Nincs is jobb egy frappáns zárómondatnál, amely tökéletesen összefoglalja a filmet, és amit évek, évtizedek múltán is lehet idézgetni. Gyűjtöttünk már ilyen befejezéseket, de sok klasszikus kimaradt. Ezeket pótoljuk most.

King Kong (1933)

A King Kong 1933-as változata klasszikusnak számít, nem kis részben a drámai befejezésnek köszönhetően. Miután a New Yorkba szállított óriásmajom megszökik a Broadway színházból, megragadja Annát (Fay Wray), és felmászik az Empire State Buildingre. Az épület felett köröző repülőgépek folyamatosan támadják és lőnek rá. Kong leszedi az egyik repülőt, de végül egy végzetes lövés után elveszíti az egyensúlyát, és lezuhan. A földön egy rendőr megnézi a halott majmot, és kijelenti, hogy a repülők ölték meg. Carl Denham filmes (Robert Armstrong) kijavítja a rendőrt, mondván:

Nem, nem a repülőgépek voltak. A Szépség ölte meg a Szörnyeteget."

Óz, a csodák csodája

Kansas elég unalmas helynek tűnik Dorothy (Judy Garland) számára a film elején. Poros és kietlen, és nem sok mindent lehet ott csinálni. Nem csoda, hogy arról álmodik, hogy eljut "valahová a szivárványon túlra". A kívánsága teljesül, amikor egy tornádó elrepíti őt Óz varázslatos földjére, ahol új barátokat szerez, és meg kell küzdenie a gonosz boszorkánnyal és repülő majmaival. Végül kiderül, hogy minden csak álom volt, amiből örömmel ébred fel. Dorothy a nagynénjére néz, és megkönnyebbülve felkiált:

Em néni, mindenütt jó, de legjobb otthon!"

A máltai sólyom (1941)

John Huston legendás noirja Sam Spade (Humphrey Bogart) magánnyomozó története, aki egy olyan ügyben nyomoz, amelyben többen is egy ékszerekkel kirakott sólyomszobort akarnak megszerezni bármi áron. A váratlan fordulatokkal teli, igen bonyolult cselekmény zárásaként Spade gyilkosság vádjával átadja a rendőrségnek Brigid O'Shaughnessyt (Mary Astor), a nőt, aki eredetileg felbérelte őt, és aki iránt érzelmeket táplál. A zárójelenetben a szoborral a kezében találjuk a férfit. Megkérdezik tőle, hogy mi az, mire ő azt válaszolja, hogy

az anyag, amiből az álmok készülnek."

Casablanca (1942)

Kertész Mihály klasszikusában Rick (Humphrey Bogart), a külföldre szakadt amerikai klubtulajdonos újra találkozik régi szerelmével, Ilsával (Ingrid Bergman). Rick segíteni akar Ilsának és férjének Amerikába menekülni. A régi érzések azonban újra fellángolnak, és mind Rick, mind Ilsa kísértésbe esik. Végül azonban Rick felülteti a nőt egy repülőgépre. A film azzal zárul, hogy a rendőrfőnök, Louis Renault kapitány azt javasolja Ricknek, hogy csatlakozzanak együtt a Szabad Francia Hadsereghez. A férfi válasza:

Louis, azt hiszem, ez egy csodálatos barátság kezdete."

A magyar nézők erről persze lemaradtak, mert az eredeti szinkronba így ferdítették le a mondatot: „Louis, maga éppen olyan szentimentális, mint én.”

Alkony sugárút (1950)

Billy Wilder noirklasszikusában Gloria Swanson játssza Norma Desmondot, az egykori némafilmsztárt, aki arról álmodik, hogy újra ott áll a reflektorfényben. Felkéri Joe Gillis (William Holden) forgatókönyvírót, hogy készítse el azt a szkriptet, amit a visszatérő projektjének szán, és amit a legendás filmrendező, Cecil B. DeMille rendezne meg. Hosszú bonyodalmak után Joe lényegében közli Normával, hogy álma soha nem fog megvalósulni. A nő erre válaszul lelövi a férfit. Letartóztatásakor Norma, aki meg van győződve arról, hogy az elfogását dokumentáló filmhíradó kamerái a mozifilmjét forgatják, így kiált fel:

Rendben, Mr. DeMille, készen állok a közelimre."

Van, aki forrón szereti (1959)

Billy Wilder komédiája két zenész, Joe (Tony Curtis) és Jerry (Jack Lemmon) körül forog, akik szemtanúi lesznek egy gengsztergyilkosságnak. Hogy elkerüljék, hogy megtalálják őket, nőnek öltöznek, és új személyiségeket találnak ki maguknak: Josephine és Daphne lesz belőlük. A film egyik visszatérő gegje szerint a milliomos Osgood Fielding III beleszeret Daphneba. Ez az utolsó jelenetben is visszaköszön, amikor egy jachttal szelik az éjszakai hullámokat. Osgood bejelenti, hogy el akarja venni Daphnet, mire Jerry letépi a parókát, és leleplezi magát férfiként. Osgood egy másodperc szünet nélkül így reagálja le a szituációt:

Nos, senki sem tökéletes."

Kínai negyed (1974)

Roman Polanski egyik legjobb filmjében Jack Nicholson alakítja Jake Gittis magánnyomozót. A férfi leleplezi a Los Angeles-i áram- és vízügyi hivatal korrupciós botrányát, a főkolomposok ugyanis megpróbálják kiszárítani a földeket, hogy kiszorítsák a narancstermesztőket az üzletből. Mindenhol megvesztegetések, hazugságok, eltussolások és összeesküvések, a végén pedig még egy eltitkolt vérfertőzésre is fény derül. Miután az egyik főszereplő és egy csomó rossz ember életét veszti, Gittes úgy érzi, még nem végzett. Egyik kollégája azonban elvezeti helyszínről, és azt a tanácsot adja neki:

Felejtsd el, Jake. Ez a kínai negyed."

Kevés olyan cinikus mondat van a filmművészetben, mint ez. A lényeg, hogy a korrupció olyan mélyen gyökerezik, hogy Jake csak az idejét vesztegeti azzal, hogy megpróbálja leleplezni vagy megváltoztatni. A Kínai negyed 1974-ben került a mozikba, amikor Richard Nixon és a Watergate-botrány uralta a közbeszédet, így a film sugallata, miszerint a hatalom és a korrupció elválaszthatatlanul összekapcsolódik, minden bizonnyal erősen rezonált a korabeli közönséggel.

Cápa (1975)

A Roy Scheider által alakított Brody a film egészét azzal tölti, hogy megpróbálja rávenni Amity Island lakóit – különösen a város polgármesterét –, hogy vegyék komolyan a cápaveszélyt. A végén megkísérlik megölni a cápát, aki felfalja Quintet (Robert Shaw), kicselezi Hoopert is (Richard Dreyfuss), aki méreggel próbál végezni vele, majd megtámadja Brodyt, aki egy süllyedő hajón van. Amikor végül végeznek a döggel, Brody megjegyzi, hogy: "Régebben utáltam a vizet". Hooper erre azt válaszolja:

El sem tudom képzelni, miért…"

Meglógtam a Ferrarival (1986)

John Hughes klasszikus komédiájában Matthew Broderick alakítja a Ferris Bueller nevű tinédzsert, aki lóg a suliból, és legjobb barátjával és barátnőjével egy vad kalandba keveredik Chicagóban. Átverik az igazgatót, autókat lopnak és törnek össze és belógnak egy baseballmeccsre. A film során Broderick többször áttöri a negyedik falat, és kibeszél a nézőhöz. Az utolsó jelenetben véget ér a nap, amit soha nem fog elfelejteni: az ágyban fekszik, kezét a feje mögé téve, és még egyszer ránk néz. Azt szeretné, hogy ne ragadjunk bele annyira az élet taposómalmába, hanem élvezzük is néha.

Gyorsan múlik az élet. Ha nem állsz meg, és nem nézel körül néha, lemaradhatsz róla."

Hetedik (1995)

Aki látta David Fincher thrillerét, az soha nem tudja elfelejteni a megrázó befejezést. A gyilkos John Doe (Kevin Spacey) elárulja, hogy levágta a főszereplő Mills terhes feleségének fejét, és egy dobozba dugta. Azt akarja, hogy Mills (Brad Pitt) megölje őt, hogy befejezhesse a hét halálos bűnre épülő gyilkosságsorozatát. Mills társa, Somerset (Morgan Freeman) megpróbálja meggyőzni, hogy ne lője le a gyilkost, mert akkor Doe "győz". A gyásztól és a bosszúszomjtól fűtött Mills mégis lelövi a férfit. A film végén Somerset a hangalámondásban ezt mondja:

Ernest Hemingway egyszer azt írta: "A világ egy szép hely, és érdemes harcolni érte". A második résszel egyetértek."

via: Collider / Screenrant