Született gyilkosok

Az igaz történeten alapuló film 1980-ban játszódó nyitó képsoraiban azt a balul sikerült küldetést láthatjuk, melynek hatására Danny, a kiváló és keresett bérgyilkos (Jason Statham) elhatározza, hogy szögre akasztja a pisztolyt. A vidéki Ausztrália idilli tájain tervezi tölteni hátralevő napjait, a postás azonban hamarosan kellemetlen tartalmú iratot hoz. Nem, nem az adóhivataltól, de Danny ettől se lesz boldog: kiderül, hogy régi munkatársát és mentorát, Huntert (Robert de Niro) fogva tartja egy ománi sejk egy visszamondott meló miatt, amit így most Danny-nek kell végrehajtania. Persze csak ha még szeretné élve látni a haverját.

A sejk három halott fiát akarja megbosszulni, célpontként tehát a merényletek elkövetőit jelöli meg. A szálak Angliába vezetnek, egészen a brit hadsereg különleges alakulatáig, a SAS-ig. Márpedig ott a világ legtökösebb legényei szolgáltak mindig is, ezért emberünk hiába visz magával erősítést (Dominic Purcell, Aden Young), az ex-SAS-os Spike-kal (Clive Owen) alaposan meggyűlik a baja. Az sem könnyíti meg a küldetés végrehajtását, hogy miatta ausztrál kedvesét (Yvonne Strahovski) is komoly veszély fenyegeti.

Végzetes hibák

[img id=317100 instance=1 align=left img]A film egy tényleges ex-SAS-tag, Ranulph Fiennes (a híres színésszel való névhasonlóság nem csupán a véletlen műve, másodunokatestvérek) önéletrajzi ihletésű regényén alapul. A könyv olvasása híján nem tudni, hogy a cselekményszövésben felfedezhető számos baki és furcsaság a szerző számlájára írható-e, aki így jobban tette volna, ha megmarad a hadászati jelentések írogatásánál, vagy a forgatókönyvíró, Matt Sherring önálló akciójának minősül. Ha ez utóbbi, úgy reméljük, nem kell tartania az elitalakulatos bosszújától.

Egy éppen a profizmust – igaz, kissé más területen – bemutatni szándékozó szkripttől joggal várnánk el hasonló szintű igényességet, így ennek hiánya meglehetősen bosszantó. Már csak azért is, mert ezzel szinte B-kategóriába lökik az egyébként jobb sorsra érdemes filmet. Azért így is találhatunk pozitívumokat: érdekes és egzotikus tájakra kalauzol, nem szenvedünk hiányt akciójelenetekben (bár a film csúcspontjának is nevezhető összecsapás Danny és Spike között a túl gyors vágásnak és a félhomálynak köszönhetően alig követhető), és egészen korrekt a színészválasztás is.

Egy, csak egy legény van talpon

Miután a régi nagyok kiöregedtek, az akciófilmes műfaj komoly főhős-hiánnyal küzdött, és napjainkban is kevés az alkalmas jelentkező. Talán mert a mai fiatalok inkább szentimentális vámpírrománcokban akarnak szépelegni ahelyett, hogy vállalják a keményen edzéseket, megtanuljanak verekedni és úgy csinálni, mintha értenének a fegyverekhez, majd a forgatások során hajlandóak legyenek összekoszolni magukat? Akárhogy is, manapság az egyetlen akcióikon Jason Statham, igaz, neki sincs már sok hátra, hiszen nemrég betöltötte a 44-et. Egyelőre azonban még kellően hiteles a keménylegény szerepkörben, és egyszerre tud a férfi nézőkben azonosulási vágyat, a nőkben pedig vonzalmat ébreszteni. Ez utóbbi miatt a filmjeibe rendre becsempészett romantikus szálak sem röhejesek.

A produkció nem sajnálta a gázsit olyan nagyágyúkra sem, mint Robert de Niro és Clive Owen. Igaz, előbbinek nincs sok jelenete, és nem is erőltette meg magát túlságosan, bár az ő korában és múltjával ez már bocsánatos. Owen azonban nagyon igyekezett, hogy méltó ellenlábasa legyen Statham figurájának, és ez még jobban sikerülhetett volna neki, ha a sztájliszt lemond arról, hogy nevetséges bajuszt ragasszon az orra alá. Ami pedig a rendezőt illeti, Gary McKendry-nek ez az első nagyjátékfilmje, ehhez képest nem is rossz teljesítmény.

Kinek ajánljuk?
- Jason Statham rajongóinak.
- A mobiltelefonok világa előtt játszódó, oldszkúl akciófilmek kedvelőinek.
- Akik nem figyelnek a logikai bakikra az izgalmak közepette.

Kinek nem?
- Akik arra számítanak, hogy Robert de Nirónak nagyobb szerepe van.
- Akik egy akciófilmes forgatókönyvtől is elvárják a maximális kidolgozottságot.
- Akik nem tudják megbocsátani a hetvenes évek pornóbajuszait.

5,5/10