A fehér galamb a béke szimbóluma, ebben nincs semmi különös. A szimbólum használata akkor válik érdekessé, mikor galambunk kiképzésre jelentkezik és katonai sisakot ragad.
Azokról a madarakról van szó, amik a II. világháborúban üzeneteket szállítottak a távol állomásozó csapatok és a központ között. Erről a szerepről könnyen megfeledkezünk, pedig hozzájuk hasonlóan, több kutya, macska, ló...stb. kapott katonai szerepet az embernek is kemény megmérettetésekben. (Kitüntetést is alapítottak számukra.)
A "Vadgalamb" is ezekről a madarakról mesél. A galambok társadalmát egy az egyben az emberi társadalomhoz hasonlóvá formálja a rendező. Fekete-fehér propagandafilmben, csinos korabeli gerle csalogatja az ifjú galambokat a seregbe, megmutatják a nők szerepét hadiállapot idején; és kihagyhatatlanul jelen vannak a harcos fétisek, a nők bálványai s nem utolsó sorban a haza megmentői - sálban, napszemüvegben, mint az igazi pilóták.
A mi vadgalambunk kis termete és fiatal kora ellenére is jelentkezik a seregbe. A kiképzés során új barátokat szerez, és mikor a csapat igazán összekovácsolódna, bevetésre viszik őket, hogy elszántságukat és tettrekészségüket éles helyzetben is bizonyíthassák. Útjuk során szembe kell nézniük a szigorú időjárással a normandiai partoknál, és az ellenséges csapatokat megtestesítő vérszomjas sólymokkal is, akik galambot esznek ebédre, és sramlival kínozzák a foglyul ejtett futárokat.
A környezett és a történelmi háttér, egy gyerekfilm mércéjével mérve szépen kidolgozott és könnyen követhető, nem véresen komoly. Minden helyzetet sziporkákkal, kedves viccekkel igyekszik feloldani. A szövetségesek oldalán több állatfaj is feltűnik, színes képet adva az emberi jellemekről. Szépen kidolgozott mese eredeti figurákkal, és talán arra is megtanít majd, hogy nem kell elhessegetni játékból sem az utcán keresgélő galambokat.
