A francia Pascal Rabaté második nagyjátékfilmjében a nyaralás népi intézményén mazsolázik. A kifejezetten zajokra és zörejekre épülő Tengerre, franciák! hol nosztalgiázik, hol pedig ironizál a hétvégi kiruccanások kalandos pillanatain.
Ha azt gondoljuk, hogy a Tengerre, franciák! mozgóképes ínyenceknek való francia finomság, nem tévedünk. Bármennyire is szembeszökő azonban Pascal Rabaté zajokra és zörejekre épülő megközelítésmódja, a szótlanság pusztán fűszernek tűnik. A komédia valódi kuriózumát azok a jól eltalált szituációs poénok jelentik, amelyekkel a rendező képes megeleveníteni a nosztalgia fátylával fedett tengerparti életet. Olykor azonban a bájosan ironikus jelenetekkel dolgozó direktor is elveti a sulykot, s egy-egy kevésbé kidolgozott karakter megpróbáltatásai zavaró morbiditással tálalódnak.
A rendező a többszálú narratíva segítségével másfél tucatnyi karaktert mozgat, helybélieket és nyaralókat egyaránt. Akadnak szereplők, akik csak egy pillanat erejéig, míg mások a film egészében meghatározzák egymás motivációit. Szerény, ámde mélyen emberi mozzanatok variálódnak abszurdba hajló hétköznapi élethelyzetekkel. Egy apuka kénytelen elfogadni, hogy leányai már ki-ki repdesnek a fészekből, egy élelmiszerboltos vonalkódok készítésével szórakoztatja magát. Egy punk srác apró gödröt ás a homokba állapotos párja kényelme érdekében, egy hirtelen jött vihar szétzilálja egy katonás fegyelemben működő család nyaralását.
A többnyire puritán őszinteséggel tálalt élethelyzetek könnyedén forrnak össze egymással, ezért is ütköznek ki azonnal azok a gegek, amelyekkel a rendező átlépi a pillekönnyű irónia határait. Az ágyhoz bilincselt mazochista férfi kínlódása pl. nem csupán elfajzottságával, hanem krónikus cselekménytelenségével is durván kilóg az ötletes szituációk közül. A meg-megvillanó fekete humorért pedig nagy kár, különösen annak fényében, hogy Pascal Rabaté egy nudista strandon tett kényszerű látogatást is képes mennyei első randevúvá varázsolni. E bravúrban mondjuk Maria de Medeiros szende kisugárzása is bőven közrejátszik, s a kellemes kikapcsolódás mellett már csak a Ponyvaregény sztárjának ígéretes életjeléért is érdemes másfél órás figyelemben részesíteni e némaságában rokonszenves szösszenetet.
