Annyian jöttek mostanában nagy hévvel és estek akkorát mint az ólajtó, hogy igaza lehet annak, aki szerint most egy ideig kizárólag Wes Andersonnak kellene filmet készítenie.
Megérdemli a vörös szőnyeget
Nem tudom, mondták-e már rá, hogy az egyik legeurópaibb stílusú amerikai rendező, nekem most valami ilyesmi jár a fejemben, így pár órával a Holdfény királyság megtekintése után. Aztán próbálom a saját hajamnál fogva kihúzni magam ebből a mustársárgára fakult vízióból és hűvös tényszerűséggel kielemezni Wes Anderson legutóbbi filmjét, de ilyenkor ez nem megy ám olyan könnyen. De aztán beismerem, hogy a 43 éves rendező nagyon is tisztában van a hollywoodi történetmesélés mikéntjével is, egyúttal az egyik legszerethetőbb élő bizonyítéka annak, hogy furcsa módon mégis Amerikában készülnek a közönség érdeklődésére leginkább számot tartó művészfilmek. Másképpen fogalmazva, mivel európai értelemben vett agymenéseket odaát azért relatíve kevesebben készítenek (más megközelítésből: akárhogy művészkedik valaki, sosem felejti el, hogy a film a közönségnek készül, és nem csak a fesztiváloknak), a legszimpatikusabb átmenet a szerzői és a kommersz között az olyan rendezők keze közül kerül ki, mint Wes Anderson. A Holdfény királyság egyelőre nem megkoronázása életművének, ahhoz ugyanis még elég fiatal, hogy ilyeneket mondjunk róla, de a vörös szőnyeg továbbra is jár a talpa alá.
Nyaralni mentem, majd jövök
[img id=372196 instance=1 align=left img]A Holdfény királyság főhősei Sam és Suzy, két 12 éves gyerek, akik életükben eddig csak egyszer találkoztak, de hosszas levelezés után eszement tervet találnak ki. Együtt megszöknek, maguk mögött hagyják az unalmas és szeretet nélküli közeget, majd nyakukba veszik a környéket, s jutnak, ameddig jutnak. Céljuk nem az örökkévalóság elérése a hegyi ösvényeken keresztül, hiszen az apró szigetet, amelyen élnek (legalább is Suzy, míg Sam cserkésztáborba érkezik oda) úgysem tudnák mivel elhagyni. "Kölcsönveszem az elemes lemezjátszód 10 napra"-írja Suzy az öccsének szánt levélben. Ugyanakkor nem törődnek a felettes hatalom támasztotta korlátokkal, nevezzük azt családnak vagy cserkészetnek, csak együtt akarnak lenni egy kis időt, mert egyik a másikát meghallgatja és megérti, ez pedig új tapasztalat mindkettejüknek. A sztárok mindeközben mögöttük sorakozva igyekeznek nézőket csábítani a mozikba, hiszen Bruce Willis, Bill Murray vagy Edward Norton feladata inkább csak felskiccelni a kölykök hátterét, némi magyarázatot adva tettükre és személyiségük ilyetén alakulására. Sőt a Frances McDormand alakította anya és a helyi – egyetlen – rendőr közti házasságtörő viszony kibontása kifejezetten hiányérzettel tölti el az embert.
Mozgó karikatúrák
Wes Anderson groteszk humora és szögletes karakterei engem kicsit Tímár Péterére emlékeztetnek, míg dús, mozgalmas képi világa talán Gondryt idézi, de inkább csak hozzáállásban, precizitásban, kreativitásban, mert munkái most már jól láthatóan megkülönböztetik őt mindenki mástól. Ezt aztán csak nézőpont és tolerancia kérdése markáns stílusjegyeknek avagy önismétlésnek nevezni. Vagyis ezúttal is ugyanazt a megszokott hangot üti meg, mint eddig, a maga félnótás karaktereivel és fanyar humorával, bár megkockáztatom a mozi mint médium kereteit talán még egyszer sem használta ki olyan hatékonyan, mint most. Mindezt még nem extrém, de szórakoztatóan játékos formában. S amiért évtizedek múlva is emlegetni fogjuk, abban nagy szerepe van annak, hogy a páratlan vizuális kreativitása mellett történeteiben is rendre a formabontót keresi, azt, ami másnak eszébe sem jutna. A megannyi kalandot aztán a valóságtól épp annyira elrugaszkodott események tarkítják, hogy még akár hihetőnek is hasson az egész, de a karikatúra-jelleg végig mosolyt csal a közönség arcára. Épp ezért egészen biztos vagyok benne, hogy per pillanat, vagyis a hazai bemutató hetében ez a film nyújtja a legteljesebb moziélmény.
Kinek ajánljuk?
- Aki látott már Wes Anderson-filmet és tetszett neki.
- Aki nem látott még Wes Anderson-filmet, mert tetszeni fog neki!
- Aki volt szerelmes gyerekként.
Kinek nem?
- Aki ki nem állhatja a gyerekszereplőket.
- Akinek csak ne feszegessék itt a film határait, a krumplileves az legyen krumplileves!
- Akinek az a vizuális truváj, ha CGI-robotok zúznak szét felhőkarcolókat.
9/10
