Horrorfilmeket most nem említünk, mert azokban bevett szokás, hogy végül a gonosz diadalmaskodik, ahogy trilógiák középső darabjában is rendre elbuknak a hősök. Nagyon spoileres cikk következik, csak óvatosan kattintsatok!
Nem vénnek való vidék
Anton Chigurgh az egyik legfélelmetesebb, legkönyörtelenebb gyilkos, akit vásznon valaha láthattunk. Cormac Mccarthy regényének feldolgozásában a Coen-testvérek szokásukhoz híven egészen szürreális jelenetekkel rúgják fel a bevett dramaturgiát: a filmvégi nagy leszámolást nem látjuk, a főhős haláláról is csak az elmondottakból értesülünk. És Chigurgh - pszichopata kódexe szerint - miután "beteljesíti ígéretét", és végez a főszereplő feleségével, épp hazautókázna, amikor belerohan egy autó. Lesz ugyan egy ronda nyílt törése, de utána egyszerűen elbiceg a messzeségbe. És korábban láthattuk, hogy ez a megállíthatatlan anyaszomorító mindent túlél.
Közönséges bűnözők
A magyar szinkron egyik legnagyobb bűne, hogy Kevin Spacey magyar hangjával tönkretették a film hátborzongató csattanóját. Forgács Péter az egyik legkeresettebb szinkronszínész, mindenki ismeri a hangját, és hiába próbálja elváltoztatni, már első megjelenésekor nyilvánvaló, hogy a bicebóca Verbal Keyser Söze. Aki, miután végigkamuzza a filmet, vigyorogva kisétál a rendőrségről.
Éjjeli féreg
Jake Gyllenhaal zseniálisan alakítja Louis Bloomot, a mások halálán élősködő, hihetetlenül visszataszító figurát. A film végére, eléri, amit akart, a cinikus média sztárt csinál a gátlástalan féregből.
1984
Orwell félelmetes víziójában bárhogyan is próbálsz menekülni, a mindent tudó és totálisan ellenőrző hatalom eltapos, mint egy bogarat. Ebben a történetben nincs happy end, és nyilván a filmváltozatban sem.
12 majom
Terry Gilliam egyik legjobb filmjének végén, az emberiséget elpusztító vírust útnak indítják, a hányattatott sorsú Bruce Willist lelövik, ráadásul a mit sem sejtő gyerekkori énje végignézi a saját halálát. Van itt minden, ami egy nyomasztó befejezéshez kell.
Brazil
És ha már Gilliam: az 1984 sajátos feldolgozásában, a Brazilban az izgalmas és megnyugtató befejezés után kapunk egy kiadós gyomros, az igazi lezárással. Utána még sokáig bámulunk magunk elé, és nagyon rosszul érezzük magunkat.
Hetedik
Legyenek mármilyen nyomasztóak, az eddig felsorolt példák már-már barátságosak David Fincher zseniális krimijének gonosz befejezéséhez képest. Az az átkozott doboz... A Hetedik embert próbáló filmélmény, a vége pedig ugyanúgy megsemmisíti a nézőt, ahogy Brad Pitt karakterét is. Kevin Spacey förtelmes sorozatgyilkosa még a halálával is diadalmaskodik. És ha már ismerjük ezt az a szörnyűséges csattanót, még akkor is képes letaglózni.
A szomszéd
Itthon nem vetítették a mozik, csak a tékákba került be, pedig a Jeff Bridges és Tim Robbins főszereplésével készült film kiváló thriller, egy igazán erős csavarral a végével. Robbins a békés szomszédságban lakó terroristája végig gyanús, de amikor kiderül, hogy a Bridges alakította főhős megszállottsága igaznak bizonyul, mégis képes sokkolni a nézőt, köszönhetően a befejezésnek.
Száll a kakukk fészkére
Louise Fletcher Oscart kapott az aljas Ratched nővér szerepéért, és a díjátadó ceremónián beszédében meg is jegyezte, hogy úgy tűnik annyira gyűlölték a filmben, hogy érdemesnek találták a díjra. A Főnéninek ott a helye minden idők legjobb gonoszai között, és ugye a film végére győzedelmeskedik a lázadó McMurphy fölött: lobotómiát végeztet a férfin, akit könyörületességből meggyilkol a szótlan indián, a Főnök.
Holtodiglan
Fincher gyakorlatilag semmit sem változtatott Gillian Flynn kiváló regényén, a filmet nézve mégis átélhetjük ugyanazt, amit olvasás közben: hidegvérű aljassága miatt legszívesebben darabokra szednénk a saját eltűnését és meggyilkolását kitervelő Amy Dunn-t. Azzal az útravalóval hagyja a nézőt magára a film, hogy a nő férje, a Ben Affleck játszotta főhős hátralévő élete maga lesz a pokol.
