Kína a XIX. század elején. Még élnek legendás harcosok. Ilyen Li Mu Baj (Chow Yun Fat), a legyőzhetetlen és bajtársa a szépséges Ju Su Lien (Michelle Yeoh) harcosnő is, kik együtt küzdenek az igazságért és becsületért. Li visszavonulni készül, megelégelte a harcot, s ezért mágikus erejű kardját, a Zöld Végzetet a Pekingben élő Tö úrnak ajándékozza. Jut kéri meg, hogy vigye el a kardot. Ju Pekingben találkozik a nemrég érkezett fiatal lánnyal Zsennel, aki családjával és nevelőnőjével él, az apja által kitűzött érdekházasság és egy titkos szerelem közt vergődve. A Zöld Végzetet ellopják, s felbukkan Li mesterének gyilkosa Jáde Róka is, Zsen pedig eltűnik az esküvői szertartásról. Li és Ju az eltűnt kard és a lány nyomába erednek...
A Tigris és Sárkány meséje sűrű-szövésű, sok szálból építkező, mert ugyan időben csak néhány nap történetét látjuk, mégis hatalmas teret utazunk be, ahonnan számtalan apró részlettel gazdagodhatunk a történet kibontakozása során. Ezek pedig nem egyértelmű, direkt szimbólumok, amik egy biztos pont felé mutatnak, hanem a történetmesélésnek, a mese lassú és finom kibontakoztatásának eszközei, melyekkel film alkotói a teljesség felé törtek. Minden megvan, ami egy jó kaland-meséhez kell: szépség, harcosok, szerelem, misztika, gonoszság, gyönyörű vidékek...
A rendező, Ang Lee álomnak nevezi filmjét, egy olyan Kínáról, mely talán sosem létezett. S valóban: a filmet nézve álomszerű érzések kerítettek hatalmukba, a sok, látványában intenzív és egymástól különböző képet nézve. De ez az álom a számomra létező Kína, ahol a kung-fu és a varázslat jól megférnek egymással a mesék birodalmában. A filmben eme mesés elemek mellé társul a szereplők sorsa, valamiféle valóságként, ami a harc, szerelem és az emberi kapcsolatok alapképleteként jelenik meg.
Ami pedig még különlegesebbé teszi a filmet, az az, hogy kínai szemmel mutatja be az egész történetet, az egész korabeli világot, s csak néha találhatók olyan elemek, melyek az európai, avagy tengerentúli szemnek szólnak, ám még több a számunkra észrevehetetlen jel. Mert ugyan találkozhatunk a kung-fu filmek ismert motívumaival, de ezek itt csupán az eligazodáshoz szükséges hátteret adják, megjelenésük teljesen eltér a megszokottól. A film veleje a harc, mind a történet, mind pedig a látvány szempontjából, de a harc és harcmodor nem pusztítás és erőfitogtatás, hanem szépség: mozdulatok, érzelmek, egyfajta nyelv, melyen a film szereplői beszélnek egymással.
A Tigris és sárkányt már láthatta a hazai közönség egy szeletkéje: a tavalyi Titanic Nemzetközi Filmfesztivál egyik legsikeresebb darabja volt. Külön örömömre szolgált, hogy a film feliratos, s így az eredeti kínai szöveg élvezhető a Józsefvárosi piac és a Pislogó Sárkány étterem után végre a vászon előtt is. Egy igazi mesét nézve.
