A hírneves sci-fi sorozat újraélesztése több, mint sikeres: J J Abrams a régimódi közelítésmódot a sutba dobva, Michael Bay-t megszégyenítő hévvel vezeti elő az egykori Star Trek legénységének legelső kalandjait.
A dicsőséges múlt
Gene Roddenberry 1964-ben startoló, Star Trek (Űrszekerek) című tudományos-fantasztikus tévésorozata ugyan csak három évig futott, rövid pályáját azonban káprázatos utóélet követte. Neil Armstrong 1969-es holdraszállása után a sorozat egyszerre világraszóló siker lett, elhivatott és fanatikus rajongótábor szerveződött köré, és a következő évtizedekben 4 további széria - az Új Generáció, a Deep Space Nine, a Voyager és az Enterprise - illetve 10 darab mozifilm készült el a neve alatt. A popkultúra alighanem leggazdagabb sci-fi univerzuma azonban az új évezredben egyre kevésbé mutatkozott életképesnek - idejétmúltnak tűntek már a sterlil díszletek, a komolykodó hang, és a kockázatmentes, főképp a rajongóknak szóló, unalmas űrmesék, és sorra-rendre elmaradtak az anyagi sikerek.
Reciklálva
A korábban televíziós íróként és producerként munkálkodó J. J. Abrams már a Mission: Impossible harmadik részének rendezésével is bizonyította, hogy képes egy sikeres folytatás levezénylésére - s legújabb munkájával minden bizonnyal még jobban fogja öregbíteni ebbéli hírnevét. A legújabb Star Trek ugyanis messze elrugaszkodik mindattól, ami elődeit a nagyközönség számára taszítóvá tehette, és az ütött-kopott flotta-jelmezeket könnyű kézzel fazonírozza a kor elvárásaihoz - miközben a rajongók igényeit is bőségesen kiszolgálja. Míg a korábbi filmeket gyakran jellemezte a nyugodt, merengő tempó és a heveny filozofikus hajlam, addig Abrams mozija inkább egy vérbő akciófilm benyomását kelti: látványdús űrcsatával indul, hogy aztán egy autós üldözésben és egy kiadós kocsmai verekedésben mutassa be a főszereplőjét: a USS Enterprise fedélzetén hősi halált halt kapitány fia, az ifjú és zabolátlan James T. Kirk összevert arccal hallgatja végig egy flotta-ezredes pedagógiai szándékú szónoklatát, hogy aztán másnap rögvest beiratkozzon a seregbe.
A történet
egyenesen a Star Trek nagyeposzának legelejére repít bennünket - így a sorozathoz újonnan csatlakozó nézőknek sem jelenthet gondot a háttértudás hiánya. A Starfleet Akadémián találkozik össze az öntörvényű Kirk (Christopher Pine), az ésszerűséget bálványozó Spock (Zachary Quinto), a bohókás Doktor McCoy és a roppant megnyerő Uhura (Zoe Saldana), hogy aztán a diploma után rögtön a kirepülő Enterprise űrhajón teljesítsenek szolgálatot - ami pedig mélyvíz a javából, hiszen percekkel az indulás után már a jövőből érkezett Neróval állnak tűzharcban. Az elvakult romulán múltjának veszteségét szeretné a régmúltban megbosszulni, és ehhez nem riad vissza a legnagyobb gonosztettektől sem - a heves és meglehetősen modortalan Kirk illetve az érzelmeit elfojtani próbáló Spock konfliktusos viszonyának pedig rendeződnie kell, ha meg akarják akadályozni a tömeges pusztítást. A régi Star Trek-rajongó forgatókönyvírók, Roberto Orci és Alex Kurtzman, nem bonyolították túl a cselekményt, slendriánmód használták az időutazás motorját is, ahogyan attól is tartózkodtak, hogy az elődökhez hasonlóan súlyosabb kérdéseket vessenek föl - ellenben, s ez alighanem most szerencsésebb is, laza szkriptjük jó pár székbe szögező akciójelenetre ad lehetőséget. További erénye pedig, hogy megnyerő alázattal közeledik az mítosz felé: számos, csak a beavatottak számára érthető poén akad (néhol konkrét dialógokat idéznek korábbi részekből), Leonard Nemoy feltűnése pedig minden igazi trekki számára szakrális pillanat.
Az új remény
Abrams pazar kiállítású, erőtől duzzadó, szélvészgyors tempójú filmje nem próbálta meg a Star Trek anakronisztikus világát mindenképpen valószerűvé és komolyan vehetővé tenni - a díszlet és a színészi játék is meg-megidézi az eredeti sorozat camp báját. A testhez feszülő, bizarr pólókban sikeres tévésorozatok fiatal szereplői parádéznak - Chris Pine egy főiskolás amerikai focista modorával, nyers rámenősségével játszza az ifjú Kirk kapitányt, míg a Hősök-ból ismerős Zachary Quinto egy sértett és mindenkit megvető stréber, akiből teljesen hiányzik a Spock-ra hajdan jellemző csendes bölcsesség. Mások, mint Anton Yelchin Checkov-ja vagy a McCoy-t alakító Karl Urban pedig csak komikusi funkciót kapnak, és már-már parodizálják a szerepük mintáját - ám éppen ettől a könnyed, felhőtlen hangulattól lesz a revitalizált Star Trek egy igazán élvezetes mozi. A hatvanas évek és Gene Roddenberry naiv humanizmusa a múlté, nem morális kérdések állnak a középpontban, inkább a gátlástalan szórakoztatási szándék. Ez azonban maradéktalanul sikert arat - Abrams filmje olyan, mint amilyennek a széria második darabját, Khan bosszúját írta le Pauline Kael: "csodálatos, buta szórakozás".
Kinek ajánljuk?
- Minden rajongónak és szimpatizánsnak, melegen.
- Akik egy izgalmas, látványos és szórakoztató sci-fire vágynak.
Kinek nem?
- Akik legkivált a gondolatokat és a humanizmust szerették a régi Star Trek-ben.
- Akik meg vannak győződve róla, hogy a Nemezis után nem érdemes több bőrt lehúzni erről a világról.
- Akik értetlenül állnak a sci-fi műfaja előtt.
8/10
