Idén a Watchmen után a második olyan film kerül a mozikba, ami egy húzónévvel (mítosszal), gigantikus rajongói táborral és jó pár filmadaptációval rendelkezik. A Star Trek egyben épít az előző filmekre és egyben egy új irányvonalat is megad Gene Roddenberry csodálatos világában.
Mostanában egyre több az olyan film, ahol már a trailer szinte felér a film megnézésével. A legjobb poénokat, a legjobb jeleneteket válogatják be, így néha már csak arra a bizonyos részre várunk. A Star Trek esetében erre nagyon figyeltek és semmilyen komolyabb információt nem lehet megtudni az előzetesből, csak annyit, hogy új szereplők játsszák a népszerű alakokat.
A film a kezdetektől indul, amikor James T. Kirk (Chris Pine) édesapja 12 perces csillaghajó kapitánysága alatt 800 életet mentett meg, köztük felesége és fia életét. James-t egy elszánt, bevállalós srácként ismerjük meg, akinek még mindig a nők a legfontosabbak. Spock (Zachary Quinto) ezzel ellentétbe elszánt, magabiztos és sokkal nagyobb tekintéllyel rendelkezik. Jó alkalom ilyenkor a két főszereplőt kicsit egymásnak ugratni - netán egy közös szerelmet belevinni - még akkor is ha a sorozatban közeli barátként ismertük meg őket.
A történet egyébként egyáltalán nem rossz és a szerepválasztás is kitűnőre sikerült. Ráadásul Spock szemöldöke se sikerült még ennyire jól.
A film élvezhető, de mégis hiányzik belőle valami, amit leginkább csak a rajongók érzékelnek. Azok ugyanis, akik csak a sorozatot hallomásból ismerik ugyanúgy élvezni fogják mint a Star Wars x-edik részét. Ezért is jó összehasonlítani a legújabb Watchmen filmmel, ami kimondottan a rajongók számára precízen lett megszerkesztve. Itt viszont a többség igényét tartották szem előtt.
Míg a Watchmen a rajongói táborra épít, addig a Star Trek a népszerűségre és köz-élvezetre, hogy aki csak egy kicsit is ismeri a sorozatot azt a moziba rántsa. Lehet választani kinek melyik jön be.
8/10 pont
