A Panoráma szállóból való megmenekülésük után Danny Torrance életét szinte megnyomorította a ragyogás. Különleges tulajdonsága miatt továbbra is szellemeket látott, akik ráadásul az életére törtek. Ragyogása erejét csak apja régi jó ismerőse segítségével, a „folyékony démonnal” sikerült elviselhető mértékűre csökkentenie: a masszív piás életmódot folytató Danny – később Dan – élete nyílegyenesen vezet a teljes lecsúszás felé, mikor nem várt segítséget kap egy kisváros néhány kedves lakójától. Később megismerkedik Abrával, akinek tehetsége sokkal erősebb, mint amilyen az övé volt évekkel ezelőtt. A benne fároszként lobogó ragyogás miatt Abra eleinte nem is sejti, hogy élete halálos veszélyben van, mivel az Igaz Kötés, egy ragyogással táplálkozó csoport már régen felfigyelt rá.

„Akárhová mégy, magadat magaddal viszed.”

…és King megcsinálta! Meghajlok a szerző egész munkássága előtt – hiszen én még a kevésbé sikerült munkáit is mind nagyon szerettem –, pedig eleinte voltak fenntartásaim, hogy miként lehet A ragyogás kerek, lezárt történetét folytatni. Szó se róla, egy kis csalás azért kellett hozzá.

Mivel a Panoráma megsemmisült A ragyogás végén – upsz, ez spoiler még valakinek? –, ezért oda Danny nem mehetett vissza, hogy szembenézzen gyerekkori démonaival, ráadásul speckó tulajdonsága miatt ezek a szörnyek már igazi veszélyt alig jelentettek volna rá. Új ellenséget kellett hát kreálni, akitől Dan – és az olvasó is – tarthat. Hát kreált egy véletlenszerű, addig sosem létező gonoszt, az Igaz Kötést, akik – már ha nem nézzük, kik is valójában, és mit is tesznek évszázadok, évezredek óta – igazán szimpatikus kis csapat. Kiállnak egymásért, szeretik egymást és a saját (igaz, kifacsart) erkölcsi szabályrendszerük szerint élnek. Ők adják a regény egyetlen horror(os)-beütését, nélkülük szinte semmi feszültség nem lett volna a könyvben, maximum azért izgulhattunk volna, hogy Dan meg tudja-e tartani önként vállalt absztinenciáját. King nagyszerű írói stílusa miatt a szörnyetegek közt játszódó vagy róluk szóló részek a megszokott mértékben parádésak ugyan, de A ragyogásból ismert félelmet sajnos nem sikerült újra megidéznie. Az Igaz Kötés tagjai is hihetetlen tulajdonságokkal rendelkeznek ugyan, de Abra – dühös kis mosolyával az arcán – simán alázza őket. Szigorúan csak a horror- és feszültség-faktort tekintve az Álom doktor labdába sem rúghat az első rész mellett… viszont A ragyogás újabb, mélyebb rétegeket kap ettől a folytatástól!

„A tudat palatábla, és az ital a szivacs.”

King nem véletlenül évtizedek óta a világ egyik legkedveltebb szerzője. Nagyon, de nagyon tud írni – az alkoholizmusról pedig különösen sok mesélni valója akad még most is. Eme kötet igazi erőssége sem az eleinte elég lassan csörgedező történet, hanem a szereplők megformálásában – a kisvárosi Amerika miliője most is hibátlan –, személyiségük folytonos változásában keresendő. És persze King vallomástételének, gyónásának is beillenek a Dan legsötétebb napjait elmesélő, majd az ital utáni vágy elleni harcról szóló részek. Nem csodálkoznék, ha az AA (Anonim Alkoholisták) ajánlott olvasmányává tenné az Álom doktort, olyan sok inspiráló dolog szól benne a csoportról és még sokkal több az önmegtartóztatásról és a szabályok betartásának fontosságáról. Ennek ellenére a könyv egy pillanatra sem propagandafüzet-szagú kiadvány – Kingnél ettől sosem kell tartanunk! –, végig roppantul szórakoztató és mélységesen emberi. A nemrég megjelent Joylandhez – vagy a régebbi Halálsoronhoz, illetve Atlantisz gyermekeihez – hasonlóan inkább komoly dráma (közepes erősségű természetfeletti tartalommal), már-már szépirodalmi mű, nem egy egyszerű rémregény. Elolvasását kortól – 14 fölött – és nemtől függetlenül szinte mindenkinek ajánlhatnám, aki szereti a jól megírt regényeket. (És persze ajánlom is!)

„Csakhogy az idő változik, és ezt csak az iszákosok meg a drogosok tudják. Ha az ember nem tud elaludni, és körülnézni sem mer, az idő megnyúlik, és éles fogakat növeszt.”

Azt viszont még mindig nem értem, hogy A ragyogás idei sokadik megjelentetése után – és a „fekete” és a „fehér” sorozatot leváltó új King könyvformátum bevezetését követően nem sokkal – a folytatást miért kellett egy semelyik másik King-könyvhöz nem illő exkluzív, keményfedeles kiadásban megjelentetni az Álom doktort? De ha már így történt, adjuk meg, ami jár neki, hisz egyszerűen tökéletes! Gyönyörűen néz ki, jó a fogása, fehér papírra nyomták, selyem (?) könyvjelzővel és védőcsomagolással látták el, és a legfontosabb – a tartós kötés és a keményfedél mellett természetesen –, hogy helyesírási hibát is alig találni benne. Kétségtelenül messze a legszínvonalasabb King kiadványt tisztelhetjük benne. (A ragyogást is így kellett volna újból kiadni, de igazából már régóta megillette volna Kinget egy ehhez hasonló formátumú „életmű-sorozat”.) Kiadói információk szerint később az Álom doktor is elérhető lesz majd puhafedelű – az újabb, „színes gerincű sorozathoz” illeszkedő – formátumban is.