulás-jelmezes fickó van, hogy elrabolnak két földi gyereket is, hátha ők be tudják azonosítani az igazi Mikulást, és végül az ajándékra vágyakozó marslakók egymás ellen fordulnak...

Jobb, ha vigyázol / Karácsonyi gonosz (1980)

Lewis Jackson élete fő művében (eredeti cím: Christmas Evil / You Better Watch Out) egy okos és szellemes fekete komédiát alkotott, amely inkább karaktertanulmány, mint szimpla horrorfilm, és sokkal közelebb áll a Taxisofőrhöz, mint bármi máshoz ezen a listán, még akkor is, ha egy baltával hadonászó Mikulás a főszereplője.

Brandon Maggart egy olyan férfit játszik, aki túl komolyan veszi a karácsonyt. Az otthona egész évben tele van díszekkel és karácsonyi dalokkal, ráadásul egy játékgyárban dolgozik. A Mikulás a példaképe, a Jó és az Igazságosság szimbóluma a világban. Annyira azonosul vele, hogy kémkedni kezd a szomszéd gyerekek után, és listát vezet a jókról és a rosszakról. De amikor látja, hogy a munkatársai, a főnökei és a város lakói között mennyire elharapódzik a cinizmus és a képmutatás a karácsony közeledtével, akkor „kicsit” bekattann, és a Mikulás-gúnya, illetve az álszakáll mellett a fejszét is magához veszi, és elindul, hogy a jókat megjutalmazza, a gonoszokat pedig megbüntesse.

Silent Night, Deadly Night 1-2. (1984, 1987)

A Silent Night, Deadly Night-franchise lényegében a Halloween, a Péntek 13. és a Rémálom az Elm utcában receptjét követte: egy kattant sorozatgyilkos egy jellegzetes fegyverrel sorra öldösni kezdi egy tipikus kisváros lakóit. A csavar itt mindössze annyi volt, hogy ezúttal

Télapó-jelmezt hordott a gyilkos, és baltával öldökölt, hogy így álljon a világon bosszút, amiért egy Mikulás-ruhás rabló megölte a szüleit.

Az 1984-es első rész még egy egész ütős horror volt, a '87-es folytatásra (amiben Eric Freeman alakította a gyilkost) viszont csak a mémmé vált Garbage Day!-jelenet miatt emlékszik az utókor – ami a filmtörténelem legbénább akciójelenete is egyben.

Valójában már az első rész is inkább a zsenialitás reklámkampány miatt kavart nagy port. A plakátokon egy nagyon is hagyományos kép volt látható egy hófödte háztetőről és kéményről, amelybe épp behatol a Mikulás… kezében egy nagy és véres fejszével. A szülői közösségek és egyéb aktivista csoportok egyből megvadultak, mondván, a film meggyalázza mindazt, ami a világon jó, helyes és tisztességes. A végeredmény: még több pénzt hozott a film.

Muszklimikulás (1996)

1996 novembere Schwarzenegger Hull a pelyheséről szólt, pedig a korszak másik közkedvelt izompacsirtája, Hulk Hogan is leforgatott ugyanebben az évben egy karácsonyi akcióvígjátékot. A Muszklimikulásban ő is egy ugyanolyan gazdag és rátarti fickót játszott, mint amilyen Scrooge volt a Karácsonyi énekben, aki a történet végére megjavul. Blake (őt alakítja a szőke pankrátor) Mikulás-ruhában próbál elbújni az egyik iskolában a rendőrség elől, miután gyorshajtásért üldözőbe veszik. Csakhogy lezuhan a szeméttárolóba, és elveszti az eszméletét. Magához térve nem emlékszik semmire, még a nevére sem, így végül az őt kizsebelő, kedves tolvajnak elhiszi, hogy ő az Északi-sarkon élő Mikulás... Érdekesség, hogy ez volt Mila Kunis egyik első filmje!

Tapló télapó (2003)

A jövőre tízéves Tapló télapó ma már gyakorlatilag klasszikusnak számít, nem kis részben Billy Bob Thorntonnak. Az általa alakított börtönviselt, alkoholista áruházi mikulás velejéig gusztustalan figura: a folyamatos káromkodás és paráználkodás mellett még lop, csal és hazudik is: egészen konkrétan azért járja a plázákat cinkostársával, a karácsonyi manónak öltözött aljas törpével, hogy miután munkát kaptak az áruházban, az éjszaka kirabolják az összes üzletet. És egy ilyen figurát csak „karakterben” lehet igazán jól eljátszani, így Thorton a forgatás jelentős részét részegen töltötte.

Véres karácsony / Mennyből az ördög (2005)

A Silent Night, Deadly Night első része mellett van még egy említésre érdemes mikuláshorror. David Steiman verziójában a Mikulás valójában egy démon, aki elvesztett egy fogadást egy angyallal. A büntetése az, hogy kénytelen játékokat osztogatni. Viszont letelt az ezer évnyi szenvedés, s eljött az ideje, hogy most mások szenvedjenek. Télapó célja, hogy bosszút álljon azon az angyalon, aki ilyen szenvedésre ítélte. Nicholas Yuleson (Douglas Smith) megtudja, hogy az ő nagyapja (Robert Culp) az az angyal, akivel végezni akar a Télapó. A srác és barátnője, Mary (Emilie de Ravin) úgy döntenek, megállítják a Télapóból kivetkőzött ördögöt.

A Véres karácsonyból valószínűleg nem lesz klasszikus, de az, hogy a Mikulás csak muszájból volt korábban egy kedves és jólelkű fickó, nagyon nagy ötlet.

Sint (2010)

Ha másért nem is, az ambíciójáért lehet díjazni a holland Dick Maas filmjét, amely a Sinterklaas hagyományhoz nyúl vissza. A gyakorlatban ez nem ugyanaz, mint a Mikulás, de nagyon közel áll hozzá, pontosabban az eredeti verziója. A film egy püspök, Szent Miklós tragikus történetét mutatja be, akit évszázadokkal ezelőtt december 5-én meggyilkoltak. Ennek megfelelően Szent Miklós szelleme 23 évente (amikor a karácsony a teliholddal esik egybe, vagyis szinte egy "vérfarkas Mikulást" kapunk) lóháton visszatér halálának évfordulója és a Sinterklaas hagyomány tiszteletére.

Maas igazi exploitation filmet készített, tele indokolatlan erőszakkal. Érdekesség, hogy bár a holland gyerekek nem nézhették meg a filmet, szülők egy csoportja kifogásolta a durva plakátot, attól tartva, hogy zavaró és ijesztő lehet azon kisgyermekek számára, akik még mindig hisznek Sinterklaasban. 2010 októberében jogi úton követelték az összes plakát eltávolítását. A bírósági perben a rendező azzal érvelt, hogy ha a szülők elhitetik a gyerekekkel, hogy Sinterklaas létezik, akkor azt is elmondhatják nekik, hogy a plakáton látható férfi nem az igazi Sinterklaas. A bíróság Maasnak adott igazat.

A dagadék (2020)

Az Eshom és Ian Nelms testvérek által írt film olyan indokolatlanul erőszakos és nevetséges, amennyire az csak lehetséges. Mel Gibson alakítja a főszereplő Chris Cringle-t, aki kénytelen különböző munkákat elvállalni, hogy megmentse hanyatló üzletét. Eközben Billy, az elhanyagolt és túl sok akciófilmet látott 12 éves gyerek felbérel egy bérgyilkost, hogy ölje meg a Mikulást, miután egy darab szenet kapott tőle a ajándékba. A bérgyilkos (Walton Goggins) akcióba lép, ám arra nem számít, hogy a Mikulás és manói képzettebbek, mint a tengerészgyalogság.

A Port kritikusa szerint a film:

Robotmikulás a Futuramában

A népszerű Futurama-sorozatban is hozzányúltak Mikulás mítoszához, a fehér szakállú figura náluk egy Gestapo-szerű Dredd bíróvá vált, aki

mindenkit megöl, aki a csintalanok listáján szerepel, hála egy programozási hibának, amely lehetetlenül magas követelményeket támaszt a gyerekekkel szemben.

A célja pedig, hogy egy 1984-et idéző rabszolgavilágot hozzunk létre.

Az epizód annyira sötétre sikeredett, hogy a FOX ragaszkodott ahhoz, hogy a szokásos 19 órás időpontról 21:30-ra kerüljön. A Robot Télapó ennek ellenére többször is visszatért a szériában (a Hanuka Zombival és a Kwanzabot-tal együtt).

Via: Databook / Dan of Geek