Címkétlenítés

A 'családi film' műfajára már régen rátette a mértéktelen étvágyú Disney-birodalom vaskos, tömpe ujjú pracliját, magáévá téve az ősi hollywoodi receptet, miszerint ha sikert akarsz, végy egy gyereket, és adj hozzá valami cukiságot. Az éretlen korosztály profitorientált elhülyítésében Disney-ék mindig is az élen jártak. Gonosz alapossággal kiporciózott titkos és gyanús adalékanyagokkal dúsított, habos-babos, édes-ragadós tündérmeséi atom biztosan vonzzák magukhoz a csiricsáré látványosságra mindig fogékony gyermekek százmillióit, így termelve meg dollárok százmilliárdjait néhány okos, ügyes és cinikus bácsinak. Még arra is rájöttek, hogy még tutibb a biznisz, hogy amíg a gyerekek elkacarásznak az adott történet ezerszer elmesélt elsődleges vonulatán, addig rejtett utalásokban, poénokban az őket kísérő felnőtteket is megcélozzák, akik persze sivalkodó, vagy éppen felhorkanó röhögéssel nyugtázzák a szórakoztatásukra irányuló igyekezetet. A gyerekek ilyenkor mindig meglepve néznek fel a mellettük ülő apura, anyura, nagyobb bátyusra, nővérkére, esetleg bébiszitterre, de nyilván azt hiszik, hú, ez egy nagyon jó film, még apuéknak is tetszik. Ki van ez találva, kérem! – mondhatjuk a viccbéli Kohn bácsival. Az efféle filmeket nevezzük családi filmeknek, hiszen az esetek nagy részében tényleg egy család áll a történet középpontjában és egy család nézi azokat a vászon vagy képernyő előtt. Mivel az 'ifjúsági film' kategóriát már eljátszotta az aczéli kultúrpolitika, a 'mesefilm' pedig azért mást jelent, ezennel iktassuk be új kifejezésként a 'gyerekfilm' kategóriáját az olyan 'családi filmekre', melyek nem a már túlzottan megszokott Disney-féle világot, hanem valami más látványt, környezetet, szemléletet képviselnek. Íme, a spanyolviasz! Persze, felőlem lehet az ilyen Knerten-féle film akár ’független családi film is’, ha az jobban tetszik… Lássuk tehát a norvég mintát!

Gyermeki nézőpont

[img id=318656 instance=1 align=left img]Az északi kultúrkörben ismert Anne-Cath Vestly gyerekkönyveiből készült film (kész van már a következő része is, Knerten csomót köt címmel) alapvetően az élénk fantáziájú, olykor bizony eléggé felelőtlen Lillebror nevű öt éves kisfiú nézőpontjából meséli el a történetet, mely jelen esetben családjának költözését jelenti egy meglehetősen lepukkant vidéki házba. Csak mintegy mellékesen tudjuk meg a számunkra, felnőtteknek jelentéssel bíró tartalmakat, minthogy apának egyelőre nem megy a fehérnemű-ügyben történő ügynökösködés, anyunak pedig nagyon kell vigyáznia, hogy megtarthassa vegyesbolti eladói állását, a fő hangsúly a lényegen van: a hangyák veszélyesek-e az emberre, az erdőben vannak-e sárkányok, valamint ki lehet az a csodaszép hercegnő, akit egyszer az erdőben láttunk lovagolni? E kínzó kérdések megfejtésében a kisfiú segítségére van a film címét is szolgáltató, nem kis szerencsével a fáról a nyakába pottyant, emberke-formájú, beszélő ágdarabka, Knerten, aki Lillebror hűséges pajtása lesz az elkövetkezendőkben. Kaland kalandot követ aztán egészen karácsonyig, amikor vége lesz a filmnek… de nem a mesének.

Friss, üde és harapós,

mint a levegő egy tavaszi hajnalon egy norvég vidéki ház tornácán, olyan ez a kis film. Szó sincs körmönfont dramaturgiai bűbájokról, pénztárcánkra való sóvárgásról, ez a Knerten című film egyszerű és rusztikus, mint egy norvég favágó reggelije, vagy éppen egy katalógus-hűen berendezett IKEA-nappali. Tiszta, világos, pasztellszínű jellemek, ártatlan kék tekintetek, egészen pici horror, aminél még egy anderseni kötőszóban is több félelmetes van és jókora ártatlan naivitás, amit a kis hősünk, Lillebror képvisel. A film, illetve a történet egyetlen potenciális buktatója, hogy teljesen figyelmen kívül hagyja a felnőtteket, akiknek ez a vakító tisztaság hamar unalmassá válhat – szóval, ebben a tekintetben tényleg nem az a kiköpött Disney-world, ami ránk vár. Ennél talán kisebb veszély az, hogy gyerkőceinket sem fogja lekötni, mint minden olyan történet, amit felnőttek írtak meg úgy, mintha azt a gyermekek látnák és mesélnék el. Szerintem azonban azzal a gyerekkel nem lesz baj, aki nem (feltétlenül) veri ki a hisztit minden egyes bevásárlásnál, amikor a pénztárnál álló sor a sunyi módon kihelyezett Disney-pultok között kanyarog…

Kinek ajánljuk?
- IKEA-fanoknak.
- Akik mindig félnek az erdőben.
- Akik nem valami amerikai baromságra vinnék el gyereküket mozizni a téli szünetben.

Kinek nem?
- Akik legszívesebben a mekiben ebédelnének mindennap.
- Gyermekteleneknek.
- Aki szerint a gyerekeket kímélni kell a valóság kihívásaitól.

6/10