Donnie Darko (2001)

Richard Kelly rendezői bemutatkozása tinifilm, horror, időutazás, természetfeletti thriller, családi dráma és persze szerelmesfilm egyszerre, méghozzá úgy, hogy minden műfajnak megvan benne a pontosan kijelölt helye és ideje, de mégsem érezzük azt, hogy centire mérték volna ki az egészet, hiszen a jobb sorsra érdemes, meggyötört srác története végig lenyűgöz. Donnie Darko depressziós fiú egy átlagos, de roppant megértő családban, valahol a kertvárosi Amerikában, aki, miután leállt a gyógyszerével, üzeneteket kap egy Frank nevű óriási nyúltól – vagy talán az űrből. Talán ez óvja meg a haláltól, amikor egy óriási repülőgép-turbina zúdul a hálószobájára, illetve ez sodorja a félénk új lány, Gretchen felé, akinek hamarosan meg kell mentenie az életét, hiszen huszonnyolc nap múlva vége a világnak, ha minden igaz. Persze az is lehet, hogy mindez csak Donnie zavart elméjében játszódik le, ki tudja, mert tucatnyi értelmezés létezik. A film után a rendező Richard Kelly-től mindenki óriási karriert remélt, de ő A káosz birodalmi című értelmezhetetlen zagyvalékkal nagyjából kirúgta maga alól a sámlit. Kár érte.

Miért érdemes (újra) megnézni: A címszerepben még nagyon fiatal Jake Gyllenhaal, aki a Hupikék törpikék szexuális életéről is értekezik nekünk, egy mellékszerepben pedig Seth Rogen gonoszkodik.

A Port.hu értékelése:  8.9

Engedj be! (2008)

Stockholm fagyos és korántsem vonzó külvárosában járunk, valamikor a nyolcvanas évek elején. Itt él, Oskar Eriksson az átlagosnál esetlenebb, magányos 12 éves kisfiú, akinek napi programja, hogy megússza, hogy osztálytársai terrorizálják, esténként pedig titkon sorozatgyilkosokról szóló újságkivágásokat gyűjt. Ám minden megváltozik, amikor Oskar megismerkedik a házukba nemrég beköltözött Elivel, aki egy idősebb férfival él, és akivel lakásuk minden ablakát elsötétítették, és aki vagy 200 éves. Igen, vámpírfilmről van szó, de legalább ilyen fontos, amit a történet a telepen élőkről, a magányról, az erőszakról, illetve a barátságként induló szerelemről mesél nekünk. A morbiditást a szokatlan érzékenységgel keverő film – amely a skandináv filmek nagy felfutásával érkezett el hozzánk is -  meghozta a sikert készítőjének, és Tomas Alfredson aztán a Suszter, szabó, baka, kém révén annak rendje és módja szerint világhírűvé is vált, a filmnek pedig készült egy feledhető amerikai remake-je Chloe Grace Moretz főszereplésével.

Miért érdemes (újra) megnézni: A csodásan megkomponált uszodai vérengzésért, és mert jó tudni, hogy tőlünk nyugatabbra is élnek lepukkant lakótelepeken.

A Port.hu értékelése:  8.1

Holdfény királyság (2012)

Minden, amit Wes Anderson (Tenenbaum, a háziátok, A Grand Budapest Hotel) készít, gyönyörű és különleges, és a Holdfény királyság sem kivétel. Anderson könnyed stílusa és a részletekbe való látszólagos belefeledkezése mögött azonban ott van az érzékeny történetmesélés és a briliáns karakterábrázolás, még akkor is, ha a történet látszólag igen csacska. Egy New England partjainál fekvő apró szigeten cserkésztábor áll, és itt esik meg, hogy két 12 éves gyerek szinte minden előzmény nélkül egymásba szeret, titkos egyezséget kötnek és együtt a vadonba szöknek. Különböző hatóságok próbálnak a nyomukra bukkanni, vad vihar készül kitörni a partnál, miközben ők gyermeki ártatlansággal készülnek felnőttként viselkedni, a felnőttek pedig egyre inkább ideges gyermekként kutatnak utánuk. 

Miért érdemes (újra) megnézni: Minden részletért, a mellékszereplőkért – Bill Murray, Edward Norton, Frances McDormand, Bruce Willis, stb. -, és a parton táncolós jelenetért. Zene: Françoise Hardy - Le Temps De l'Amour.

A Port.hu értékelése: 7.8

Juno (2007)

Ha a film nem lenne olyan jó, akkor pocsék lenne, hiszen minden megvan benne, amitől nyálas, szentimentális és kioktató lenne. Csakhogy a valamikor sztriptíztáncosnőként dolgozó Diablo Cody Oscar-díjas forgatókönyve, Jason Reitman (Egek ura, Köszönjük, hogy rágyújtott!) rendezése és persze Ellen Page játéka így együtt valami egész mást eredményezett. Juno ha nem is túl csinos, de okos és talpraesett tinilány, akinek mégis valami oltári nagy hülyeséget csinál. Mintegy véletlenül összejön osztálytársával (Michael Cera), és az este eredménye egy nem kívánt terhesség. Csakhogy Juno úgy dönt, megszüli ugyan a gyereket, de azonnal örökbe is adja, és akad is egy jól szitált, kedves házaspár a „feladatra”, de mint tudjuk, az élet mindig tartogat új meglepetéseket. Bár volt, aki egész mást látott benne – összecsaptak a film felett az abortuszvita hullámai is – a Juno igazi erénye pont az egyszerűsége, és ez vonatkozik a karakterekre is, és talán ezért lett minden idők egyik legsikeresebb független amerikai produkciója .  
Miért érdemes (újra) megnézni: Ellen Page miatt: ezt a koraérett bölcsességgel kevert ártatlanságot nagyon kevesen tudták volna hozni rajta kívül, Michael Cera pedig itt vált azzá az örök esetlen hőssé, amiből azóta is él.

A Port.hu értékelése: 8.2

Papírvárosok

Félénk srácok nélkül aligha lennének tinifilmek, és Quentin (nem csak félénk, de még saját bevallása szerint is unalmas. Ám egy este megjelenik a szobájában egy lány, akit eddig csak távolról nézett csodálva, és kalandra hívja, szó szerint. Margo egy éjszaka alatt felforgatja a fiú életét, majd rögtön el is tűnik, látszólag nyomtalanul, Csakhogy mégis vannak nyomok, és azokat csakis Quentin képes megfejteni, aki nála is szerencsétlenebb barátaival az eltűnt nyomába ered. A film a Csillagainkban a hiba forgatókönyvét is jegyző John Green regényéből készült, Nat Wolff és Cara Delevingne párosa – utóbbit hamarosan a (Suicide Squad) egyik főszereplőjeként láthatjuk viszont – pedig messze kiemeli a Papírvárosokat a tinirománcok népes mezőnyéből.