Christian Bale sötét tónusú Batman-hangját - értsd: mély hörgését - már jól ismerik mindazok, akik látták Christopher Nolan előző remekét, a Batman-kezdődik!-et. A sötét lovag igazi főhőse azonban valahogy ezúttal mégsem a mostanság nőnemű családtagjait szállodaszobábkban riogató Christian Bale, azaz a denevérember lett - hanem az ellenfél. Joker alakítása posztumusz-Oscart érdemel, ezt kántálja fél Hollywood, mi pedig felhajtás ide vagy oda, kénytelenek vagyunk egyetérteni, és fejet hajtani Heath Ledger meg utolsó befejezett szerepe előtt.
Apropó
Nolan (Álmatlanság, Tökéletes trükk, Memento) nyugtalanító világú, korrekt hollywoodi mestermunkák elsőrangú alkotója, miután kihúzta a csávából a haldokló Batman-szériát a Batman: Kezdődik! elkészítésével, még egy lapáttal rátett az előző epizódra. Már régóta szerette volna Ledgert foglalkoztatni, de az együttműködés sosem jött létre, s úgy látszik, a Jack Nicholson által örökül hagyott Joker szerepnek kellett lenni a szomorú apropónak, melynek kapcsán az álomgyár ismét egy korán kihunyt tehetség tragikus elvesztéséről beszélhet.
Folytatódik
Az akciójeleneteket tekintve minden eddiginél látványosabb Batman-opusz története mindössze néhány hónappal az előző rész sztorija után kezdődik, amikor Gothamben a korábbiakhoz képest ugrásszerűen elharapózik az - érthetetlen, értelmetlen - erőszak. Az események gócpontjában ugyanis egy igazi irracionális lény,. A Joker (Ledger) áll, akiről nem tudni, honnan jött, merre megy, hová tart, csak azt, hogy egy megbeszélésen képes a ceruza tréfás eltüntetése céljából mintegy pillanatnyi gegként valóban "eltüntetni" azt az egyik résztvevő fejében. Lételeme a káosz, a pusztítás, a fájdalom, mindez azonban mehet valódi közhelyszámba is akkor, ha az akciófilmek gonoszait számba vesszük. Csak nem itt...
Árnyék nélkül
Batman hát felkerekedik, hogy - kapásból néhány hokimezes ál-Batmant kiiktatva - nyomába eredjen az elmosódott sminkű bohócnak, ennek azonban először csak annyi eredménye lesz, hogy az csak még jobban erőre kap. A patologikus személyiség első rendőrségi kihallgatásakor meggyőzi Batmant arról, hogy valójában ugyanolyan szörnyszülött, mint ő, sőt, kiegészítik egymást, hiszen a városlakók benne sem látnak többet holmi álarcos szerencsétlennél. Ami valahol igaz is: Batman - amellett, hogy még nem volt ennyire "felszerelt" -, sosem volt ennyire elesett, mint A sötét lovagban. Néha csak olyan, mint egy árnyék, aki teszi a dolgát, úgy, ahogy elvárják tőle, felhőkarcolók között cikázva, meg sötét zugokból előbukkanva.
Kontrasztok
Christopher Nolan a háromdimenziós technikát is segítségül hívta a forgatáson, így a film bizonyos részei IMAX-technikával forogtak (azaz 70 mm-es filmre rögzítettek, így egyes jelenetek nagyobb felületben jelennek meg). Batman "ambíciózus" éjjeli munkássága miatt a nappali jelenetek főszereplőivé az alvilág s Joker jelenetei váltak - ennek ellenére A sötét lovag sötétebb, mint a korábbi Batman filmek.
De nemcsak a látványvilága teszi azzá. Műfajához képest nem a diadalmenet-filmzenéket propagálja a mozi - félelmetesen szépek, fülsértően nyomasztóak a csendek A sötét lovagban. És ráérősen játszanak a színészei is. Nehéz dolga lesz ezután annak, aki az abszolút gonoszt annak teljes valójában akarja megformálni a filmvásznon. Ledger játéka már-már szimpatikusan irritáló, szánalmas és elviselhetetlen a figurája, de nem úgy, ahogy a lilakabátos, rajzfilm-Joker volt Nicholson alakításában. Ledger Jokere igazi deviáns, akiről nem tudunk semmit, de jobb is: a pszichologizáló értelmezgetések helyett hideglelést kapunk tőle, utoljára, ajándékba.
Kinek ajánljuk?
- Mindenkinek, aki kedveli az akciófilm műfaját, aki már beleunt - és aki újat vár tőle.
Kinek nem?
- Azoknak, aki a Burton-filmek játékosságát vagy a Schumacher-féle adaptációk gyermeteg meseiségét várják a Batman széria következő darabjától.
10/10
