Van, amikor egy blockbuster forgatásánál is sufnituningos módszerekhez nyúlnak.
A CGI (computer-generált képalkotás) már évtizedek óta létezik, játékfilmben először a Szédülés (1958) nyitójelenetében használtak számítógépes animációt, és az 1995-ös Toy Story volt az első, amely teljes egészében CGI-jal készült. A számítógépes effektek előtörése azonban nem jelentette a gyakorlati effektek alkalmazásának végét a filmekben, költségvetési és praktikus okokból még mindig vannak rendezők és producerek, akik egyszerűbb technikát akarnak használni.
Íme néhány eset, amikor nagy költségvetésű filmekben sufnituningos módszerekhez nyúltak.
Az elveszett frigyláda fosztogatói – Frigyláda kartonból
Spielberg 1981-ben bemutatott legendás kalandfilmje, amelyben Harrison Ford alakítja az ikonikus régészt, 18 millió dolláros költségvetésből készült, és egyaránt használt speciális effekteket (amelyeket George Lucas cége, az Industrial Light & Magic felügyelt), és hagyományos, kézműves trükköket. Steven Spielberg rendező az utóbbit azért szerette, mert forgatás közben ellenőrizhette a felvételeket, nem kellett megvárnia az elkészült kompozit effekteket.
Egy olcsó gyakorlati effektust használtak abban a jelenetben is, ahol a frigyláda árnyékát látjuk, miközben szállítják. Az árnyék létrehozásához - és hogy a színészek könnyebben manőverezzenek - a frigyláda kartonból kivágott képét használták.
Jurassic Park – Dinódübörgés gitárhúrral
Spielberg másik klasszikusa nemcsak a történelem egyik legsikeresebb filmje (63 millió dolláros büdzséből több mint 1,1 milliárd dolláros bevétel), hanem a vizuális effektek szempontjából is az egyik legnagyobb hatású filmnek számít. A vizuális effektekkel foglalkozó csapata a CGI-t, az animatronikát és a hatalmas, épített modelleket vegyítette, hogy a dinoszauruszok és az általuk lakott világ valósághűnek tűnjön.
A film egyik legpraktikusabb és legolcsóbb effektjét azonban az Earth, Wind & Fire ihlette. Abban a félelmetes jelenetben, ahol a T. rex egyre közelebbről és közelebbről hallható, az autóban zörgő tükör és a műszerfalon remegő vizespoharak árulkodnak a lény jelenlétéről.
Ahogy Michael Lantieri, a dinoszauruszos effektekért felelős szakember később elmesélte, Spielberg hívta fel azzal, hogy "A kocsiban vagyok. Earth, Wind & Fire szól, és a tükröm remeg! Ezt kell megcsinálnunk!”
A tükörrázás egyszerű volt, egy kis vibráló motorral rázták meg, de a vizes effekt nehezen született meg. Miután többekkel konzultált, és nem talált megoldást, Lantieri úgy döntött, hogy a gitárjával kísérletezik.
Beállítottam egy poharat, és elkezdtem hangokat játszani a gitáron, és eljutottam egy megfelelő frekvenciához... egy megfelelő hanghoz... és pontosan az lett a végeredmény, amit akartam.”
Hogy ezt a hatást megismételjék, egy gitárhúrt vezettek át az autón, le a földre, aztán egy stábtag az autó alá feküdt, és megpengette a húrt.
A kém, aki szeretett engem – Festett Bond
Az 1977-es Bond-filmben Roger Moore harmadszor alakította őfelsége titkos ügynökét. A körülbelül 13,5 millió dolláros költségvetésű filmet öt hónapon át forgatták többek között Londonban, Skóciában, Svájcban, a Bahamákon és Egyiptomban.
Amikor néhány jelenetet újra kellett forgatni, a filmkészítők nem kérték meg Moore-t arra, hogy térjen vissza. Ehelyett egy sokkal olcsóbb megoldáshoz folyamodtak - a színész helyettesítésére egy róla készített festményt használtak. És ez csak 40 évvel a film bemutatása után derült ki széles körben.
Terminátor 2 – Az ősrégi ikertrükk
A Terminátor 2 a forradalmi vizuális effektjeiről ismert, de az alkotók néhány emlékezetes jelenethez praktikus effekteket is használtak, például amikor a T-1000-es felveszi Sarah Connor (Linda Hamilton) alakját.
James Cameron rendező ahelyett, hogy bonyolult vizuális trükkökkel mutatta volna be a két "Sarah" egymásnak feszülését, organikusabb megoldással próbálkozott: a második "Sarah"-t Hamilton valódi, egypetéjű ikertestvére, Leslie alakította.
Ez volt a színész nővérének, a 2020-ban elhunyt ápolónőnek az egyetlen filmes szerepe.
Démonok között 3 - Az ördög kényszerített – Akcióban a gumilány
A 2013-as horrorfilm, amely 39 millió dollárból készült és világszerte több mint 200 millió dollárt hozott a kasszáknál, egy démon által megszállt kisfiú ördögűzési kísérletével indít. A fiú feláll egy asztalról, és fájdalmasnak tűnő módon eltorzítja a testét, sőt, teljesen hátrahajol. Michael Chaves rendező elmondta, hogy a mozdulatokat nem vizuális effektek, drótok vagy bábok segítségével hozták létre, hanem egy 12 éves „gumilány”, Emerald Wulf hajtotta végre a produkciót, aki a színész testdublőreként működött közre.
A mozgás 100%-ban valódi, nem is gyorsították fel, nincs drótozás, a CGI-t csak az arcot kicserélésére használták. A terv az volt, hogy lassan felemelkedik, és ezt fel is vették párszor, majd a rendező megkérdezte, hogy meg tudná-e másképp is csinálni. „Mondta, hogy meg tudja csinálni egy nagyon gyors verzióban is, és megcsinálta,
és hallani lehetett, ahogy a stábtagok próbálják nem kidobni a taccsot, mert annyira felkavaró volt a látvány.”
A forrás – Űr curryporból
A 2006-os romantikus fanatasy dráma három történetszálból áll, amelyek 1000 évet ölelnek fel, és a halhatatlanságot és az elveszett szerelmet járják körül, miközben a történelem, a fantázia, a spiritualitás és a sci-fi is szerepet kap. Darren Aronofsky rendező-forgatókönyvíró eposzának költségvetése eredetileg 70 millió dollár volt, de a költségtúllépés és Brad Pitt kiszállása a projektből azt eredményezte, hogy a Warner Bros. leállította a gyártást. Aronofsky később újra fel tudta támasztani a filmet, de jóval kisebb (35 millió dolláros) költségvetéssel, és Pitt helyett Hugh Jackmannel a férfi főszerepben.
A csökkentett költségvetés miatt a vizuális effekteknél nem használtak CGI-t. Ehelyett Aronofsky inkább az organikusabb effektekhez nyúlt, hogy a film jobban hasonlítson a korábbi sci-fi eposzokhoz, például a 2001: Űrodüsszeiához.
A rendező felbérelte az Imagequest 3D cégtől Peter Parksot, hogy az űrben játszódó jelenetekhez speciális vizuális effektusokat készítsen a Petri-csészében lejátszódó kémiai folyamatok mikrofotózásával. Jeremy Dawson, a film egyik VFX-felelőse így emlékezett vissza a munkára:
A vizuális effektek, amiket Parker használt az űr illúziójának megteremtéséhez, végül mindössze 140 ezer dollárba kerültek.
A Grincs – Fényokádás visszafelé
A klasszikus Dr. Seuss-mese 2000-ben bemutatott élőszereplős filmadaptációja 123 millió dolláros költségvetésből készült, és ebből kijutott a spéci speciális effektusokra is, a nyitójelenetben látható 40 000 fát például számítógéppel generálták, de akadtak benne sokkal kevésbé költséges praktikus effektek is.
Az egyik leglátványosabb és legegyszerűbb trükköt abban a jelenetben láthatjuk, ahol Martha May (Christine Baranski) karácsonyi fényekkel díszíti fel háza homlokzatát egy varázslatos, ágyúnak látszó gépezet segítségével, amely kilövi a fényeket. Ron Howard rendező és stábja egy olyan gépet használt, amely képes volt lehúzni az égősorokat a ház tetejéről, majd megfordították a felvételt, hogy úgy tűnjön, mintha a fények varázslatos módon egy ágyúból jönnének ki.
2001: Űrodüsszeia - Üveg+toll
Stanley Kubrick 1968-ban, jóval a CGI korszaka előtt bemutatott filmje az úttörő effektjeiről is ismert. Keir Dullea, aki dr. David Bowmant alakította, a Far Out Magazine-nak elmondta, hogy a film 0%-a készült számítógépes speciális effektekkel, minden, ami benne látható fizikai vagy kémiai effektus eredménye.
Például az űrben lebegő toll ábrázolásához a filmkészítők kétoldali ragasztószalaggal rögzítették a tollat egy kör alakú üvegdarabhoz, amelyet aztán a technikusok forgattak. Ha jobban megfigyeljük, láthatjuk is, hogy Heather Downham, aki a stewardess-t alakította a jelenetben, lehúzza az üvegről a tollat.
Pókember – Festett pók
Sam Raimi rendezőnek éppen a megfelelő pókra volt szüksége a 2002-es szuperhősös akciófilm kulcsjelenetéhez. Ahelyett, hogy CGI-t használt volna ahhoz az epizódhoz, amelyben Peter Parkert megharapja egy pók - ami megfizethető megoldás lett volna, tekintve, hogy a film költségvetése 139 millió dollár volt -, Raimi egy valódi pókot akart leforgatni.
Ezért Steven Kutcher, a "Hollywood rovarembere" néven ismert entomológus "castingolt" egy csomó pókot a rendezőnek. Raimi egy Steatoda grossa nevű barna pók mellett döntött. Miután a választás megszületett, a rovart egy nagyon kis hámba helyezték, és nem mérgező festékkel pirosra és kékre festették.
A Gyűrűk Ura – Csalás perspektívával
Peter Jackson is sokkal jobban szerette a praktikus trükköket, mint az ész nélküli CGI-orgiát, legalábbis A Gyűrűk Ura forgatása idején. A hobbitokat játszó színészeket is csak végső esetben zsugorították az utómunkák során, a legtöbbször helyben oldották meg a látványos méretkülönbséget. Egyszerű trükk, amikor térdeltek, míg a többi színész állt, de ennél jóval kreatívabb megoldásokat is kitaláltak Jacksonék. Általában a forced perspective (magyarul általában kényszerített látásmódnak nevezik) fényképezési trükköt használták, ami optikai csalódást idéz elő, így a valódi méreténél kisebbnek vagy nagyobbnak látjuk a fényképezett embereket, tárgyakat. Emellett rafinált díszleteket is építettek, amit a mellékelt videó be is mutat.
Via: Ranker