Burt Munro száguldásától ihletett sport-road-movie szakít az izgalmas drámák hagyományával. Ez ugyanis egy izgalommentes dráma lett. A főszereplő Anthony Hopkins mentőövet dob a filmnek, de csak a hajót találja el vele.
A Utah állambeli Salt Lake gyorsulási versenyre indul az Új Zéland-i nyugdíjas mérnök, hogy megmutassa, mire képes brandys dugóval, meg kenyérszeletelő késsel évtizedekig tuningolt 1920-as Indián motorjával.
A nyakas motoros gyorshajtásának krónikája egy átlagos sportmozi lenne, aminek végjátékában az eltökélt öreg harcos, benzinvérű öreg hátasán porzik keresztül a bonneville-i sósivatagon. Gyorsasági világrekordra törekedve. Roger Donaldson rendező azonban nem elégedett meg ennyivel, még más műfajokat (drámát, roadmovie-t) is belekevert, amik olyan kimerevítetten és szájbarágósan váltogatják egymást, mint egy családi fotóalbum képei.
Munro életét is egy 'Hogyan írjunk motoros scriptet?'-kézikönyv irányítja. Ha életének feszült pillanatai (Jézusom, a kerék! Vagy: Jézusom, a szívem!) ilyen kiszámíthatóan követték volna egymást, mint életrajzi filmjében, bármilyen nehézséget elkerülhetett volna. Anthony Hopkins és maga a szerepe, Munro azért menti a filmet. A derűs, közvetlen öregember könnyed nemtörődömséggel szórja a carpediemeket a másik főszereplő, a szappantartószerű motorja mellől. Még a rekorder saját gyermekei is hitelesnek találták a színész játékát, sírtak is rajta, Hopkins még valódi Burt Munro-ruhadarabokat is használt szerepének autentikusabb megformálásához.
Általában a többi színésszel sincs gond, csak az röhejes, amikor a motoros tiszteletére rendezett összejövetelen megjelenik a Pomádéból a fiúgárda (kábé azt mondják, hogy "A mi vasaink gyorsabbak, vén szaros!"). Ezt aztán több, megszokott monológ is követi az életről: hogy idézzünk párat, például Roosevelttől "Csak az számít, aki ott van az arénában!", vagy egy Munro-öröktuti: "Ha nem valósítjuk meg álmainkat, akár zöldségek is lehetnénk!"
A valódi értékek eléggé megfakulnak attól, hogy a filmből kiderül, minden, kicsit is izgalmas emberi életet különösebb erőfeszítés nélkül át lehet taposni egy Forrest Gump készítette sablonon. A nyolc mérföldes zúzás előtt szembesülünk még az amerikai élet elidegenedettségével, találkozunk transzvesztitával, bunkó taxissal, indiánnal, akadékoskodó, végül mégis barátságos vámosokkal. Az amerikai élet vattacukor íze, több színben. 1967-et írunk.
A világ egyik legidősebb versenyzője Indian motorjával új sebességi rekordot állított fel, amit 1967 óta senki nem tudott még megdönteni. A film nem állít ilyen rekordot.
