Ilyen és ehhez hasonló kérdések sorát tárgyalja ez a könyv, amely az operett műfaj bécsi-budapesti vonulatának 15 meghatározó alakját mutatja be: Johann Strausstól Rátonyi Róbertig. Csupa figyelemreméltó személyiség, zeneszerzők és librettisták, primadonnák és táncoskomikusok, de éppígy színigazgatók is ott szerepelnek a kötet lapjain, s a fejezetek sora átfogó képet kínál e népszerű, de oly sokak által félreértett műfaj hazai, illetve monachiabéli históriájáról. Méghozzá úgy, hogy olvasás közben a mosolyogásra, az ámuló vagy fejcsóváló rácsodálkozásra, sőt akár a szemérmes elpirulásra is legyen okunk és lehetőségünk. Mert az operettnek szerencsére nincsenek se szentjei, se mártírjai. Ám annál több a színes, vonzó és izgalmasan ellentmondásos egyéniség a műfaj múltjában.

László Ferenc kritikus, történész, szenvedelmes ismeretterjesztő. A Muzsika folyóirat és az Opera Magazin egykori, illetve a Revizor kritikai portál aktív szerkesztője, a Bartók Rádió műsorvezetője. Olthatatlan érdeklődésének tárgya a zenés színházi műfajok múltja.

A kötet előszava:

Ez a könyv az operett műfaj bécsi-budapesti vonulatának 15 meghatározó alakját mutatja be: ifjabb Johann Strausstól Rátonyi Róbertig. Csupa figyelemreméltó személyiség, zeneszerzők és librettisták, primadonnák és táncoskomikusok, de éppígy színigazgatók is középpontba kerülnek majd az egyes fejezetekben, méghozzá annak reményében, hogy a felvázolt portrék és pályaképek összessége, a legkevésbé sem teljes, de mégis átfogó képet fog kínálni az olvasónak e méltán népszerű, habár oly sokak által félreértett, sőt lesajnált zsáner belvilágáról és hazai, illetve monachiabéli históriájáról. Így hát munkám értelemszerűen leginkább azok figyelmére formálhat igényt, akik – hozzám hasonlóan – maguk is szeretik az operettet, és akik szeretnének többet megtudni e műfajról, kedvenc szerzőikről, az operettjátszás máig legendás nagyságairól. Ám szerencsés esetben azok is érdekesnek találhatják majd az elkövetkezőket, akik az operett iránt egyelőre tartózkodással viseltetnek ugyan, viszont érdekli őket a XIX. és a XX. század történelme. Az operett műfaj taglalása révén ugyanis izgalmas témák egész sora tárulhat fel előttük is: majd’ másfél évszázad színház-, kultúr- és politikatörténete, az ízlés és a mentalitás változásai, valamint az alkotók, az előadók és a közönségük életét egyaránt drámaian befolyásoló események garmadája. Mindezek révén e könyv lapjain az operettek mellett szóba kerül majd sok egyéb közt a női és a férfidivat, a gasztronómia, a bűnüldözés, de éppígy a levegő meghódítása, a polgári házasság intézményesítése és nem utolsósorban az erotika és a szexualitás is.
A Jaffa Kiadó jóvoltából megjelent előző könyvem, a Honi bestiárium előszavában elkövettem azt az óvatlanságot, hogy rögtön a legelső mondatban megvallottam: nem tudományos igényű művet írtam. Ezúttal valamelyest körültekintőbben csupán a második bekezdés sűrűjében közlöm az olvasóval, hogy ez a könyv szintúgy nem tudományos jellegű szakmunka. És nem is közhasznú operett-kalauz, amelyből megismerhető lenne az egyes darabok részletes cselekménye, összes szereplője, vagy a műfaj históriájának mindahány fontos neve és dátuma. (Igaz, a fejezetek végén rendre ott lelhető majd néhány kedvcsináló és reprezentatív ajánlat az egyes életművekből, amelyekhez a videó- és zenemegosztó felületeken könnyű hozzáférni.)
Ebben a könyvben a lehetőségig könnyed, de azért megalapozott ismeretterjesztésre teszek kísérletet, már most jó előre lemondva a mindentudás és a megfellebbezhetetlenség látszatáról. Ezt annál is fontosabbnak tartom idejekorán jelezni, mert az elkövetkezőkben sok helyütt belebotolhatunk majd a műfaj történetét övező bizonytalanságokba, számtalanszor utánközölt, de azért ettől még váltig kétes hitelű vagy éppenséggel kereken megcáfolható mozzanatokba. Így miközben a nagy alkotói és előadói pályafutásokhoz kapcsolódó emblematikus történetek, anekdoták és beállítások rendre ott szerepelnek e könyv lapjain is, azért a történeti hitelesség jegyében itt-ott némi egészséges legendaoszlatásra, vagy legalább néhány kérdőjel elhelyezésére is sor kerül majd körülöttük.
Olyan férfiakról és nőkről, zsenikről, sztárokról és hasznos jelesekről lesz szó ebben a könyvben, akik mindannyian hozzátettek valami fontosat vagy éppenséggel alapvetőt az operettirodalom és az operettjátszás történetéhez, és akik ilyesformán meghatározzák a műfaj jelenét is. Ám az operett dévaj közegéhez sokkalta jobban illik, ha szoborállítás helyett úgy ápoljuk az emléküket, hogy közben a mosolyogásra, az ámuló vagy fejcsóváló rácsodálkozásra, sőt akár a szemérmes elpirulásra is legyen okunk és lehetőségünk. Mert az operettnek szerencsére nincsenek se szentjei, se mártírjai. Ám annál több a színes, vonzó és izgalmas egyéniség a műfaj múltjában.