Tudjuk, hol laksz

Fliegauf filmje ritkán lakodalmas menet, most is mélyre ásott, és nem túl szép látvány, amit onnan előszedett.

Dokumentálni csak pontosan, szépen

Fliegauf Bence, akit e filmtől kezdve hívunk Bencének, ez senkit ne tévesszen meg, ha eddig a Benedeket használta is, véletlenül sem dokumentarista filmet tervezett készíteni az elmúlt években egyszerűen cigánygyilkosságok kulcsszóval emlegetett eseményekről. Ahogy azt sokan sok helyütt leírták, elmondták, de a biztonság kedvéért a film elején is felirat figyelmeztet, a filmet nevezett események inspirálták, de a forgatókönyv nem követi a valós történteket, vagy éppen a nyomozati anyagot. Nem ördögtől való dolog ez, hogy hirtelen mást ne mondjunk, ott van az e helyütt több síkon is felemlegethető Gus Van Sant, aki előbb a Columbine középiskolai mészárlást, majd Kurt Cobain utolsó napjait forgatta le, miközben kimondva teljesen fikciós filmeket készített; utóbbi esetben még a főhőst is Blake-nek hívják, egy darab Nirvana-számot nem tud, bár a kinyúlt csíkos pulóvere és szőke tincsei többet engednek, mint szabad asszociációt. És valószínűleg az ilyen súlyos témákat nem is lehet/szabad a teljesség igényével feldolgozni, az legfeljebb ha az újságíróknak feladata, ha és amennyiben, az alkotó alkosson, még ha véleménye van is, illetve nyilván hatással van rá, hogy ilyesmi megtörténhet.

Visszalőni kamerával

[img id=362237 instance=1 align=left img]Ami a rendező első filmjében, filmjeiben, illetve számos kortársa alkotásában mindig is zavart, hogy mennyire túlértékelik a nem profi színészek szerepeltetését, sőt, hogy átestek a ló túloldalára ami az amatőrizmus használatában tetten érhető vagányságot illeti, mert engem speciel az esetek nagy többségében ezen előadások láttán az agyérgörcs kerülget a mai napig. Nem tudnám megmondani, hogy a zombitekintet most minimalizmus vagy épp ellenkezőleg, túlaffektálás, csak azt tudom, hogy taszít. Nem mindig, de gyakran. Talán most először éreztem viszont azt, hogy ezek az amatőrök pont azt teszik, amit kell, adják magukat és ez most tényleg ül. Ezek a roma szereplők, akik közül egyik másik talán történetesen tagja is valamilyen amatőr társulatnak a lakóhelyén, de ha nem, az se számít, okkal szótlanok, rosszkedvűek és feszengősek. Mégiscsak arról szól a film, hogy éjszakánként itt valaki sörétessel lövi a cigányokat. Sőt odáig merészkedem, hogy a Csak a szélben néha már a hivatásos színészek tűnnek soknak, illetve pontosítok: nem Egyed Attila, vagy Végh Zsolt, hanem azok a karakterek, amelyeket nekik életre kel kelteniük, amelyek alapvetően a mindennapi rasszizmust képviselik, a közvetlen beszélgetésekbe természetesen módon beleszőtt büdöscigányozással. Fliegauf velük mondatja ki a többségi társadalom felületesnek vélt álláspontját, illetve azokat a most már tényleg bevettnek tekinthető kommunikációs fordulatokat, amelyek időről időre visszaköszönnek utcán, kocsmában, lapokban. Ám aztán lógva hagyja azokat a filmben, az interjúi során is.

Magyarország 2011

Érdekes, hogy hány olvasata is lehet a filmnek, miközben számos tényezőnek az említését is kerüli, bár e kettő tán nem független egymástól. Hiszen ha a számomra már-már didaktikusan megjelenített rossz arcú rasszista / kedves dolgos cigánylány pólusokat vesszük alapul, van muníció bőven. De ez nem a Disney, ennél Fliegauf többet akar mutatni az egészből. Ahogy 15 évesen kölykök már lányokat tepernek le az iskolai öltözőben. Ahogy a nem annyira éhezők belekötnek a kocsma előtt akárkibe, mert az szerintük csúnyán nézett, márpedig akkor nyilván mert amaz cigány, ergó tudjuk, hol laksz, megtalálunk. És igen, ahogy Géza rendőr szotyizás közben elmormogja, „véresre verték az Újvári nénit, a protézisét meg széttaposták a betonon”. Ez, és még ennél is több elhangzik, illetve lejátszódik a Csak a szélben, ezzel is provokálva a nézőt, aki ha kicsit is ingatag, itt bizony elkezd viszketni a tenyere. És el kell gondolkodnia azon, nem él-e benne is egy Mr. Hyde, akinek mindez elegendő indok lenne, hogy adott esetben a söréteshez nyúljon. S mivel az elkövetők a filmben egy pillanatra sem tűnnek fel (árnyak, autók, sejtelmes körvonalak igen, de arc egy sem), még csak elidegeníteni sem tudjuk magunktól őket. Mert ha levennénk egyikükről a Vader-maszkot, ki tudja, milyen arcot találnánk mögötte.

Kinek ajánljuk?
- Akik nem félnek a Fliegauftól.
- Jogvédőknek.
- Magyar szerzői filmben még bízóknak.

Kinek nem?
- Akik szerint inkább a cigánybűnözésről kellene forgatni.
- Akik épp azért nem néztek eddig se magyar filmet, mert csak a mélynyomor van benne.
- Akiknek már a Dealernél elegük lett ebből a vonalból.

7/10