Úgy hiszem, kevés filmet vártak annyian idén, mint Kirk kapitány legújabb... illetve legelső kalandját. J. J. Abrams leporolta az Űrszekereket, hogy frissebben és fényesebben indítsa őket csillagközi kalandjaikra, mint valaha.
Hát kezdjük azzal, hogy nem vagyok elfogulatlan. Na jó, még ez is csak szofisztikált megfogalmazása a ténynek, hogy treki vagyok. Ellen lehet állni a borgnak? Vulkániak vagy romulánok? Akad olyan klingon, aki jobban preferálja a szilvalét a vérbornál? Mi a legnagyobb élvezet egy ferenginek? Ha ezekre a kérdésekre tudod a választ, kár is tovább olvasnod, már rég láttad a filmet, ha azonban nem, engedd meg, hogy megosszam Veled, miért is kell megnézned a 2009-es Star Treket.
J.J. Abrams visszanyúlt az első sorozatot megelőző időkig, és felrajzolta, hogyan állt össze a legendás csillaghajó, az Enterprise csapata. Mivel a történet legelejét meséli el, azok számára is tökéletesen érthető lesz a film, akik életükben egyetlen egyet sem láttak a 726 Star Trek epizódból. Azoknak is élvezetes azonban a sztori, akik szakértői az eredeti sorozatnak, nosztalgiával vegyes örömmel néztem, hogy a sokszor talán ódivatúnak ható eredeti történet hogyan kapott korszerű új ruhát. Különösen értékelendő, hogy míg az eddigi mozifilmek mind a hosszúra nyúlt tévés rész érzetét keltették, az új darab igazi moziélményt biztosít színvonalas technikai és látványelemeivel.
Remek az új csapat is. A főbb szerepeket nem teljesen ismeretlen, de még friss arcokra osztotta a rendező. Chris Pine - ó, Istenem, ezért meg fognak kövezni - sokkal hitelesebb az öntörvényű Kirk kapitányként, mint William Shatner volt, de remek választás Spock szerepére az eddig a Hősök Sylereként elhíresült Zachary Quinto és a főgonoszként tetszelgő Eric Bana is. Az eredeti sorozat megingathatatlan híveinek is dobnak egy csontot Leonard Nimoy személyével, aki ismét Spockot (az öregebbik önmagát) alakítja most.
