Sekély sírhant (1994)

Alex (Ewan McGregor), David (Christopher Eccleston) és Juliet (Kerry Fox) közösen bérelnek egy tágas lakást, ami annyira tágas, hogy negyedik bérlőt keresnek. A három jó barát komoly interjúk után választja ki a szerencsés nyertest, Hugót, aki azon nyomban beköltözik. Néhány napig nem is látják, ezért bemennek a szobájába.

Hugo halott, de iszonyatos sok kápét "hagyott" maga után.

Mit kezd három jó barát egy hullával és egy tömött bőrönd pénzzel? És mit kezdenek egyre növekvő kapzsiságukkal? A Trainspottinggal világhírűvé vált Danny Boyle első filmje fekete humorral készült pillanatfelvételt mutat a mai skót fiatalokról. Természetesen itt is elképesztően jó zenére…

Szexi dög (2000)

Gary, az egykori gengszter (Ray Winstone) boldogan éli életét szeretett nejével, DeeDeevel egy spanyolországi villában. Úgy döntött, felhagy korábbi "hivatásával", hogy élvezhesse a napot, a cimborákat, no meg egy kicsit a jólétet. Ám az idill ízzé-porrá törik, amikor Don, a volt bajtárs (az elképesztő Sir Ben Kingsley) megérkezik Londonból, és új munkát ajánl: bankrablást, melyet főnöke, Teddy (Ian McShane) ötlött ki. Gary nemet mond, de a zavaros elméjű, szófosó Don úgy dönt,

ráveszi őt a munkára bármilyen áron, bármilyen eszközzel.

Bár a tartalom alapján azt hihetnénk, Jonathan Glazer (Születés, A felszín alatt) bankrablós akciófilmet készített, ez valami egészen más, ez tanulmány az őrület által generált gravitációs vonzásról!

Ellopott siker (2002)

Lynne Ramsay (Beszélnünk kell Kevinről, Sosem voltál itt) első nagyjátékfilmjének hőse a szupermarketben dolgozó Morvern (Samantha Morton), aki barátja öngyilkossága után kétségbeesetten keresi helyét a világban.

A holttestet feldarabolja, és elássa egy kietlen helyen,

hogy azután a temetésre szánt pénzből maga mögött hagyjon mindent. Hátat fordít a munkahelyének, és nekivág a nagyvilágnak. Néhai szerelme kiadatlan regényében váratlan megoldásra lel. A fiú könyvét a saját nevén küldi el a kiadónak, és így ő vágja zsebre a honoráriumot. A pénzből Spanyolországba utazik. Egyre zaklatottabbá válik, képtelen feldolgozni a történteket, a zene, a kábítószer, a szex sem kínál kiutat számára. Samantha Morton elképesztő alakítást nyújt, Ramsay-t pedig a legjobb fiatal rendezőnek választották a Cannes-i Filmfesztiválon.

Szerelmem nyara (2004)

Phil (Paddy Considine) és a 15 éves Mona (Nathalie Press) testvérek. A helyi kiskocsma olyan számukra, mint egy fészek, az egész világot jelenti nekik, ám a cseppet sem erkölcsös Mona nagy megdöbbenésére, Phil a vallásban keres új értelmet életének. De hamarosan újabb meglepetés éri: beállít az életébe Tamsin (Emily Blunt), akinek édesanyja színésznő, nővére pedig halálra éheztette magát. A sorsdöntő találkozást követően

a két tinédzser eddig sem nyugodt élete végleg a feje tetejére áll.

Mona Tamsinék luxusvillájába költözik, ahol a lányok vad szerelembe, a szenvedély és az erőszak csapdájába esnek, ami egész addigi életüket megváltoztatja. Már Emily Blunt első főszerepénél látszott, hogy belőle sztár lesz – és az is lett!

Ez itt Anglia (2006)

1983-ban járunk: Margaret Thatcher, az aerobic, a munkanélküliség és a bőrfejűek Nagy-Britanniájában. Ahogy a tanév véget ér, hosszú, unalmas hetek várnak a 12 éves Shaunra (Thomas Turgoose), aki egy tengerparti kisvárosban él elfoglalt édesanyjával. Apja a Falkland-szigeteken esett el, Shaun azóta hordja a nadrágot, amit tőle kapott - ez a nadrág hívja fel rá a skinhead-vezér Woody figyelmét, és ettől kezdve a kisfiú körül felgyorsulnak a lomha nyári napok.

A banda egyrészt barátságot, másrészt apamodellt kínál számára,

és Shaun lépésről lépésre kivívja társai tiszteletét, miközben felfedezi az eszelős bulik és az első csók mámorát. Egy nap azután feltűnik a színen Combo (Stephen Graham), aki frissen szabadult a börtönből, és irányítása alatt a banda célba veszi a helyi kisebbségeket - Shaun számára véget ér az ártatlanság kora, és belép a való világba.

Akvárium (2009)

A Red Road rendezője, Andrea Arnold ezúttal is a brit külvárosi panelek világába vezeti a nézőt. Mia (Katie Jarvis), a zavaros családi hátterű tinédzser táncos karriert dédelget, amiért igyekszik mindent megtenni. Az érzelmeit azonban nem tudja kordában tartani, és beleszeret az anyja barátjába (az ekkor már jegyzett, de sztárnak még nem számító Michael Fassbender). Andrea Arnold rendező szerint az akadémiai arány a tökéletes keret, amikor egyetlen személyre fókuszálunk, és mivel

a kamera végig a főszereplőt követi,

ezzel a módszerrel képes őt úgy a középpontba helyezni, hogy a portréja egyszerre sugároz intimitást és érzékelteti a lány klausztrofób környezetét. Innen a cím, az Akvárium is!

Négy oroszlán (2010)

Lehet a terrorizmus vicces? Nyilván nem, illetve csak akkor, ha az önjelölt terroristák olyan balfácánok, hogy legfeljebb önmagukat tudják felrobbantani – vagy esetleg parancsnokaikat -, de még így is elég kényes marad a téma ahhoz, hogy csak biztos kézzel és némi fanyarsággal lehet hozzányúlni. Ezt tette a Négy oroszlán – a cím az önjelölt „hősökre” utal – rendezője is, aki négy elszánt pancser brit dzsihádista nyomába eredt (köztük a még ismeretlen Riz Ahmed-del), akik úgy döntenek, hogy egy maratonon robbantják fel magukat – ez jóval Boston előtt volt -, miután elvetik azt az ötletet, hogy egy mecsetet repítsenek a levegőbe, és

az idomított robbanó varjakkal is kudarcot vallanak.

Semmi sem megy a terv szerint, és bár a film némi börleszk elemeket is belevisz a történetbe, képes egyszerre elgondolkodtató is lenni – különben egyszerű idétlenkedésként, sőt, ízléstelenkedésként könyveltük volna el - és egy kis szerepben az ekkor még ismeretlen Benedict Cumberbatch is feltűnik benne.

Halállista (2011)

Jay (Neil Maskell) egykor katonaként szolgált, a seregnél szerzett tapasztalatait azután bérgyilkosként kamatoztatta. Az utolsó megbízása azonban teljesen kikészítette. Nyolc hónappal ezelőtt Ukrajnában, Kijevben végzett el egy munkát, ami mind fizikailag, mind lelkileg a padlóra küldte. A partnere, a szintén veterán Gal (Michael Smiley) rábeszélésére Jay elvállal egy új megbízatást, melynek során három embert kell meggyilkolnia.

A célpontok között látszólag nincs összefüggés,

és a bizarr és különös ügy egyre jobban magába szippantja, és azzal fenyegeti, hogy a félelem és a paranoia olyan pontjára kerül, ahonnét nincs visszatérés. Ben Wheatley (Valahol Angliában, Kereszttűz) filmje az év fesztiválkedvence lett – és persze kisebb kultuszfilm.

Idegen arcok (2011)

Joe Cornish rendező inváziós filmje egy olyan sci-fi-horror csemege, amely a társadalmi kommentárt ötvözi a műfaji izgalmakkal. A film egy dél-londoni lakótelepen játszódik, középpontjában egy tinédzserekből álló utcai bandával, akik kénytelenek felvenni a harcot egy sereg, koromfekete űrlénnyel, akik

el akarják pusztítani a helyi Gazdagrétet.

Az Idegen arcok nagy truvája tényleg az, hogy egyetlen környékre szűkítve a fókuszt újszerűen nyúl az alieninváziós műfajhoz, és a szokásosnál személyesebb és horrorisztikusabb a hangvétele, de közben rendkívül vicces is, ahogy azt el is várhatjuk egy olyan rendezőtől,  aki Edgar Wright, Simon Pegg és Nick Frost haverja. Frost maga is fergeteges alakítást nyújt a filmben, amelyben a fiatal John Boyega és a leendő Doktor, Jodie Whittaker is szerepel.

'71 (2014)

1971-ben, a fegyveres konfliktusok kirobbanásának első éveiben Gary Hook, a fiatal, tapasztalatlan brit katona (a még ismeretlen Jack O'Connell) egységét Belfastba vezénylik békefenntartónak. Amikor egy őrjárat során egyiküktől elveszik a fegyverét, Hook társával a tolvaj nyomába ered. Ahogyan az utcai felkelés elharapódzik, az egységük és a rendőrök kivonulnak,

hőseink az ellenséges vonalak mögött rekednek.

Miután társát egy fiatal nacionalista felkelő agyonlövi, az utcákon és sikátorokon keresztül vezető hosszas menekülés után Hooknak végül sikerül meglépnie üldözői elől. Nem tudván, ki a barát és ki az ellenség, a zöldfülű sorkatonának egyedül kell túlélnie az éjszakát és megtalálnia a hazavezető utat az idegen és halálos veszélyeket rejtő terepen.